Az ókori egyiptomi hitvilág egyik legnépszerűbb szimbóluma a nagy galacsinhajtó bogár, amelyet a legszentebb rovarként tiszteltek. A szkarabeusz képét eredetileg Heper napistenséghez kapcsolták, aki a hatalmas napisten, Ré egyik aspektusát képviseli.
Ez vezetett oda, hogy a szkarabeusz fontos védő amulettként szolgált mind a királyság, mind a halottak számára. Ma igen gyakori ékszermotívum, és néhány hagyományos gondolkodású egyiptomi ma is hiszi, hogy a szkarabeusz szárított porának férfiasság növelő ereje van.
Heper istent szkarabeuszfejű férfiként, vagy néha csak szkarabeuszként ábrázolták. Ő képviselte a felkelő napot, amely maga is az emberiség hajnalának és az ókori Egyiptom teremtésmítoszának mélyebb szimbóluma.
Az egyiptomi heper kifejezés jelentése: „létrejönni”. Ré aspektusaként Heper nemcsak a hajnalt hozta el, hanem a világot is ő hozta létre. De miért volt Hepernek szkarabeuszfeje, és hogyan vált ez a kép később amuletté?
A régészek és tudósok szerint a bölcs egyiptomi írástudók feljegyezték a szkarabeusz furcsa viselkedésével kapcsolatos megfigyeléseiket. Észrevették, hogy a bogár egy állati ürülékből készített galacsint gurított maga előtt mindenhol, amerre járt, majd kis idő múlva parányi lárvák keltek ki a gombócból. Amikor a fiatal bogarak csodálatos módon teljesen kifejlődtek -pont úgy, ahogyan a nap minden reggel a horizont felé emelkedik -, azt hitték róluk, hogy ugyanazt a varázserőt birtokolják, mint a napisten. Ezért vált a bogár a csodás testet öltés szimbólumává, és mint ilyen, Heperhez hasonlóan ő biztosította, hogy a nap minden reggel újjászülessen.
Mivel az egyiptomi vallás foglalkozott az újjászületéssel és a feltámadással, a bogár szokásai váltak ezeknek az elemeknek a jelképévé is, és a szkarabeuszt összekapcsolták a nap égbolton megtett útjával. Ahogyan a bogár a galacsint, úgy gurította végig Heper az égen a napot minden nap, majd éjszakára magával vitte a másvilágra. A szkarabeuszfejü Hepert néha a nap bárkájában ábrázolták az égen haladva, miközben nemcsak az éjszakát változtatta nappallá és a nappalt éjszakává, hanem az emberi lelkeket is átsegítette a túlvilágra.
Védelmező amulettek
A szkarabeusz-amuletteket az Óbirodalom idején, körülbelül Kr. e. 2613 és 2160 között kezdték védőerővel felruházni. Főleg szemmel verés elleni védelemként viselték ezeket a drágakövekböl faragott amuletteket, amelyeket gyakran megszemélyesítettek, és pecséteket, valamint fáraók és írnokok neveit vésték rájuk. Gyakran használták öket hivatalos és politikai célokra, később pedig temetkezési dekorációként.
Az úgynevezett „szívszkarabeusz” fekete vagy sötétzöld kőből, például jáspisból vagy a legsötétebb kalcedonból készült, és általában 4-12 cm hosszú. A szívszkarabeuszt vagy a mumifikált holttest szíve fölé tették, vagy medálként a múmia nyakába akasztották egy aranydróttal. Rávésték a halott nevét, valamint az egyiptomi Halottak Könyvének egyik legfontosabb varázsigéjét.
A véset a szívhez szólt, hogy ne valljon a halott ellen az isteni ítélőszék elött, különben az elhunyt lelkének a félelmetes alvilágba kell mennie, és nem küldik tovább a túlvilágra és az örök békességbe. Körülbelül Kr. e. 760-tól nagy, lapos, sima, a két oldalán lyukkal ellátott szkarabeuszokat tettek a múmiák mellkasára két különálló, kiterjesztett szárnnyal együtt. Ezeket általában vagy kék fajanszból (kerámiamunka) vagy valamilyen kék drágakőből, például lápisz lazuliból készítették.
Emily Baird zoológus és kutatócsoportja a svéd Lund egyetemről nemrégiben meglepő felfedezést tett arról, hogyan navigálnak ezek a parányi rovarok a világban. A ganajtúró bogár úgy tolja maga előtt egy tökéletes egyenes vonalon a galacsint a hátsó lábával, hogy közben a feje hátrafelé áll és a talajt nézi. Egyszer-egyszer megáll, felmászik a golyó tetejére, és kis táncot lejt. Dr. Baird szerint a bogár azért mászik fel, hogy megnézze a napot, mert a napsugarakat használja égi iránytűként. A nap állását bemérve állapítja meg, hogy hol van.
Lehetséges, hogy az egyiptomi megfigyelők is rájöttek, hogy a bogár azért áll meg, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a nappal? Pontosan nem lehet tudni, hogy miért tartották annyira szentnek a szkarabeuszt, de azáltal, hogy folyamatosan erőteljes védő amulettként használták, és összeköttetésben állt minden élet forrásával, a nappal, olyan archetipikus szimbólummá vált, amely ma is magával ragadja az emberek képzeletét.
