Dr. Egely György mérnök, parakutató évek óta saját bőrén tapasztalja azokat a – politika és tudomány összefonódásából eredő – hatásokat, melyek kutatói pályáján sokszor legyőzhetetlen akadályokat jelentenek.
-Sosem volt szokás sem a természettudományban, sem a társadalomtudományban a nyitott kutatói érdeklődés. Ha végignézzük a természettudományos kutatás történetét, akkor azt látni, hogy minden igazi új lépésnél tisztességesen meghurcolták, kiátkozták és bolondnak nézték azt az embert, aki ezekkel foglalkozott.
Annak idején Galvanit – akiről a galvánelemet elnevezték – teljesen hülyének nézték békacomb kísérlete miatt. Számos kitalált történet, mint például a Titkok, látomások sorozatának példái alkalmasak arra, hogy lejárassák az UFO- és parakutatókat.
Ekkora nagyságban, így eltúlozva sohasem valósulnak meg para- vagy UFO-jelenségek, ez így tudománytalan. Ennek megjelenítésével még mélyebbre viszik azt a fajta hitet, hogy lám, ilyet mesterségesen is elő lehet állítani, tehát akkor valószínűleg a többi is szélhámosság, mint például az X-akták című filmsorozat alapelemei.
A tudomány rendkívül konzervatív. Előrehaladni, tanszéken dolgozni, kutatási pénzt kapni csak az általánosan elfogadott témákra lehet. Új, eretnek témára teljesen kizárt pénzt kapni, és még akkor sem lehetséges, ha hamar megtérülne a befektetett összeg.
Annak idején Pasteur és Koch kísérleteit sem támogatták, pedig azok gyorsan megtérültek. Fleming, aki a penicillint fedezte fel, szintén nem kapott támogatást, pedig az egész emberiség érdeke volt, hogy mielőbb hasznosíthassák felfedezését. Tíz évig a kutya nem törődött vele.
Neumann János, ma elismert ember, annak idején elsőként jósolta meg a lézer megalkotását. Vele sem törődött senki, nem segítették munkáját. A kutatás mai szervezése, struktúrája tökéletesen alkalmatlan az igazán új eredmények elérésére, mert kifejezetten a nyájat egyben tartani próbálja, és arra biztatja a kutatókat, hogy a Nagykörúton sétálva tegyenek meg új földrajzi felfedezéseket, és nehogy elmenjenek az ember nem lakta vidékre, mert ott még netán valami újat lehet találni.
Azt gondolnánk, hogy az AIDS-kutatás, ami nagyon fontos az emberiség jövője szempontjából, kivétel ez alól. Nem. A vírus felfedezése után az első tízezer áldozatig legyintettek, és csak utána kezdődött meg az intenzívebb kutatás.
Sajnos a továbbiakban is van egy lassító tényező, mivel az AIDS minden problémára megoldást hozó egyetlen gyógyszerének megjelenése üzleti szempontból előnytelen tényező lenne az eddigi készítményeket forgalmazó gyógyszergyárak számára. Az emberiség tömegeinek alapvető érdekeit a tudományban a hierarchikus beidegződés miatt nemigen szokták elfogadni, figyelembe venni.
A jelenség okának elsősorban a hatalmi és csoportérdekeket tartom.
Ezen keresztül vannak megfélemlítve az egyes kutatók, akik okkal félhetnek karrierjük derékba törésétől, állásvesztéstől. Emiatt nem nyúlnak bele a kellemetlen témákba.
Jól lehet látni, hogy a természettudományban bizonyos területek tabunak számítanak. Ilyen például a hidegfúzió, illetve a szabadenergia kutatása, mely az emberiség nagy érdeke lenne, de mindez egy évi háromszáztrillió dollár értékű üzlettel áll szemben.
Ilyen értékű energiát adnak el jelenleg a Földön egy év alatt. Ha megoldódna a hidegfúzió vagy a szabadenergia kinyerése, sokkal olcsóbban válna lehetségessé, mint a mai energiaárak, lecsökkenne a hagyományos energia értékesítéséből származó haszon. Ne higgye a tisztelt olvasó, hogy a tudósok önzetlenül és kifejezetten a polgárok érdekeit szem előtt tartva dolgoznak.
Azt kutatnak csak, amit a hatalom enged.
A szabad országokban is csak azt csinálnak, amit szabad. Az egész világon, de Magyarországon különösen áll, hogy a politika és a tudomány vezető régiója görcsösen összefonódik, kölcsönösen függ egymástól, s ez így nagyon jó hatásfokkal képes meggátolni az új, szokatlan témájú felfedezések karrierjét.
Sajnos még az igazán nagy kényszerhelyzeteknél, mint pl. a rákkutatás, illetve az energetika területein sincs jelentős változás a hozzáállásban. Egy űrből jövő támadás ellenlépésével is elkésnének a földiek a hierarchia csapdái miatt, mivel csak akkor hinnék el ennek lehetőségét, amikor már itt vannak az idegenek, amikor már nem lehetne tenni semmit.
A kapitalizmus rothadásának reklámja a múlt rendszerben az utolsó pillanatig tartotta magát, csak az utolsó félévben, amikor már itt volt a nyakunkon, akkor változtatták meg a hatalmi tényezők véleményüket, s fogadták el a többpártrendszer lehetőségét.
Igaz a feltételezés, hogy az ember csak kényszerhelyzetben képes optimálisan vagy ahhoz közel állóan működni, cselekedni. Az egyik volt izraeli külügyminiszter mondta egy alkalommal: Az ember rendkívül racionálisan tud gondolkozni akkor, ha már minden más lehetőséget kimerített. Ugyan az álmok világába tartozik, de
a megoldás az lehetne, ha a tudományos és politikai élet vezetői egójukat háttérbe szorítva tennék dolgukat a közösségekért.
