„Útban volt” a dízelmotor feltalálója

1912. szeptember 29-én egy hullát dobtak az Angliába tartó komphajóról a csatorna jeges vizébe. Rudolf Christian Karl Diesel, a róla elnevezett dízelmotor feltalálója ezen a napon tűnt el nyomtalanul az átkelőhajó fedélzetéről.

Aznap este Antwerpenben felszállt a Dresden nevű brit komphajóra, hogy átkeljen a La Manche csatornán. A hajón vacsoránál látták utoljára, ezután hajnali ébresztést kérve kabinjába vonult vissza. A kabint reggel üresen találták, Diesel vélhetőleg már nem feküdt le, mert az ágya be volt vetve.

Senkinek se legyenek kétségei: felszállni sokan látták, leszállni senki sem. A német nyelvű életrajzi források csak annyit említenek meg, hogy a hosszú munka valószínűleg felőrölte idegrendszerét és öngyilkos lett, a csatorna hideg vizébe vetette magát.

Az angolszász irodalom mértéktartóbb, csak a száraz tényt közlik.

Valóban elutazna valaki Németországból csak azért, hogy a csatornába ölje magát?

Egészen más dolgot kell keresni a háttérben. Diesel mint sikeres mérnök, ekkor már bizonyította találmányának létjogosultságát, hiszen egy minden eddiginél jobb, olcsóbb, nagyobb hatásfokú belső égésű motort talált föl.

Ennek segítségével például meg lehetett duplázni a tengeralattjárók hatósugarát, négyszer nagyobb területet tudott ellenőrizni egy-egy hajó, mintha közönséges benzin üzemű belső égésű motort használtak volna.

A dízelmotor előnye a hagyományos Otto-motorral szemben nyilvánvalóvá vált, ezért hívta meg a brit Admiralitás Dieselt, hogy tárgyaljanak motorja megvásárlásáról.

Ezt a német titkosszolgálat nem hagyhatta, és akcióba léptek: a feltaláló élete árán is meg kellett akadályozni a brit terveket. És így is történt.

Diesel meggyilkolása volt az elsö, olyan ismert eset, amikor egy hatalom meggyilkoltatta feltalálóját, tehetséges polgárát azért, hogy ne terjedhessen el egy találmány.

Ideiglenesen persze hatott a lépés; a német tengeralattjárók messze jobbak lettek, mint a kortárs Anglia tengeralattjárói, és hosszú ideig igen komoly fejfájást okoztak az angol Admiralitásnak.

Egy idöre tehát célt ért a gyilkosság, a dízelmotor elvét azonban már nem lehetett kizárólag német keretek között megtartani.

Már túlságosan sok mozdony és hajó futott dízelmotorral, már nem lehetett „visszanyomni a fogkrémet a tubusba”.

Diesel meggyilkoltatásával ma sem dicsekszik a német titkosszolgálat. Az angolok sem kérkednek vele, hiszen nyilvánvaló, hogy az ő meghívásuk okozta a feltaláló halálát, és ezért a nagyközönség szinte teljesen tudatlan arról, hogy milyen dicstelen halál jutott Dieselnek.

Akkor, amikor autóbuszon utazunk, vagy dízelmozdony húzza a vonatunk kocsiját, általában nem gondolunk sem a dízelmotorra, sem megalkotójára.

Igaz, arra sem gondolunk, hogy a Diesel által fémjelzett korszak, a viszonylag olcsó olaj korszaka is a vége felé közeledik.

Felhasznált irodalom: Egely György, Borotvaélen című könyve

feltaláló

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend