A halálközeli élmény rendkívül komplex jelenség, amely utólag számos változást hoz az egyén életébe.
A halál közeléből visszatérve az ember komoly nehézségekbe ütközhet, hiszen senki sem értheti meg igazán, mit is élt át valójában.
A halálközeli élmény messzemenően meghaladja az általunk ismert emberi élményvilágot – az átélőnek így semmilyen összehasonlítási alapja nincsen.
A legtöbben nem szívesen beszélnek élményeikről, mert attól félnek, hogy nem hisznek majd nekik, sőt nevetségessé válnak.
A tapasztalatok szerint az első megosztáskor kapott visszajelzés döntő szerepet játszik abban, miként integrálódik az élmény. Ha a másik elutasítóan vagy közömbösen reagál, az illető nem fog többször próbálkozni, ehelyett inkább magába fojtja az élményt.
A halálközeli élményt átélők nem keresik a figyelmet, nyilvánosan pedig szinte sosem beszélnek élményeikről.
Az értékrendszer gyökeres átalakulása időnként párkapcsolati problémákhoz vezethet; gyakran megesik, hogy a halálközeli élményt követően a párok képtelenek tovább együtt maradni.
Az átélő helyzetét tovább nehezítheti, ha úgy érzi, hogy mások képtelenek elfogadni az élményét.
A Halálközeli Tudományok Nemzetközi Egyesülete (IANDS) az egyik legfontosabb olyan szervezet, mely információt és segítséget kínál mindazok számára, akik halálközeli élményt éltek át.
2006-ban egy elvonulás alkalmával 25 személy gyűlt össze azzal a céllal, hogy megosszák egymással élményeiket.
Az elvonulás során hat olyan fontosabb kihívást azonosítottak, amellyel egy halálközeli élményt átélő személynek szembe kell néznie:
- A valóság gyökeres átalakulása
- Az életbe való visszatérés elfogadása
- Az élmény megosztása
- Az új spirituális értékek és a világi elvárások összeegyeztetése
- Az érzékelés kiélesedéséhez és a természetfeletti képességekmegjelenéséhez való alkalmazkodás
- Az életcél megtalálása és megvalósítása
Kellemetlen utóhatások
A legtöbb beszámoló ezt nem említi, de a halálközeli élményt követően sokan tapasztalnak bizonyos kellemetlen utóhatásokat.
Ilyen például a fokozott szorongás és a gyakori válás. Az átélő gyakran visszavágyik az élmény során megtapasztalt állapotba, különösen akkor, ha az élmény még gyerekkorában történt vele.
Az is előfordulhat, hogy az illető nem tudja megfelelően kifejezni érzéseit, fokozatosan elszigetelődik másoktól és depresszióssá válik.
Vannak, akik segítséget kérnek, míg mások inkább csendben, egyedül próbálják megoldani a helyzetet.
Egyesek szerint az is elképzelhető, hogy ezek a lelki megpróbáltatások valójában a pszichológiai fejlődés kezdetét jelzik.
A halálközeli élményt követő egyéb változások a legtöbb ember számára jobbára kellemesnek mondhatók.
Megszűnik a halálfélelem
Az élmény után az átélő halálhoz való viszonya gyakran megváltozik. Azoknak a betegeknek a halálhoz való viszonya, akik nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget élményüknek, nem változott számottevően.
Azon átélők esetében ugyanakkor, akik változatos és jelentőségteljes élményekről számoltak be, a haláltól való félelem teljességgel megszűnt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az illető meg akar halni, csupán arról van szó, hogy ha eljön az ideje, már nem fog megrémülni a halál gondolatától, hiszen korábban már járt ott, és tudja, mi vár rá odaát.
Dr. Penny Sartori a The Wisdom of Near-Death Experiences (Úton a Fény felé) című könyvében leírja, hogy volt egy betege, akit miután kiengedtek a kórházból, még rendszeresen visszajárt az osztályra, mert el akarta mondani a bent fekvő betegeknek, hogy a halál valójában egy csodálatos dolog, és egyáltalán nincs mitől tartaniuk.
Felerősödik a tolerancia, az együttérzés, és a mások iránti szeretet
A halálközeli élményt követően sokan elfogadóbbá válnak másokkal szemben. Emellett gyakran leírhatatlan, feltétel nélküli szeretetről, a mások iránti együttérzés és szeretet megnövekedéséről, valamint az értékrendszer gyökeres átalakulásáról számolnak be.
Az átélők közül sokan választanak valamilyen segítő szakmát, egyesek ápolói vagy orvosi pályára lépnek, míg mások inkább hospice-házban vállalnak önkéntes munkát.
Megváltozik az értékrend
A halálközeli élmény hatására gyakran az élet minden területe átértékelődik; a pénz, a státusz és az anyagi javak másodlagossá válnak, és az egyszerű dolgok kerülnek előtérbe, fontosabbá válik például a családdal való együttlét.
Az élet felértékelődik
A halálközeli élmény hatására az ember felismeri életének valódi jelentőségét, és nem emészti magát többé olyan dolgok miatt, melyek korábban rendszeresen nyugtalanították.
Megjelennek a spirituális értékek
Gyakran megesik, hogy a halálközeli élmény eredményeként az ember spirituálisan átalakul. Ez különböző formában valósulhat meg.
Van, aki vallásosabb lesz, néhányan még lelkésznek is elszegődnek, mások úgy érzik, hogy a vallásuk képtelen magyarázattal szolgálni arra, ami feltárult előttük, amit az élmény során megtapasztaltak.
A vallási és spirituális értékektől függetlenül az átélők figyelmesebb és érzékenyebb emberekké válnak.
Gyakran mély hálát éreznek azért, hogy egy második esélyt kaptak az életre, ehhez rendszerint egyfajta spirituális küldetéstudat is társul.
Küldetéstudat – Az élet értelmet nyer
A halál közeléből sokan azzal a meggyőződéssel térnek vissza, hogy fontos feladatuk van az életben, melyet mindenáron teljesíteniük kell.
Gyakran azonban ők maguk sem tudják, pontosan mi is ez a feladat. Egyesek számára ez meghatározó kérdéssé válhat.
Az élmény egy életre szól
Úgy tűnik, hogy a halálközeli élmény mélyen bevésődik az ember tudatába. Hosszú évek is eltelhetnek akár, de az élmény mit sem veszít erejéből, éppoly eleven marad, mintha csak aznap történt volna.Vannak olyan nyolcvan-kilencven éves emberek, akik több mint ötven évvel korábban éltek át ilyen élményt, de még ma is tisztán emlékeznek annak pontos részleteire.
Megjelenik a környezeti – ökológiai problémákkal szembeni fokozott érzékenység
Halálközeli élmény eredményeként sokan elkezdenek jobban ügyelni a környezetükre és az ahhoz fűződő kapcsolatukra.
Saját önös szükségleteik háttérbe szorulnak, a természet iránti tiszteletük megújul,és felismerik, valójában milyen hatást is gyakorol az ember a természetre.
Sajátos viszony alakul ki az elektromossággal
Kevésbé ismert tény, hogy halálközeli élmény hatására az ember érzékenyebbé válhat az elektromosságra, és azt tapasztalhatja, hogy a karórája valamiért nem működik rendesen.
Előfordul, hogy az óra megáll, ha az illető felteszi a karjára, de gond nélkül működik, ha valaki más viseli.
Máskor egyszerűen csak késik, vagy éppen siet. A legtöbben nem is sejtik, hogy a jelenség hátterében a halálközeli élmény állhat.
A szakirodalom is számos ponton megemlíti az elektromos érzékenységet. Ez Dr. Penny Sartorit is kíváncsivá tette, ezért megkérdezte a vizsgálataiban résztvevő személyeket, ők tapasztaltak-e már hasonlót. Sokan igennel válaszoltak.
A legtöbben csak ott helyben, a kérdésére válaszolva ismerték fel a két dolog közti összefüggést. Miközben Dr. Sartori az egyik kollégájával csevegett, – akinek szintén volt meghatározó halálközeli élménye – észrevette, hogy nem visel karórát.
A szakember így emlékszik erre a beszélgetésre:
„Mikor rákérdeztem, hogy miért nem, azt felelte, valamiért már évek óta nem működnek neki. Majd ahogy jobban belegondolt, hirtelen rádöbbent,hogy a dolog közvetlenül a halálközeli élmény után kezdődött. Kapott az édesanyjától egy drága karórát, ami egy ideig működött, aztán egyszercsak megállt. Sosem értette, miért, rajta kívül mindenki másnak gond nélkül működött. Akárhány órát vásárolt, egy idő után mindegyik megállt vagy „elromlott”… csak akkor világosodott meg, és ismerte fel az összefüggést, mikor elárultam neki, hogy ez a fajta érzékenység gyakori velejárója a halálközeli élménynek.”
Újabban a kutatások azt is kimutatták, hogy a halálközeli élményt átélő személyek nagyobb arányban számoltak be elektromágneses érzékenységről, mint azok, akik ugyan közel kerültek a halálhoz, de nem volt ilyen élményük.
Minél mélyebb volt az élmény, annál súlyosabb voltaz elektromágneses tér okozta probléma.
Különleges pszichikus képességek, megérzések, fokozott intuíció
Az intuitív képességek időnként olyannyira felerősödhetnek, hogy az egyén nem tehet mást, minthogy visszavonul a külvilágtól.
Dr. Sartorit egyik újságcikke után, egy hölgy annak kapcsán kereste meg, hogy „képes beleolvasni mások gondolataiba”.
Ez rendkívül zavaró volt számára, ráadásul gyakran előre meglátta mások halálát, vagy megérezte a rájuk váró balszerencsét.
Sehova se tudott elmenni, ahol többen voltak, mert valahogy mindig ráérzett azokra az emberekre, akikkel baj volt, vagy akikre súlyos szerencsétlenség várt.
Éppen ezért a hölgy manapság csak ritkán mozdul ki, ha mégis mennie kell valahova, mindig fülhallgatót vesz fel, és hangos zenét hallgat, hogy elterelje a gondolatait.
Gyógyulás és gyógyítás
A szakirodalom olyan esetekről is beszámol, melyekben az átélő a halálközeli élményt követően gyógyító képességekre tett szert. Morse és Perry Kathy esetét említi, akik a halálközeli élményt követően kigyógyultak a rákból.
Hasonló gyógyulásokról számolt be Dr. Larry Dossey is, mikor agytumorból és Hodgkin-limfómából épült fel valaki.
Összegzés
A halálközeli élmény jóval több puszta hallucinációnál, és számos olyan maradandó utóhatása van, melyek pozitív és negatív irányba is befolyásolhatják az egyén életét.
