A karácsony kozmikus szimbólumai

A karácsony, vagyis Jézus születésének ünnepe mindig is szoros összefüggésben állt a pogány időktől számon tartott téli napforduló ünnepével.

Ha jól belegondolunk, amióta csak ember él a Földön, azóta éli meg a természetben (és önmagában) a fény és a sötétség örök harcát. Erről szólnak már a gyermekmesék is, dolgozzák fel a művészi alkotások, és ezt tükrözi a természet örökösen változó, meghaló és újjászülető körforgása is. A nyári napfordulótól, június 21-étől folyamatosan rövidülnek a nappalok, egészen december 21-éig, a téli napfordulóig.

Készülődés a fényre

A szelíd lelkű népek ilyenkor visszahúzódtak az otthonukba, és a hosszúra nyúlt estéken inkább saját belső világuk felé fordultak, s várták a Fény újjászületését. A természet népei tudták, hogy a legsötétebb éjszaka után megérkezik a megváltó világosság.

Ezt a csendes várakozást szimbolizálja az advent négy hete is. Minél közelebb kerülünk a fény születésének napjához, annál több gyertyát kell meggyújtanunk az adventi koszorún, hiszen a sötétség is annál nagyobbá válik. Aki együtt rezdül az univerzum segítő erőivel, az tudja: ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy egyfajta éves számvetést készítsen önmagával. A léleknek kell megtisztulnia, lenyugodnia, hogy megszülessen az új remény.

Manapság azonban épp ez a lecsendesedés és türelem hiányzik az emberekből, különösen az ünnep előtti lótás-futásban. De valahol még ez a modern ünnepi rituális is ad egyfajta belső számvetésre alkalmat. Mert sokan végiggondolják, kivel, hogyan is legyen együtt a szeretet ünnepén. Miképpen tükröződik benne a másik, mi romlott, illetve változott egy év alatt a kapcsolatokban.

S bizony, ahol valami fájdalom, kellemetlen érzet van, ott kellene önkritikát gyakorolni. Csakhogy legtöbben önkritika helyett általában az ajándékok gazdagságával próbálják megmérni, kifejezni szeretetüket. Az ünnep közeledtével egyre több csillogó-tarka karácsonyi kacat díszíti az otthonokat, az adventi várakozás szertartását pedig leginkább a csokoládégyártók lovagolják meg a naponta kinyitogatható adventi naptárak dömpingjével.

Karácsony – a Nap ünnepe

Függetlenül attól, hogy kinek mennyire sikerül felkészülnie, december 21-én elérkezik a napforduló, amikor a fény végre legyőzi a sötétséget. Ettől a ponttól kezdve növekszik a nappalok hossza, s egyre nagyobb lesz a világosság.

Ez a kozmikus játék tükröződik a néhány helyen még most is élő regölés hagyományában is, ami eredetileg arról szólt, hogy a meglehetősen riasztó kinézetű, bekormozott arcú, ördöngős regősök jókedvű zajjal a maradék sötétséget is elkergették a Nap fényének útjából.

A magyar nyelvben a karácsony szó is a Nap ősi tiszteletével függ össze. Mivel pogány őseinknél a sólyom jelképezte a Napot, a téli napforduló idején megáldották, és az éppen megszülető Nap felé röpítették első útjukra a fiatal kerecsensólymokat. Ez volt a kerecsen, a Nap madarának ünnepe, amit ma karácsonynak nevezünk.

Erre a kozmikus időszakra esik a “világ világossága”, a kis Jézus születésének napja. Ezek után sokakban felmerül a kérdés, hogy miért nem 21-én van karácsony. A választ erre is az őseink hagyományaiban találhatjuk meg.A természetben élő népeknél ugyanis nem sokat számított a pontos csillagászati adat, számukra az volt a lényeges, amit a saját szemükkel láttak.

S mivel a napfordulók idején még nagyon lassan mozdul a Nap pályája a horizonton, elmozdulását csak három nappal később, 24-én tudták igazából érzékelni (és nemcsak decemberben, de júniusban is, amikor Szent Iván éjszakáján ünneplik a nyári napfordulót!). A népi meggyőződéshez igazodva az egyház is december 24-ére tette a legkeresztényibb ünnepet, a karácsonyt.

A hagyomány szerint ezen a napon lehet a legragyogóbb belső kincset megtalálni önmagunkban. A mindannyiunk lelke mélyén ott szunnyadó aprócska fénymagot, ami legerősebben Jézus, a Megváltó szívében izzott fel itt a Földön.

Ezt a védtelen, gyengécske belső világosságot szimbolizálja a kisded Jézus, aki voltaképpen isteni szellemként az égi hierarchia legmagasabb szintjéről költözött be egy gyengécske testbe. A karácsonyi ajándékozás egyébként éppen annak emlékére terjedt el szerte a világban, hogy Jézus is e napon ajándékozta magát a világnak.

Új időszámítás kezdődött

Számos vallási és féltudományos vita zajlott már annak kiderítésére, hogy ki is volt valójában Jézus. Megváltotta-e a világot, s ha igen, akkor miképpen.

Mindenesetre az első karácsony óta új időszámítás kezdődött a Földön. A misztikus tanítások szerint a Bibliában hosszan sorolt királyi felmenők azt a tiszta vérvonalat biztosították, amelybe évezredes előkészületek után beleszülethetett a megjövendölt rendkívüli szellempáros: először Mária, majd Jézus.

Ők voltak hivatottak arra, hogy az eredeti, és inkább csak szimbolikus emberpár: Ádám és Éva “bűnét” Itt kap értemet az Ádám -Éva névnapján ünnepelt Jézus-születésnap.

Kellett jönnie egy segítőnek, aki hatalmas szellemével megmutatja a sötétben botorkálók számára az utat. Olyan értelemben volt megváltó, hogy megtette azt, amit senki nem volt képes: saját példáján keresztül mutatta meg a visszautat az ember eredeti szellem-minőségéhez.

Jézus volt a megtestesült szeretet. Ám az általa képviselt szeretet nem holmi hangulatfüggő földi érzelem, hanem maga a legmagasabb rendű tudatállapot, amit nemcsak a szentestén lehet felfedezni, hanem voltaképpen bármikor. Krisztus óta ez már csak az egyes embereken múlik.

Ezt tudták a betlehemi barlangistálló messzi földről érkező látogatói, a háromkirályok, azaz a napkeleti bölcsek is. Ők képviselték földi világ tudását, gazdagságát és hatalmát, amely kész leborulni a látszólag legkisebb előtt. Mert a valódi bölcsesség számára nyilvánvaló, hogy egyedül a világot fenntartó szereteterő, a megtestesült ige a legnagyobb hatalom.

A betlehemi csillag

A kelet bölcsei már évek óta várták a megváltó születését, érkezésére tudatosan készültek. S a kétezer évvel ezelőtti páratlan csillagállások valóban egy égi hatalmasság érkezését jövendölték: valójában a Jupiter és a Szaturnusz bolygó háromszoros együttállása volt, ami szabad szemmel is páratlan égi fényjelenséget produkált.

Mindez a Halak jegyében történt, ami itt a legmagasabb rendű, önfeláldozó és feltétel nélküli szeretet jelenlétére utal, míg a Jupiter és a Szaturnusz bolygó különleges együttállása az emberi, földi korlátokon és a halálon is túlmutató isteni királyságot, a szellem egyedüli uralmát szimbolizálja az anyag és a véges emberi élet fele

forrás: astronet.hu

Legújabb cikkek

Magyarország erőhelyei és a Pilis-rejtély

Magyarország erőhelyei és a Pilis-rejtély

2022-12-086 perc olvasási idő

Spirituális szempontból erőhelynek nevezzük azokat a helyeket, ahol érezhető módon erősebb életenergiák vannak jelen. Ha tehetjük, keressük fel…

Ezek is érdekelhetnek

A Szerelem Alkímiája

A Szerelem Alkímiája

Vörös Oroszlán. Az ezoterikus tanokba beavatottak mind tudják, hogy így nevezik az Örök Élet italát. A vörös szín…

Csodás gyógyulások

Csodás gyógyulások

Az ezoterikus gondolkodás és világkép sajátossága, hogy nem kizárólag a szemünknek hiszünk, hanem hiszünk és tudunk olyan dolgokat…

Szellemi gyógyítás az ősidőkben

Szellemi gyógyítás az ősidőkben

Az emberiség történelmének során, minden nép ösztönösen hitte azt, hogy létezik valamiféle gyógyító hatalom, olyan hatalom, amely képes helyreállítani…

error:
Share via
Copy link