A számmisztikával foglalkozók szerint a számok nem csupán matematikai jelölések, hanem az emberi életre is hatást gyakoroló jelképek.
Ezek közül a 12-es szám különösen hangsúlyos szerepet kapott, hiszen az emberiség múltjában, jelenében és a jövőről alkotott elképzeléseiben egyaránt meghatározó módon jelenik meg. Történelmi és spirituális jelentősége miatt sokan a teljesség, illetve az univerzum rendjének egyik alapvető szimbólumaként tekintenek rá.
A 12-es szám a mindennapi életben is meghatározó. Már az időszámítás rendszere is erre épült: a nap 24 óráját két 12 órás szakaszra osztjuk, az év pedig 12 hónapból áll. Az ősi civilizációk a Nap és a Hold mozgását figyelve alakították ki az idő mérésének alapjait.
A Nap egy esztendő alatt halad végig a zodiákuson, amelyet 12 állatövi jegy alkot. Ennek következtében a 12-es szám az időszámítás egyik legfontosabb alapjává vált. Az ókori Mezopotámiában a 12 állatövi jegyet eredetileg a Hold égbolton elfoglalt helyzetének meghatározására alkalmazták, a rendszert pedig 3×4 csillagjegyre osztották fel.
Később a 12 csillagjegyhez különféle jóslatok, előrejelzések és összetett személyiségábrázolások kapcsolódtak. Ezekből alakult ki az asztrológia bonyolult rendszere, amelyben a horoszkóp a sors és a jövő kifürkészésének egyik legismertebb formájává vált.
Az évszázadok során a 12-es szám egyre erősebb misztikus és ezoterikus jelentéstartalmat kapott. Számos ősi mítoszban és vallási történetben feltűnik: a görög mitológiában Herkulesnek 12 próbát kellett teljesítenie, Arthur király legendájában pedig 12 lovag foglalt helyet a kerekasztalnál.
A szimbolikus értelmezések szerint az isteni elvek száma a 3-as, míg az anyagi világé a 4-es; e két szám szorzata adja a 12-t, amely így az isteni teljességet jelképezi. Emiatt a 12-es a tér és az idő szimbólumává is vált, összekötve az anyagi világot annak teremtőjével.
Az alkímia szintén kiemelt jelentőséget tulajdonított a 12-es számnak. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy a szén — amely az élet és az emberi lét egyik legfontosabb kémiai eleme — a periódusos rendszer 12. eleme.
A vallásokban, különösen a Bibliában, újra és újra megjelenik a 12-es szám. Az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt találhatunk rá példákat: Izrael népe 12 törzsre tagolódott, Jézus 12 apostolt választott maga mellé, a Jelenések Könyvében pedig a mennyei Jeruzsálemnek 12 kapuja van, a templom pedig 12 alapkőre épül, amelyeken a 12 apostol neve szerepel. A Bárány imádásánál jelen lévő kiválasztottak száma is tizenkétszer 12 fő. A 12-es és fordított alakja, a 21-es különleges jelentőségét az is magyarázza, hogy az ősi kultúrák szent számként tisztelték az első három prímszámot: az 1-et, 2-t és 3-at.
Jóval később, a középkorban a spanyol Santiago-rendet (Orden Militar de Santiago) szintén 12 lovag alapította Leóban, II. Ferdinánd király uralkodásának idején.
