„Ha valaki sokat és okosan gondolkodik, akkor nemcsak az arca, de a teste is okosságot sugároz” (Friderich Nietzsche)
Ha gondolatainknak bizonyos irányultsága van, akkor a testünk követi azt. Tehát eldöntheti, hogyan érezze magát. Emlékezz most vissza nagyon erőteljesen egy kellemetlen élményedre. Éld át azt a helyzetet minden részletében, amennyire csak tudod.
Hogyan érzed magad most? Milyen testtartással ülsz vagy állsz közben? Most pedig gondolj vissza egy nagyon kellemes élményedre és éld át újra azt a helyzetet is. Hogy érzed magad most?
A kellemetlen élmény hatására természetes, ha ismét levertnek, esetleg boldogtalannak érzed magadat. Viszont amikor a szép dolgokra gondolsz vissza, szárnyalsz, s tele vagy energiával.
Észrevetted, hogy milyen gyorsan meg tudod változtatni az érzéseidet már a figyelmed megváltoztatásával is?
A klasszikus citrom-kísérlet
Képzeld el, hogy a bal kezedben tartasz egy citromot. Nyújtsd ki a karod és a képzeletbeli gyümölcsöt rajzold körbe az ujjaddal. Érezd a hűvös és friss citrom állagát. Lásd meg magad előtt a gyümölcs erőteljes sárga színét.
Szívd be a kellemes citromillatot. Most vidd a bal kezed a szádhoz, és képzeld el, hogy beleharapsz ebbe a citromba. Érezd, hogy fogaiddal megérinted a citrom héját és savanyú íze elborítja a nyelvedet. Most rágd meg a falatot a szádban – nagyon friss és savanyú. Érzed?
Tapasztaltad, hogy e sorok olvasása közben egyre több nyál keletkezett a szádban? Csupán a gondolataiddal beindítottad a nyálképzést.
Ha figyelmedet bizonyos dolgokra irányítod – ez esetben a citromra -, akkor az egész tested követi a gondolataidat.
Mivel a gondolataink testünkre is kihatnak, fordítva is fennáll, vagyis a testi kisugárzásból a velünk szemben álló fél gondolataira is következtethetünk.
Sokan foglalkoztak már ezzel a témával a múltban is, kutatták és felhasználták ezeket az ismereteket. Egyikük, az amerikai J. Randall Brown, aki 1851-ben St. Louisban született és már diákként rájött, hogy az osztályteremben képes megtalálni azokat a tárgyakat, amelyeket az osztálytársai eldugtak.
Mindehhez elegendő volt, hogy a tárgyat elrejtő diák a homlokán megérintse, és közben erőteljesen a rejtekhelyre koncentráljon. Randall Brown az érintésből megérezte, hogy az osztálytársa mely irányra összpontosított. Vagyis képes volt társa gondolatainak testi kisugárzását érzékelni!
Később Brown újra és újra elvégezte ezt a kísérletet kisebb társaságok körében. Egyszer a sajtó is jelen volt, és lelkesen beszámolt a művészetéről. Valószínűleg ezzel indult el fényes karrierje. Brown olyan népszerű lett, hogy egész Amerikában turnézott. Ettől kezdve mindenki róla beszélt.
Washington Irving Bishop is hasonló dolgokkal kísérletezett. Elleste Brown művészetét, de színpadiasabbá tette fellépéseit. Az ismeretlen tárgyat nem egy teremben, hanem egy városban rejtette el. Majd bekötött szemmel egy lovas kocsival a rejtekhelyre száguldott az eldugott tárgyért. Ő volt az első, vakon járművet vezető személy.
Kritikusai ugyan azt írták, hogy teljesítménye inkább a lovaknak köszönhető és hogy mutatványa akkor lenne igazi csoda, ha a lovak is szemkötőt viselnének. Az ilyen kritikák azonban egy csöppet sem árnyékolták be Bishop előadásainak vonzerejét.
Herman Steinschneider – művésznevén Erik Jan Hanussen – 1889-ben született Bécsben, zsidó szülők gyermekeként. Különösen intenzíven foglalkozott jövendöléssel, hipnózissal és telepátiával is. Az első világháború után az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb művésznek számított német nyelvterületen. Elterjedt róla, hogy hihetetlen gyorsasággal képes telepátiakísérletek bemutatására. Még Adolf Hitlert is elbűvölte Hanussen művészete, karizmája és segített neki az áttörésben – mégpedig zsidó származása ellenére.
Hanussen többek között a nácik támogatásával megalapította Berlinben „Az okkultizmus palotáját”. Itt a náci vezetők és felsőbb körök tagjainak tartott szeánszokat. Miután 1933-ban nyilvánosan előre megjövendölte a Reichstag felgyújtását, feltehetőleg már túl veszélyessé vált a náci hatalom számára, ezért 1933 márciusában, az egyik előadása után a nemzetiszocialisták egy Berlin melletti erdőben lelőtték.
Mi a különleges ezekben az emberekben? Mit tudtak, amit mások nem? Milyen képességeken alapszik fantasztikus gondolatolvasói szárnyalásuk? Ezek a kérdések a mai napig sokakat foglalkoztatnak.
A titkuk abban rejlett, hogy képesek voltak egy másik személy gondolatának az irányultságát megérezni. Amikor a figyelem egy bizonyos tárgyra irányul, az energia is követi.
Sok gyakorlással, önbizalommal és intuícióval mindenki meg tudja tanulni annak a különleges erőnek az érzékelését, amit egy másik személy kisugároz.
