UFO-incidensek magyar földön

Megosztás

A cím minden bizonnyal meglepi a kedves olvasót, hiszen sokan úgy tudják, nem igazán történnek olyan magyarországi UFO-esetek, amikről a nemzetközi UFO-irodalomban oly sokat hallani, és amelyek során katonák, pilóták kerültek volna közvetlen konfliktusba UFO-kkal.

Pedig, amint az a szemtanúk beszámolóiból kiderült igenis történtek ilyen esetek, ráadásul nem is kis számban. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezekről jó ideig meg nem valószínű, hogy hivatalos, kormányzati szintű tájékoztatás is napvilágot fog látni.

Az az igazság, hogy mint a RYUFOR Alapítvány számos egyéb kutatási programja, a magyarországi UFO incidensek folyamatos regisztrálása is már meglehetősen régóta zajlik.

Ebből adódóan 1914-től napjainkig több mint hatvan olyan UFO-beszámolót sikerült összegyűjteni, amelyek szemtanúi nem kevesebbet állítottak, mint hogy az általuk megfigyelt ismeretlen eredetű objektumot (UFO-t), vadászgépek vagy helikopterek követték, keresték, ne adj isten szemmel láthatóan üldözőbe vették.

A fentiek körébe tartozik több olyan UFO-eset is, amelyek során az UFO észlelésére, vagy épp a harmadik típusú közeli találkozásra katonai objektumok, laktanyák közvetlen közelében, esetleg magán az objektumon belül került sor.

Bizonyára szép  számmal akadnak olyan esetek is Magyarországon, amelyek katonailag, stratégiailag fontos területeken történtek, de ezen esetek kapcsán nem lehet közvetlen összefüggést kimutatni a stratégiai, katonai objektum, légi irányító vagy légi ellenőrző pontok, katonai és polgári repülőterek vagy épp a laktanyák és az UFO-k érdeklődése, megjelenése között.

Ha ezeket az eseteket is figyelembe vennénk, úgy több száz (!) UFO-incidens gyanús esetről lenne beszámolónk. Csak néhány példa: Ha feltételeznénk, hogy az UFO-k megfigyelése Győrben, Pápán, Békésen, Debrecenben, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Szolnokon, Mezőkövesden, Kalocsán és még hosszasan sorolhatnánk közvetlenül kapcsolatban van a térség katonai objektumaival, micsoda hatalmas számadatot kapnánk.

Mivel ilyen összefüggésre nem sikerült bizonyítékot találni, csak azokat a beszámolókat vehetjük alapul, ahol az UFO-észlelés közvetlenül kapcsolatban van a katonasággal, légvédelemmel vagy a katonai repüléssel. E feljegyzéseket csak rendkívül kevés esetben erősítették meg valamilyen formában a katonai szervek.

Igaz, akadnak olyan esetek, amelyek során történt hivatalos vagy félhivatalos megerősítés, esetleg nem hivatalosan az eset megtörténtének beismerése, de az alábbi incidensek túlnyomó többségében csak a szemtanúk beszámolóira hagyatkozhatunk. E válogatás nem teljes és csak kivonatos formában vállalkozhat egy-egy érdekesnek tűnő incidens ismertetésére.

Háborús incidensek

A hazai UFO-incidensek az első világháború folyamán vették kezdetüket. Az első igazán érdekes eset 1914-ben a 32-es Mária Terézia gyalogezreddel történt, amelynek katonái a Szent Gábriel hegyen építették ki állásaikat és több mint tíz napig ágyúzták őket folyamatosan.

Rengeteg halott és sebesült volt, akikre az elszigeteltség és a hiányos gyógykezelés miatt minden bizonnyal halál várt volna. Ám hirtelen az ellenséges felek abbahagyták egymás ágyúzását, amikor egy fényes, tányér alakú UFO jelent meg a 32-es gyalogezred egyik megcsonkított és kábulatban fekvő alakulata felett.

katonak

A pár tíz katona és távolról az ezred többi katonája, sőt még a front túloldalán harcolók is megdöbbenve nézték az aláereszkedő fényes valamit, amely rövidesen felemelkedett és elrepült. Amikor a helyszínre ért a segítség és rátaláltak a sebesültekre, meglepődve tapasztalták, hogy valamennyiük sebe el van látva, és egy fekete fémes szurokkal volt bekenve.

Az esemény mintegy 8-10 sebesült katonát érintett, akik valamennyien túlélték a sérülést. Később többjüket visszavezényelték a frontra és további sorsuk nem ismert. Egyikük már a háború után részletesen beszámolt az esetről az unokájának.

Egy másik, két évvel későbbi eset kapcsán ugyancsak a frontvonal fölött figyeltek meg UFO-kat. Ezúttal az olasz—magyar fronton, az ellenfelektől egyforma távolságban bukkant elő a felhőkből három fénylő UFO, amelyek V alakzatban hol az egyik fél, hol a másik fél lövészárkai felé repültek, a katonák legnagyobb döbbenetére. Az esemény majd egy órán keresztül zajlott, míg végül az egyik rémült katona gránátokat kezdett hajigálni az ismeretlen eredetű tárgyak felé.

Természetesen nem sikerült kárt tennie az objektumokban, de azok a támadási szándék legkisebb jele nélkül eltűntek a felhők között. A második világháború időszakából is több incidenst ismerünk, amelyek közül az 1944-es esetek a legérdekesebbek. Az egyik alkalommal Győr mellett szállt le egy UFO, amelyre a német katonák tüzet nyitottak, míg ugyancsak győri szemtanúk jelentették, hogy a Győri Vagon és Gépgyár lebombázását követő napon, délután 4 óra tájban egy rendkívül fényes objektum végzett légi felderítést mintegy 400 méter magasságban, hangtalanul repülve el a lebombázott terület fölött. Ez az UFO is békésen viselkedett és ezúttal a légvédelem sem nyitott rá tüzet.

Ma már szinte lehetetlen megmondani, hányan láthatták azt az UFO-átvonulást, amely 1947. június 10-én, más források szerint viszont július 12-én érintette hazánkat.

Az első szemtanú az akkor negyvenes éveiben járó Kereki Dániel lehetett, aki Zsadány község határában még éjjel találkozott egy hatalmas, fénylő kerékkel, ami vakító sárga és halvány zöld színekben pompázott, miközben monoton dübörgéssel húzott el a feje fölött.

Másnap — feltehetően június 10-én — kora délután az ország különböző pontjairól származó több mint ötven beszámoló szerint egy ezüstös alakzat haladt át az égbolton. Mindezt nemcsak Jacques Vallée ismert könyve, az Anatomy of a Phenomenon (Egy jelenség anatómiája, Ace Books Inc., 1965, 90. oldal) támasztja alá, hanem az amerikai légierő hírszerző szolgálata, az ATIC (Aerospace Technical Intelligence Center — a légierő technikai hírszerző központja) titkos jelentése is.

Minden bizonnyal az UFO-alakzatot legközelebbről a ma ötvenkilenc éves A. J.-né és édesapja figyelhette meg Budafokon a Liszt Ferenc utcából. A.J.-né a RYUFOR-hoz eljuttatott beszámolója szerint édesapja, az akkor negyvenkét éves asztalosmester hívta fel a figyelmét a különös repülőkre.

Három ovális szerkezet haladt délkeleti irányból északnyugat felé. Az ellipszis alakú, ezüstösen csillogó, szárny nélküli szerkezetek ék alakzatban pontosan a szemtanúk szomszédjának kertje fölött repültek el. Sem szárnyuk, sem függőleges vezérsíkjuk nem volt. — Úgy néztek ki mintha két tányért összefordítottak volna. A tányérok érintkezési felületén körben ablakok voltak és alattuk mintha fények futottak volna körbe-körbe —emlékezett vissza a látottakra A.J.-né.

A hangtalanul és alacsonyan repülő szerkezetek felé hevesen integettek, mire a három UFO-ból szórni kezdtek valamit. Olyan volt, mintha vékony, hosszú sztaniolcsíkok lettek volna, de egy részük eloszlott a levegőben. A.J.-né édesapja megpróbálta elkapni az egyik ilyen csíkot, de a szél elsodorta, míg egy másik csík a szomszéd mandulafájának tetején akadt fenn, ezért nem tudták elérni.

Janka Erzsébet 12 éves volt akkoriban, és Bicskén épp borsót szedett, amikor a szomszédban lakó néni hívta fel a figyelmét a fejük fölött elsuhanó hatalmas, ezüst színű korongokra. Az eseményeket tekintve, hogy országos eset volt több katonai laktanyából, megfigyelték és nagy valószínűséggel radaron is nyomon követhették az UFO-k átvonulását hazánk légterében.

Ugyancsak radarvizuális észlelések történtek az 50-es évek közepén. 1955 októberében északkelet—délnyugat irányban szelte át egy különös alakzat nagy sebességgel hazánk légterét. Az alakzat becsült sebessége mintegy 12 000 km/óra lehetett és több katonai intézetben is felmerült a kérdés, miféle objektumok képesek ekkora sebességre.

Az események 1956 májusában és júniusában megélénkültek. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium riadókészültséget rendelt el, több ismeretlen repülő objektumból álló alakzatok átrepülése miatt. Az UFO-kötelékek ezúttal nyugatról érkeztek hazánk légterébe és mintegy 25 ezer méteres magasságban kelet felé tartottak.

Az áthaladást a légvédelem folyamatosan nyomon követte, de semmit sem tehetett a nagy magasságban repülő UFO-k ellen. Május végén, június elején majd két héten keresztül érkeztek a beszámolók a haditechnikai intézetbe, ahol repülőmérnökök, technikusok és tudósok egy csoportja igyekezett eldönteni, hogyan kezeljék az egyre szélesebb rétegeket érintő problémát.

Végül úgy vélték, az egész hisztéria csupán valamilyen propagandafogás és egy hivatalos sajtóközleményt jelentettek meg a Szabad Népben, amely szerint a repülő csészealj hisztéria csupán képzelgés és hallucináció terméke. Mindezt annak ellenére jelentették ki, hogy a hatvanas évek elejétől megszaporodtak a repülő csészealj észlelések, ráadásul bizonyos híresztelések szerint egy UFO-katasztrófára is sor került az Iregszemcse és Tab közötti területen.

A roncsokat ezúttal az orosz hadsereg szállította el. Az ekkor kezdődött UFO-észlelési hullám nem kímélte a laktanyákat sem. 1967 nyarán az alatkai laktanya mellett figyelte meg egy őrszolgálatban lévő katona, amint egy UFO leszáll a közeli erdők mögé. Hasonló beszámoló létezik egy 1972-es nagykanizsai esetről, amikor a nagykanizsai laktanya fölött lebegett hosszú ideig egy UFO.

Ezt az objektumot is több katona, köztük tisztek is látták. 1968-ban Közép-Európát elárasztották az UFO-k. Jugoszlávia, Románia éppúgy az UFO-invázió központjába került, mint az akkori Csehszlovákia, illetve Magyarország. Ebből az évből ismert az az eset, amikor számos légitársaság, így a Malév utasszállító gépeinek pilótái láttak egy óriási sebességgel suhanó UFO-t.

1970 nyarán a pápai repülőtér leszállófolyosójában jelent meg egy fényes objektum, amely az épp leszálláshoz készülődő két MiG-21-es gépet követte. 1971-ben Veszprém és a szentkirály-szabadjai repülőtér között láttak szemtanúk egy metálszürke, háromszög alakú objektumot a közeli erdő fölött lebegni és ugyanehhez a térséghez kapcsolódik egy rendkívül rejtélyes incidens is.

A hajmáskéri eset tikára mind a mai napig nem derült fény, annak ellenére, hogy több hazai és külföldi forrás is említést tesz róla. Ezek szerint 1975. tavaszának (április vagy május) egyik estéjén a hajmáskéri katonai laktanya őrparancsnokát riasztották, hogy két őrkatonának nyoma veszett. Mivel a bázison egy olyan eszközt üzemeltettek, amellyel jelzéseket lehetett küldeni, illetve venni egy katonai célokat szolgáló műholdról, az őrparancsnok azonnal riasztotta a készültséget és a két őr keresésére indultak.

Az egyiküket megtalálták egy bokor tövében. Ez a katona magánkívül volt, reszketett félelmében és láthatóan becsavarodva olyasmit kiáltozott, hogy társát elvitték a fekete barátok! A fiút azonnal a katonai kórházba szállították, ahol többen is kihallgatták, és családtagjai is csak hat hónap elteltével látogathatták meg. Édesanyja szerint még ekkor is csak az apró fekete barátokat emlegette rémülten, és attól rettegett, hogy őt is elviszik.

Természetesen az eltűnést, tekintve, hogy katonai eseményről van szó, nem jelentették a rendőrség illetékes szerveinek, amelynek adatai 1977-től állnak rendelkezésünkre. Az ORFK életvédelmi alosztályának tájékoztatása szerint az 1977 és 1997 közötti 20 évben 2722 eltűnést regisztráltak. Ez a ténylegesen eltűnt és soha elő nem került személyek száma. A valóságban évente 7-8Ó00 bejelentés érkezik, ám az eltűntek mintegy 90 %-a rövid időn belül előkerül. Vajon hányan lehetnek olyanok, akik katonai incidensek során tűnnek el, és amely esetekről a rendőrség nem kap értesítést?

Ma már meglehetősen jól ismert, az az 1980. szeptember 9-i eset, amelynek során több UFO-t figyeltek meg Budapest fölött elvonulni.

Többen láthatták, amint vadászgépek keresik az UFO-kat és nyilvánvalóvá vált, hogy mivel az objektumok áthaladása erősen megzavarta a ferihegyi légi irányítás rádióadóinak vételét, az esettel a légierő és a légvédelem illetékesei is tisztában voltak.

Egy budai szemtanú arról is beszámolt, hogy a háromszög alakú UFO körül, amelyet Prágai Albert budapesti szemtanú le is fényképezett, egy vadászgép is körözött.

Egy másik szemtanú részletes beszámolója talán még ennél is érdekesebb. Ő többedmagával látta, amint az UFO Ferihegy fölött lebeg a leszálló-folyosóban, így az épp landoláshoz készülődő bolgár utasszállítógépnek, egy TU-134-es-nek kikerülő manővert kellett végrehajtania. Ekkor már azt is jól megállapították a szemtanúk, hogy az UFO legalább akkora, mint az utasszállító.

1980-budapest-ufo
Prágai Albert felvétele az 1980. szeptember 9-én Budapest fölött megjelent UFO-ról – Forrás: RYUFOR archívum

A beszámolót adó szemtanú Super 8-as felvevővel örökítette meg az UFO-t, majd ezt követően munkahelyére, az Útinformba hajtott, ahol szintén mindenki az UFO-ról beszélt. Többen érdeklődtek náluk is az égi jelenség után, így felhívták Ferihegyet, ahol megerősítették, látták az objektumot, de a radarok nem mutatták ki a jelenlétét.  A bolgár gép pilótája sem tudta azonosítani az objektumot. A szemtanú felhívta a tévéhíradót is, hogy eladja nekik az ominózus felvételét, de azok embargóra hivatkozva nem kérték a filmet.

Érdekes viszont, hogy alig fél óra múlva két civil ruhás elhárítós úr jelent meg a szemtanúnknál és kérték a filmet, amit el is vittek egy vaskazettában. Egy másik szemtanú — egy csepeli amatőr csillagász — teleobjektívvel készült felvétele, amin a TU—1 34-es kerülő manővere és az UFO látható, ekkor még nem került az elhárítás birtokába.

Mivel a tévések és később egyéb médiumok is beszámoltak az esetről, dr. Juhász Árpád, a Kalendárium szerkesztője egy külön stábot állított össze a szeptember 9-i események feltárására. A csillagász felvétele is hozzá került. Ugyanekkor az ország más pontjai felett is megfigyeltek UFO-kat. Balatonalmádi, Pécs és Nagykanizsa azok a területek, ahonnan beszámoló érkezett egy hatalmas, ezüstös, szivar alakú UFO megfigyeléséről, amely a felhőalap alatt, tehát úgy 1500- 2000 méter magasságban egy helyben lebegett.

A piszkéstetői csillagászati obszervatóriumból csillagászok figyeltek meg különös fényeket, de szakmai presztízs miatt nem álltak, nem állhattak ki a nyilvánosság elé. Érdekes lehet az a feltételezés, hogy ugyanezen a napon délután a Trieszt—Velence autópályán okozott riadalmat egy ugyancsak szivar alakú UFO, és ha már szóba került Olaszország, talán nem alaptalan az alábbi történet sem, amely szerint sokkal komolyabb események zajlottak, mintsem azt sokan sejtenék.

Egy jugoszláv katonai pilóta számolt be róla, hogy az események idején épp készültségben voltak és a radarszobában beszélgettek, amikor egy ismeretlen objektum jelent meg a radar képernyőjén. Az UFO nagy sebességgel, Olaszország irányából érkeztek a jugoszláv légtérbe, majd innen már alacsonyabb sebességi fokozattal lépett be Magyarország légterébe, ahol már két vadászgép várta. A két gép vélhetően akkor kapott felszállási parancsot, amikor az UFO útiránya nyilvánvalóvá vált.

A vadászgép egyenest az UFO felé repült, majd egy nagyobb fordulóval az objektum mögé érkezett. A következő pillanatokban az UFO hirtelen lelassult, majd először az ék alakzatban repülő magyar vadászgépek egyikének radarjele olvadt bele az UFO radarjelébe, majd a második, ezúttal hirtelen jobbra kanyarodó vadászgép radarjele is eggyé vált az ismeretlen objektummal.

Az UFO a következő pillanatokban óriási sebességgel felemelkedett és elhagyta a Föld légkörét. Az esemény még a Budapesten megfigyelt UFO-esetek előtt történtek. Persze nem kell sokáig várnunk arra, hogy újabb olyan magyar UFO-esetre bukkanjunk, amelynek részesei vadászgépek voltak.

A magyar UFO-incidensek kezdetei is az I. illetve a II. világháború időszakáig vezethetők vissza, ám az igazán érdekes, hogy a figyelemre méltó esetek 1947-ben, majd az 50-es évek közepe táján vették kezdetüket.

A hatvanas, hetvenes években és a nyolcvanas évek legelején egyre gyakoribbá és látványosabbá váltak az UFO-találkozások, amelyek közül kiemelt helyet foglalnak el az 1975-ös hajmáskéri és az a 1980. szeptember 9-i országos UFO esetek.

Ez utóbbiaknak számos szemtanúja volt, több fotó- és filmdokumentum bizonyítja megtörténtét, és ha hinni lehet egy volt jugoszláv katonai pilóta vallomásának, akkor az incidens során két magyar katonai vadászgépet szippantott magába az az UFO, amelyet a Trieszt—Velence autópálya fölött éppúgy megfigyeltek, mint Nagykanizsáról, Pécsről vagy épp a Balaton partjáról.

Úgy tűnik, ez az incidens igencsak felkelthette a légvédelem és a katonai szervek figyelmét, mert 1983-ban már nem egy, hanem 10-12 vadászgépet küldtek Mátraballa térségébe, ahol egy hatalmas — feltehetően háromszög alakú — UFO ereszkedett közvetlenül a szántóföld felé. A tárgyból több tucat, jelzőfénnyel ellátott kisebb objektum ereszkedett alá és közvetlenül a talajfelszín fölött lebegve szóródtak szét az UFO körül, de sohasem távolodtak el attól 20 méternél messzebb.

A közeli ház verandájáról a szemtanúk jól látták, hogy a fények reagálnak a közeli úton közlekedő járművekre. Amikor jött egy autó a fények elhalványodtak, amíg az autó el nem távolodott. Ugyanez történt, amikor este 10 óra körül egy személyvonat haladt el a közeli sínpáron. A vadászgépek érkezésekor ugyanígy reagáltak a fények, de a katonai repülőgépek pilótái — nem tudni orosz vagy magyar gépekről van-e szó — biztosan tudták mit keresnek, mert páros kötelékekben többször is veszélyesen alacsonyan, mélyrepülésben húztak el a terület fölött.

Amikor a gépek jöttek, a fények kialudtak, majd amikor a gépek eltávolodtak a fények kusza összevisszaságban vándoroltak a földön. Ez a macska-egér játék mintegy 70 percen keresztül zajlott, amikor a fények visszamasíroztak az UFO-ba, amely kissé megemelkedve, de még mindig alacsonyan lebegve, hangtalanul gyorsan távozott. Vajon miféle objektum lehetett ez, hogy így felkeltette a légierő figyelmét?

1984 decemberében hasonló incidens zajlott le Kunmadarason, ahol két UFO megjelenése és eltávozása után helikopterek érkeztek a területre, nyilvánvalóan az ismeretlen objektumot keresve. 5 évvel később 1989 februárjában Csárdaszálláson történt hajszálnyira hasonló eset, de ekkor két kúp alakú UFO jelent meg és a helikopterekről is biztosan tudni, hogy orosz katonai helikopterek voltak. És 1989-cel már egy új korszakba léptünk.

Az áttörés évtizede

1989 augusztusában vette kezdetét Magyarországon az igazi UFO-hisztéria, amely végül is a novemberi események kapcsán csúcsosodott ki. Augusztus 12-én a kecskeméti Petőfi laktanyában egy szolgálatot teljesítő honvéd találkozott egy 120-130 centi-méter magas, zöldesen fluoreszkáló, emberszerű lénnyel, amelyik szemmel láthatóan épp az egyik katonai repülőgépet vizsgálgatta.

Akkoriban már kezdetét vette valamiféle kiszivárogtatás, mert egy, a hadsereghez közel álló informátor állítása szerint a térségben két hónappal később is történt valami furcsaság. Október végén a kecskeméti laktanya pilótáinak próbarepülései során gömb alakú tárgy kísérte a vadász-gépeket.

Bár ezt az UFO-t szabad szemmel is jól megfigyelték a pilóták, a földi irányítás semmit sem észlelt a radarokon. Érdekessége az esetnek, hogy azonnal hírzárlatot rendeltek, a hírek mégis kiszivárogtak valahogy. Az események érzékenyen érintették a hadsereget és a Petőfi laktanya illeté-keseit, hiszen óriási médiavisszhangot gerjesztettek, de egy-egy elejtett információn kívül nem sokat közöltek az illetékesek a közvéleménnyel, és így mind a mai napig nem tudni pontosan mi is történt akkoriban Kecskeméten.

Ekkor még senki sem sejtette, hogy a kecskeméti incidens csupán az első az UFO-k katonai érdeklődése terén. Alig telt el pár nap, amikor 1989. október 20-án a tarnaszentmáriai laktanyában történtek furcsaságok, majd 1989 októ-ber 24-25-én az alsószentmártoni határőröket rémisztette meg egy UFO-észlelés.

A tarnaszentmáriai eset már csak azért is érdekes, mert az itt megfigyelt három UFO-nak nemcsak hangja volt, hanem feltűnésük elektromágneses hatást is előidézett.

A szemtanúk ezúttal is az őrkatonák, köztük Diószegi Lajos volt az, akinek később még rémisztőbb esete volt. Októberben csak a laktanya fölött átdübörgő három UFO-t figyelhette meg, amelyek távolodás közben szétváltak, ahogyan azt a Harmadik típusú találkozások című filmben is láthattuk.

Négy héttel később, november 17-én viszont egy nagyméretű, Szaturnusz alakú UFO-t figyelhetett meg, amelynek feltűnése igen nyugtalanítóan hatott az állatokra.

Ám az események akkor váltak érdekessé, amikor az erdő szélén két, legalább három, három és fél méter magas fehéres színű különös lény jelent meg lebegve. Diószegi honvéd rémülten nézte a közeledő csápos, fejükön búrafélét viselő idegeneket, majd lerohant az őrtoronyból, felemelte gépfegyverét és már-már tüzet nyitott volna, de képtelen volt elsütni a fegyvert.

Bénultan állt párpercig, mire a különös ufonauták egy vörös felhőszerűségben nagy villanások közepette eltűntek. Ez utóbbi villanásokat már a helyszínre siető erősítés tagjai is láthatták. Az már csak érdekességként említendő, hogy ugyanezen a napon történt a híressé vált hencidai eset, amikor egy traktorost rémisztett meg egy különös szerkezet.

Vajon mit láthattak az őrkatonák? Készült erről hivatalos feljegyzés? És ha igen, hol, kinél található az?

Akkor még senki sem gondolta, hogy ez még csak a kezdet, hiszen november 24 és 29 között valósággal elszabadult a pokol az országban.  Nem térnénk ki itt azokra az észlelésekre, amikre akkoriban sor került, de az biztos, hogy Egertől Pápáig, Budapesttől Kondorosig, Ózdtól Nagykanizsáig mindenhonnan érkeztek a bejelentések.

Így fordulhatott elő, hogy az eset kapcsán hivatalosan is elismerésre kerültek az alábbi tények: valóban ismeretlen objektumok repültek az égen, valóban furcsa fények, jelenségek tűntek fel az ország több városa fölött.

A szemtanúkon kívül, katonák, rendőrök, meteorológusok észlelték a történteket. Mint kiderült, november 24-én a pápai repülőtérről is megfigyelték az UFO-kat de itt is hírzárlatot rendeltek el.

kositzky-attila
Kositzky Attila

Kositzky Attila repülőezredes később mindezt tagadta, s mint kiderült abban az időben hőlégballonosok kértek repülési engedélyt. Mivel 17 órakor a repülésirányító azonosítatlan fénypontot észlelt, az ezredes felszállt és 18 óra 46 perckor elérte a feltételezett objektum helyét, ami a repülőtértől mintegy 40 kilométerre lehetett.

Mint kiderült, amit az irányítótoronyból észleltek az nem más, mint csillagfény! Ma már tudjuk, hogy mindez csak szemfényvesztés volt, hiszen más katonai szemtanúk ennek ellenkezőjét állították.

L. Zsolt százados november 24-én az esti órákban különleges, korong alakú, nagy sebességgel mozgó tárgyakat látott a katonai lokátorán a dél-nyugati szektorban.

B. Gyula meteorológus szerint a meteorológiai radarok is észrevették és rögzítették a 15-18-as meteorológiai hálóban az objektumokat. A Szentgotthárd—Farkasfa meteorológiai állomás szintén észlelte az UFO-kat, sőt az eseménynaplóba is bejegyzésre került a következő szöveg:

“Mi is rámértünk, valóban lehetett látni, rendkívül gyorsan mozgott.”

Ezután több ilyen tárgy jelent meg a radarernyőn, mind határozott mozgást mutatott… A tévében nyilatkozó meteorológus szerint a tárgy sebessége 4200 km/óra volt!

Az ellentmondás nyilvánvaló és nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1989. novemberi események hátterében egyfajta titkolódzás tapasztalható. A hasonló látványos incidensre sem kellett sokáig várnunk. Az 1991. január 18-i országos észlelést is nyugtázták radarokkal, a szemtanúk között pedig ezúttal is szép számmal akadnak katonák, rendőrök, sőt Malév-pilóták is.

Érthető, hogy a rendszerváltás után egyfajta csend alakult ki az UFO-kérdés hivatalos megítélése körül. Az 1989 év végi UFO-láz, amely rendkívül kusza képet festett az adott helyzetben jól érzékeltette, hogy a hivatalos —illetékes (?) — szervek nincsenek felkészülve az ilyen és ehhez hasonló eseményekre.

Ezért is ért mindenkit váratlanul az 1991. január 18-i eseménysorozat, amely országos hírűvé vált. Olyannyira érintette a Magyar Honvédséget — Nyíregyháza, Kecskemét, Győr —, hogy például Keleti György ezredes, aki akkoriban a Honvédelmi Minisztérium szóvivője volt személyesen járt utána annak, mi is történt a kecskeméti repülőtéren.

Az itteni eseményekről katonák, meteorológusok számoltak be, de nem maradhatott ki a dologból a Magyar Tudományos Akadémia sem. Ez utóbbi testület Interkozmosz Tanácsának titkárságvezetője a Népszava hasábjain erősítette meg a történteket, amelynek személyesen is szemtanúja volt és olyan bátor kijelentéseket tett, amelyek merész következtetésekre adnak okot.

Ezek szerint Ajka, Devecser és Noszlop térségében égett fémdarabokat is találtak, ami ugyebár olyasmit sejtet, hogy az adott időben egy lángolva zuhanó UFO járt szerencsétlenül hazánkban. Persze a magyarázatok itt is megjelentek. Ezek szerint lehet, hogy az égi jelenség, amelyet tisztek és meteorológusok sem tudtak meteoritként vagy más ismert jelenségként azonosítani, egy szovjet felderítő műhold darabja lehetett.

Ezt a verziót pár nappal később egy újabb hivatásos tiszt, egy légvédelmi szakember cáfolta, aki maga is látta a jelenséget, amely az UFO-kutatók esetfeldolgozásai alapján mintegy 20-25 perc alatt vonult át az ország légterében. Ennyi idő alatt szinte teljesen kizárt, hogy egyetlen vadászgép sem eredt az UFO nyomába.

Ennyi időt egyetlen ország légvédelme sem fecsérelhet el. Arról már nem is szólva, hogy mindez abban az időben történt, amikor a németországi bázisokról rendszeresen indultak bevetésre katonai gépek az Öbölháború bevetéseire, tehát a légtér biztosítására ebben az időben fokozott erőfeszítéseket kellett tenni.

Az 1991. januári események kapcsán már csak azért is kizárható a meteor, vagy a visszatérő műhold darab verzió, mert ahogy arra Égerházi Péter debreceni újságíró közel 50 oldalas tanulmánykötete (Magyarországi UFO-Krónika 1991. anuár 17-19.) rámutatott az események három napon keresztül zajlottak Magyarország különböző térségeiben és nem értek véget egyik pillanatról a másikra.

Január 30-án például Dabas térségében történt egy olyan UFO-eset, amelyet követően katonai helikopterek tűntek fel a térségben szemmel láthatóan az UFO után kutatva. Decemberben Békésen és a szolnoki katonai repülőtéren történt újabb érdekes eset.

A december 26-i békési eset, amelynek során egy szabadságát töltő határőr élt át egy eltérítést, ezúttal kevésbé jelentősebb, mint a december 30-i szolnoki incidens, amelyről szintén Keleti György katonai szakértő tájékoztatta a közvéleményt.

Ezen a napon este 6 óra 30 perc tájékán egy meteorológiai észlelő tiszthelyettes és egy sorállományú honvéd több percen át figyelt meg egy pupilla alakú UFO-t amint az tőlük kb. 1000 méterre 200-300 méteres magasságban, rendkívül erős fényt kibocsátva lebeg.

keleti-gyorgy-ufo
Keleti György

Az észlelésről a repülésvezetőt is tájékoztatták, aki megnyugtatta a szemtanúkat, hogy semmilyen légi forgalom nem lehet abban az időben azon a területen. Mégis az UFO-t még három őrkatona és a közeli Rákóczi-falváról is több szemtanú észlelte.

Az esetnek ezúttal nemcsak az az érdekessége, hogy a teljességgel megbízható szemtanúk szerkezeti részeket is megfigyelhettek az UFO-n, hanem az is, hogy független szemtanúk is alátámasztották a történteket, amelyek idején megmagyarázhatatlan áramkimaradások voltak a környéken.

Tehát ezt az esetet olyan második típusú közeli találkozásként kell elkönyvelnünk, amelynek helyszíne egy magyar katonai repülőtér közvetlen területe volt. Mégsem történt semmilyen hivatalos próbálkozás arra vonatkozóan, hogy akár még jobban megközelítsék akár lefotózzák, és így azonosíthatóvá tegyék az ismeretlen betolakodót.

Netán volt ilyen próbálkozás, csak erről már semmilyen hivatalos közlemény nem látott napvilágot? Olyan ez a történet is, mint amilyet az egyik katonai pilóta mesélt, aki alátámasztotta, hogy igenis történnek UFO-incidensek magyar katonai pilótákkal, de bolondok lennének, ha beszámolnának róla, mert akkor orvosi vizsgálatokra és egyéb kihallgatásokra vezényelnék őket, aminek egyenes velejárója, hogy nem repülhetnek.

Egy pilóta életeleme a repülés, így érthető, ha inkább hallgatásba burkolóznak. Az esetek egy része mégis nyilvánosságra kerül. Tudunk olyan esetről is, amikor riadót rendeltek el X. vagy Y. laktanyában egy-egy UFO feltűnését követően. 1992-től viszont egyre kevesebb hivatalos szemtanú vállalja az ilyen incidensekről szóló beszámolót. Inkább azoktól származnak az információk, akik csak közvetett részesei, esetleg távoli civil szemtanúi voltak az esetnek, vagy épp másod-, harmadkézből származó információkkal rendelkeznek.

Ennek sajnos több oka is van. Az egyszerű UFO-kutató csak meglehetősen nehezen juthat be egy-egy katonai objektumba, ha csak nem valamely médium segítségével. Egy egyszerű kutató nem igazán lenne képes arra, hogy egy magasabb rangú tiszt, egy repülésvezető, vagy akár egy pilóta vallomását hivatalosan regisztrálja, és akár a helyszínen győződjön meg az észlelés körülményeiről.

Sajnos, miután Keleti György a politikai életben vállalt jelentős szerepet, érthető módon visszavonult a közvetlen UFO-kutatástól. Pedig nagyon sok Keleti Györgyre, nagyon sok Égerházi Péterre és nagyon sok lelkiismeretes szemtanúra, tisztességes és felkészült UFO-kutatóra volna szükség ahhoz, hogy nyíltan és őszintén felmérhessük, milyen katonai UFO incidensek történtek hazánkban.

Megosztás