exöszájzbúk

Negyedik típusú találkozások – Egy földönkívüli emlékei

Dr. Edith Fiore klinikai pszichológus, aki pontosan tisztában van az UFO-kra és földönkívüli lényekre vonatkozó tudományos paradigmával, amely szerint csak az tekinthető igaznak, amire fizikai bizonyítékot találunk, ilyesmi nélkül a biológiai, pszichológiai vagy lelki igazságok sem tekinthetők bizonyítottnak.

Éppen ezért Dr. Fiore tudatosan hangsúlyozza, hogy terápiás szakemberként s nem tudományos kutatóként közelít az adott témához. Dr. Fiore számos olyan pácienssel foglalkozott, akiknek vélt vagy valós UFO-élményben volt részük. Most az egyik legérdekesebb hipnoterápiás foglalkozást idézzük fel a praxisából.

Dr. Edith Fiore

Világéletemben nagyon érdekeltek az UFO-k. Már kisgyerek koromban ismeretlen bolygók felfedezéséről álmodoztam – kezdte Dan. A jóképű, szőke negyvenes évei közepén járó férfi szemmel láthatóan erősen vonzódott az UFO-kkal kapcsolatos témakörhöz. Ezért is került sor a találkozónkra.

Gloria javaslatára hívtam meg, hogy feltárjuk egy esetleges negyedik típusú találkozás elfojtott emlékét.

Dan Gloria legjobb barátja, s ő az egyetlen személy, akiben fenntartás nélkül megbízik. Találkozásaink során Gloria számtalanszor dicsérte Dan nyitottságát, és az UFO-k meg a földönkívüli lények iránt tanúsított érdeklődését.

Lassan megérlelődött bennem a gyanú, hogy esetleg maga Dan is részese volt egy negyedik típusú találkozásnak, ezért megkértem Gloriát, szóljon neki, hogy amennyiben érdekli a dolog, keressen fel a rendelőmben.

Mindig nagy élményt jelent számomra, ha hipnózis előtt megismerhetem a páciensem gondolatait és megtudhatom, mire emlékeznek az adott problémával kapcsolatban, majd az így nyert információkat összehasonlítom a hipnózis során felszínre törő emlékekkel.

– Mondja, Dan, vissza tud emlékezni olyan eseményre, ami esetleg arra utalhat, hogy részese volt egy negyedik típusú találkozásnak? Azokat az UFO-találkozásokat nevezzük így, amikor a földönkívüli lények közvetlen kapcsolatba lépnek az emberekkel és/vagy egy időre magukkal viszik őket. Tehát hadd kérdezzem meg, előfordult-e valaha, hogy UFO-kkal álmodott?

– Soha, egyetlenegyszer sem. Mondhatom, elég lehangoló érzés. Rengeteget utazom repülővel, és éjjel-nappal az eget kémlelem, de semmi eredmény – mondta Dan nevetve, majd hozzátette: – De nem adom fel a reményt!

– Ugyanez a helyzet velem is. Hatalmas távolságokat teszek meg repülőn, miközben úgy meresztgetem a szemem, hogy egészen vörös lesz. Állandóan az ablak mellett foglalok helyett, de mind ez idáig nem láttam semmi érdekeset. Mondja Dan, fel tudna idézni valami olyan emléket, ami arra utalhat, hogy UFO-kkal találkozhatott?

– Nem jellemző rám, hogy bármiben is vakon higgyek. Amikor csak lehet, megpróbálok nyitott és tárgyilagos maradni.De van valami, ami nem hagy nyugodni. Időnként olyan érzés kerít hatalmába, mintha indulni akarnék haza, s valahol máshol lenne az otthonom. Ha felnézek az égboltra, összeszűkül a gyomrom és különös nosztalgia vesz erőt rajtam – mondta szinte suttogva, s a hangjából szomorúság és gyengédség áradt. Egy pillanatig sem lettem volna meglepve, ha elerednek a könnyei.

Dan elmesélte, hogy már kisgyerek korától komolyan érdeklődött a repülés iránt, és hosszú-hosszú órákat töltött repülőmodellek építésével. Amikor pedig a család a Boeing-gyár mellé költözött, naphosszat csak a repülőgépek körül lófrált. Imádta a repülőket! Egyik pilóta barátjától már középiskolás korában megtanult repülni; s hamarosan sikerült jogosítványt is szereznie.

– Érdeklődik a sci-fi irodalom iránt, Dan? – Már nem maradt sok időnk hátra a hipnózis megkezdéséig, s gondoltam, ezzel a kérdéssel talán sikerül ráhangolnom a témára.

– Elég sok sci-fi könyv volt már a kezemben, de egyik sem tudott igazán lekötni. Kivéve egyetlenegy könyvet, amely viszont teljesen megbabonázott. Hónapokig csak az járt az eszemben. Ismeri Chesley Bonestell könyvét?

Megráztam a fejem. Soha nem érdekelt túlzottan a sci-fi irodalom.

– Chesley Bonestell sci-fi könyvek illusztrálásával foglalkozott, és számos fedélgrafikát készített; általában különféle égitesteket festett meg és rajzolt le. Ez még a szputnyik fellövése előtt történt. Amikor a Pioneer űrszonda által készített első felvételek napvilágot láttak, kiderült, hogy Bonestell jóval korábban készített rajzai hajszálpontosak. Különösen a Jupiter színeit és domborzati viszonyait ábrázolta tökéletes hűséggel. Nagyon megdöbbentett a dolog!

Szívesen beszélgettem volna Dannal akár órákig is, de ideje volt, hogy hozzáfogjunk a munkához. Először elmagyaráztam neki a hipnózis lényegét, mivel még soha nem volt hipnotizálva.

Aztán néhány megnyugtató szuggesztióval megkezdtem a hipnoterápiás kezelést. Miközben a szavaimat hallgatta és arra koncentrált, hogy egyenletesen vegye a levegőt, Dan teste lassan ernyedni kezdett. Miután transzba esett, megkértem rá, hogy ujjfeltartással válaszoljon néhány, az UFO-kkal kapcsolatos kérdésemre.

Az igen és nem jelzésekkel Dan tudtomra adta, hogy nem kevesebb, mint hatszázhuszonhét negyedik típusú találkozásban volt része!

Mivel igyekszem nyitott lenni a legképtelenebbnek tűnő válaszokra is, feljegyeztem minden információt, azután megkértem rá, hogy próbáljon visszaemlékezni az általa legfontosabbnak tartott találkozásra.

Dan: Bent vagyok valahol, s arra várok, hogy indulhassak. Senki nincs körülöttem, egyedül vagyok… Valami jelre várok. Egy okézásra vagy egy engedélyre. Hogy elhagyjam a helyiséget. aztán kilépek a folyosóra, s végigmegyek rajta egészen a felszállópályáig…aztán a fedélzetre…[Elhallgat] Húsz perc múlva bevetés!

Dr. Fiore: Miről beszél?

Elérjük a bolygót…megközelítjük a felszínét…azután bevetés! Eltakarítunk mindent! Semmi nem marad utánunk, mindent elsöprünk. Tökéletesen letisztítjuk a terepet. Az égvilágon semmi nem marad utánunk.

Ezt hogy érti?

Eredetileg település volt itt. Megszüntettük.

Mi történt vele?

Elsöpörtük.

Hol volt a település?

A tengerparton. Kis öböl, homokos part.

Mi volt a maga szerepe az akcióban?

A bevetésben résztvevő egyik űrhajó parancsnoka voltam…

Meg tudja indokolni, miért támadták meg egyáltalán a települést?

Ez volt a parancs. Nem tudom, hogy lakott volt-e egyáltalán.

Hogyan tüntették el a települést?

Fegyverekkel.

Milyen fegyvert használtak?

Sugárfegyvert.

Érez lelkiismeret furdalást azért, amit tett?

Nem. A kötelességemet teljesítettem.

Melyik tengerparton történt?

Deneb. Deneb bolygórendszer. Hármas bolygó. Könnyű feladat. Nincs ellenállás.

Korábban is vett már részt hasonló akciókban?

Sokszor.

Meg tudja mondani, hogy mi volt az akció igazi célja?

A kontroll. Hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk a bolygókat. Hogy megleckéztessük őket. Hogy féljenek tőlünk. Nem sok kell hozzá.

Ezt hogy érti?

Lecsapunk az égből, kinyírunk néhányat, aztán továbbállunk. A többi azonnal engedelmeskedik. Egész jó szórakozás, ha nem gondolunk bele mélyebben. Egyébként eszembe jutott, hol láttam a vörös égboltot. Nem a Deneben láttam, s nem is ebben a bolygórendszerben. Régebben, egy másik bevetés alkalmával. [Elhallgat]… Minden simán megy, nincs veszteség. Az egyik fickó megsebesül.

Szokott veszteségük lenni?

Ritkán. Néha becsúszik egy-egy hiba. Ha bepörög valaki. Vagy meghal. De senkinek nincs olyan komoly fegyverzete, mint nekünk. Néha ugyan megússzák, de utána ráfizetnek. [Elhallgat] A bevetésnek vége. Mindenki nevetgél, viccelődik, a ruháját és a cipőjét tisztítja. aztán sugárfertőtlenítés. Vannak veszélyesek is köztük.

A fiúk azon tréfálkoznak, hogy milyen jó volna egy bolygót találni csupa nővel. A nők pedig azon, hogy milyen jó volna egy bolygót találni csupa férfival. Mindenki éhes. Bemegyünk a kantinba. Megkezdődik a rutinmunka. Két teljes hét van a következő bevetésig. Túl hosszú idő, nincs mit csinálni. Nem mondják meg előre, hová megyünk legközelebb.

Teljesen mindegy. Fogalmink sincs, hová küldenek. de azért nem rossz élet ez! sokkal jobb, mintha ott kellene élnünk valamelyik megtámadott bolygón. Sokat szórakozunk.

Meséljen erről valamit!

Sok nő van az állományban. De ők nem vesznek részt a bevetéseken. a bevetések után három-négy napig csak velük foglalkozunk. Azután a parancsnok kissé szétcsap közöttünk, lehiggadnak a kedélyek, és készülünk a következő bevetésre. Filmezés, audiovizuális oktatás. Biztonsági előírások. A kiszemelt bolygó fegyverállományának a felmérése.

A haditechnika fejlettsége. Hatótávolság. a legfontosabb fegyverek. A megsemmisítendő célpontok. a legtöbben nem emberszabásúak. Veszélyesek. de mindegyik hasonlóan gondolkodik. Mindegyik élni akar. Teljesen mindegy, hogy hová megyünk, ugyanaz a sztori. Jó szórakozás.

Kapcsolatba került már a Föld nevű bolygóval?

Nem ismerem. Soha nem jártam ott. Ha odamegyünk, észre fogják venni. [Elhallgat]

A szobámban pihenek, újra átnézem a bevetésről készült videofelvételeket. Főként a leszállás érdekel, hogy hogyan sebesült meg a fickó. Tanulnunk kell a hibáinkból, hogy legközelebb ne fordulhassanak elő.

A hülye bunkó kiesett az űrhajóból. Eltévesztette a leszállópályát. Teljes sebességgel nekiment a talajnak frontálisan. Ritkán történik ilyesmi. Még új ember. És egyből lezuhan. Soha nem fogja elfelejteni. az első bevetés mindig a legemlékezetesebb. Jó szórakozás így videón nézni, hogy mekkorát esett. elég ramaty állapotban lehet. Biztosan tetszeni fog a fiúknak.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor először megismerkedett a Föld nevű bolygóval! Csak nyugodtan! Mire ötig számolok. Egy..kettő…három…négy…öt.

Erdőben vagyok, egy irtás közepén állok. Washington államban, a vízeséseknél. A Douglas fenyőt figyelem. Nézem, ahogy a felhők elúsznak a fák csúcsai fölött, beszippantom a friss fenyőillatot, és hallgatom az állatok neszezését a bozótban. Nem először vagyok a szabadban. Csodálatos érzés!

Milyen kiképzést kapott előtte?

Semmilyet. Rögtön a ház mögött kezdődik az erdő. csak sétálok egyet. [Elhallgat] Csak sétálgatok az ösvényen, aztán kimegyek az országútra. Senki nincs már a közelben. A favágók már elmentek. Minden elhagyatott, és gyönyörű. Csönd van, és nyugalom. Egyedül vagyok.

Mit keres ott?

Csak körülnézek egy kicsit.

Hol van az űrhajó?

Még kisgyerek vagyok. Nincs űrhajó. Nincs felelősség. Csak egy gyönyörű nyári nap van. Egész nap azt csinálok, amit akarok. Bejárom a környéket.

Próbálja elmagyarázni, hogyan lett hirtelen kisgyermek!

Két különböző lényből… A kisgyerek emlékeivel. Olyan az egész, mint a jól megérdemelt nyugdíj. Ha sokáig élsz, lehetőséget kapsz rá, hogy ne csinálj semmit. Hogy egy szép helyen tengesd öreg napjaidat.

Hogyan lett kisgyerek?

Nem emlékszem.

Próbáljon visszaemlékezni mindenre, mire ötig számolok! Idézze fel azt a pillanatot, amikor átváltozott! Mondjon el mindent, ami eszébe jut! Egy…kettő…három…négy…öt.

Egyszerűen a kisfiú helyébe léptem. Az országúton.

Hogyan került az országútra?

Részegség. Eszméletlen részegség. Jó kis buli. Másnap reggel…kirándulás a hídhoz. Búcsúzkodás.

Azután mi történik?

Ma csak én megyek. egyszerre csak egy megy. Válasszunk magunknak bolygót! Válasszunk magunknak kellemes bolygót! Mindenki nevet.

Ha jól értem, azt mondja, hogy nagyon részeg volt, igaz?

Előző este berúgtam. Szörnyű másnaposság gyötört!

Hol rúgott be?

Az űrhajón. A tiszti kantinban…kábulat, ivászat.

Milyen űrhajón van most?

M-osztályú nagyméretű harci űrhajó. Tizennégy vadászgép. Háromezer-ötszáz főnyi legénység. Állig felfegyverkezve.

Melyik bolygón született? Próbáljon visszaemlékezni!

Nagyon nehéz. Borzasztó régen volt.

Mi az űrhajó úti célja?

Bolygóközi járat.

Ha jól értettem, azt mondta, hogy a Föld nevű bolygón landoltak, Washington államban, igaz?

Soha nem száll le az űrhajó. Nem fontos leszállnia. Túlságosan feltűnő lenne.

Akkor hogyan került az űrhajóról az erdőirtásra?

Nincs szükségünk szállítóeszközre. A testünk soha nem hagyja el az űrhajót. Csak a tudatunk.

Miért esett a választása éppen erre a területre?

Nyugalomra vágytam.

Számított rá, hogy találkozni fog a fiúval?

Természetesen.

Előre megtervezték a manővert?

Igen.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor meglátta a kisfiút!

Tudja a fiú keresztnevét?

Nem.

Akkor hogyan választották ki?

Csak úgy találomra szemeltem ki magamnak. Egy kicsit körülnéztem.

Most hátulról látja a fiút. Mi történik utána?

A helyébe lépek.

Mi történt a fiúval?

Eltűnt.

Hogyan zajlik le a dolog?

Nem tudom pontosan.

Korábban már mással is megtette ugyanezt?

Nem. De láttam, hogy mások hogyan csinálják.

Kikre céloz?

Akik nyugdíjba vonulnak.

Mások is így tesznek, amikor nyugalomba vonulnak?

Persze.

Azt akarja mondani, hogy egyszerűen elfoglalja a kisfiú testét?

Igen.

Megtartotta a saját memóriáját?

Igen.

Hogyan viselkedett a fiú, amikor elfoglalta a testét?

Nagyon megijedt. Aztán eltűnt.

Milyen érzés az új testben lenni?

Furcsa, nagyon furcsa.

Miért?

Kicsi. És gyenge.

Az előző teste sokkal nagyobb volt?

Igen. Felnőtt voltam. Nagyon vicces, milyen puha! [Elhallgat] Szépnek látom a világot.Azt hiszem, jól választottam. De visszacsinálni már úgysem lehet.

Most mi történik?

Töröm a fejem. Vidám életem volt eddig. Vajon mi következik? Milyen lesz itt a Földön? Most már nincs más választásom. Végig kell csinálnom. Azon gondolkodom, hogy jó ölet volt-e, hogy idejöttem, vagy nem. De most már nem lehet változtatni rajta. Vicces az egész. A kisgyerek tudatával gondolkodom. Most már ő vagyok. Be vagyok zárva a testébe, s nincs menekvés.

Előre megszabott terv szerint cselekszik? Kap utasításokat, hogy milyen lépéseket tegyen?

Nincs terv, nincsenek utasítások. Azt tehetem, amit akarok.

Volt valamilyen különleges célja annak, hogy erre a bolygóra került?

Nem. Egyszerűbb a nyugdíjasokat jó messzire eltávolítani, mint állami pénzen eltartani őket. Nálunk nincs társadalombiztosítás. Nagyon furcsa, hogy itt mindenkit ellátnak; nem vagyok hozzászokva.

Visszamegy valamikor?

Nem. Nem lehetséges. csak akkor hívnak, ha szükségük lesz rám. Annak pedig nagyon kicsi a valószínűsége. Nem érek annyit nekik. Valószínűleg örökre itt maradok.

Most mit csinál?

Hazamegyek. Bemegyek a házba, ahol a kisfiú lakik.

Honnan tudja, hol lakik?

Megőriztem a memóriáját.

Mesélje el a házban töltött első perceit!

Kinyitom az ajtót, és bemegyek. Anyám a konyhában főz. Vidámnak tűnik. És kedvesnek.Egészen jól kijövünk. Eltart egy kis ideig, míg teljesen elhalványulnak az emlékeim, és kisgyerek lehetek. Furcsa illat terjeng a házban. Szokatlan. Látok egy kutyát is. [Elhallgat] Egy pillanatra elbizonytalanodom. [Elhallgat] De sikerül megtalálnom a szobámat. Minden oké. Lehuppanok az ágyamra, és azon nyomban elalszom.

Mi történik, amikor felébred?

Idegen környezet. Minden nagyon furcsa. Éhes vagyok. Kilépek a szobámból. Anyám készít valami ebédet. Kimegyek a kertbe játszani. [Elhallgat] Az űrhajó eltűnt, s vele minden emlékem. Nem szabad foglalkozni vele! Gyorsan el kell felejteni!

Most mit csinál?

Játszom a kertben. Találkozom az egyik barátommal. Lemegyünk a patakhoz. Összevissza ökörködünk. Jókat nevetünk.

Észrevette valaki a változást? Látszik valakinek a viselkedésén, hogy észrevett valamit?

Nem. Nem vehetnek észre semmit. A kisfiú minden tulajdonságát és minden emlékét átvettem, a sajátjaimat pedig elveszítettem.

Mit érez, amikor eszébe jut, hogy mit veszített el?

Nagyon sajnálom. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet az egész. Nagyon vidám életem volt. Sokat utaztunk, rengeteg helyet láttam. Hiányoznak a barátaim is. Ez már mind a múlté.

A kisfiú teste alapvetően különbözik az eredeti testétől?

Nem, ugyanolyan.

Azt akarja mondani, hogy korábban is emberi teste volt?

Igen.

Amikor az űrhajón volt?

Igen.

Próbáljon visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor már új személyként először találkozott UFO-kkal! Mire ötig számolok! Egy…kettő…három…négy…öt! Mondjon el mindent, ami eszébe jut!

Nincs előttem semmi. Nem látok semmit.

Hogy érzi magát?

Zsibbadni és izzadni kezdek. Feszül a bőröm.

Kristálytisztán emlékezni fog mindenre!

Remélem, nem.

Mondjon el minden részletet az első találkozással kapcsolatban!

Nem emlékszem tisztán…találkoztam valakivel.

Egyre világosabban és világosabban emlékszik!

Nem ember. Ismerősnek látszik. Nem félek tőle, csak nyugtalanít, hogy mit akar.

Mit akar?

Nem tudom pontosan. Elég visszataszítónak tűnik.

Ezt, hogy érti?

Nem a mi fajtánkból való. Nehezen tudok zöldágra vergődni vele. Valamilyen információt akar.

Mennyi idős, amikor mindez történik?

Tizennyolc. Én is szeretnék információt kapni tőle. De csak kinevet, és nem mond semmit.

Mondjon el mindent, ami az eszébe jut!

Nem tudom megadni neki azokat az információkat, amiket követel tőlem. Nagyon veszélyes a helyzet. Ha megharagszik rám, akár el is tehet láb alól. Semmi értelme annak, amit kérdez.

Miket kérdez?

Csak arra emlékszem, hogy ostobaság az egész. Valószínű felmérést végez. Mindenesetre semmi olyan nincs a Földön, amire szüksége lehet. [Elhallgat] A földi emberek elég visszamaradottak. Biztosan csak puhatolódzik. Végül békén hagy… Még szerencse, hogy nem vette észre senki. Ha meglátná valaki, egy hónapig biztos rémálmai lennének tőle.

Valami hüllőfajtára emlékeztet, nem tüdővel lélegzik. el nem tudom képzelni, hogy miért éppen őt küldték ide. Ijesztő és rusnya figura. Remélem nem jön többet! Megígérték, hogy békén fognak hagyni. Valami biztosan nem stimmel otthon, ha őt küldték. De nem tehetek semmit. Alig emlékszem rá, hogy mi volt otthon. Már egy rohadt fegyvert sem vagyok képes összehozni. Szörnyű érzés, hogy nem tudom megvédeni magamat. Remélem, nem kerülök még egyszer ilyen kínos helyzetbe. Mindenesetre örülök, hogy vége van az egésznek.

Mi történt?

Kihallgattak.

Most hol van?

Állok egy gyalogátkelőhelynél az iskola előtt.

Kristálytisztán benne van minden a memóriájában. Próbáljon visszaemlékezni minden apró részletre!

Az iskola előtt állok, a járdán. A buszra várok Senki nem vesz észre rajtam semmi különöset. Minden visszaáll a normális kerékvágásba.

Hol tartózkodott, amikor kihallgatták?

Nem tudom pontosan.

Próbáljon visszaemlékezni a kihallgatás kezdetére!

Mentális úton hallgattak ki.

Hogyan kezdődött az egész?

Lelki szemeim előtt megjelent a szörnyű pofa.

Mit érzett, amikor meglátta?

Ó, a fenébe. Ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie!

Próbáljon pontosan visszaemlékezni minden apró részletre!

Azt mondták, hogy békén fognak hagyni. Vissza akarok menni! De nem ezzel a fickóval. [Elhallgat] Talán ha ügyesen hazudok neki, megúszhatom a dolgot. Mindenesetre nem tudok válaszolni a kérdéseire.

Mit akar megtudni?

Ostobaság az egész.

Milyen kérdéseket tesz föl?

Nem emlékszem pontosan.

Emlékezzen vissza minden apró részletre, mire háromig számolok! Egy…kettő…három.

Végül sikerült elérnie, amit akart. De nem emlékszem pontosan, hogy mit akart.

Mit sikerült elérnie?

Magával vitte a memóriámat.

Amnéziát idézett elő?

Nem, a memóriámnak csak egy részét vitte magával.

Most próbáljon visszaemlékezni egy másik negyedik típusú találkozásra, mire háromig számolok. Egy…kettő…három. Mondjon el mindent, ami eszébe jut.

Az öreg kapitány van itt. Régi jó barát. Elnézést kér tőlem, hogy utánam jött. Csak beszélgetni akar velem egy kicsit. Nem tudják, hogy idejött. Vannak, akik nem vennék jó néven tőle. Paranoiások. Ezért kérdeztek a múltkor olyan sok ostobaságot.

Ezt a kapitány mondja?

Azt szeretné tudni, hogy miket kérdezett tőlem a fickó, aki kihallgatott. Próbálom elmesélni neki, de nem emlékszem rá, hogy mit mondtam. A memóriámnak ez a része eltűnt.

Akarja, hogy visszatérjen?

Igen. Szeretnék mindenre emlékezni!

Akkor emlékezni fog rá. Majd meglátja, hogy senkit sem lehet megfosztani a memóriájától.

Dehogynem. Éppen úgy, ahogy én is elraboltam a kisgyerektől.

Végül elmondta a kapitánynak, hogy miket kérdezett a fickó?

Nem. Nem tudtam.

Adott a kapitány valamilyen utasítást a jövőre nézve?

Hogy ne álljak velük szóba, ha újra jönnek. Jót nevettem ezen, és azt feleltem, hogy nem sok választásom szokott lenni. Erre ő is nevetni kezdett, és azt mondta, hogy rúgjak be, attól majd megnyugszom. aztán elment.

Hogyan léptek kapcsolatba egymással?

Mentális úton. Éppen az ágyban feküdtem.

Mennyi idő telt el a két negyedik típusú találkozás között?

Néhány hét.

Most próbáljon visszaemlékezni a következő találkozásra!

Nem akarok emlékezni rá!

Miért nem?

Kellemetlen emlék.

Ijesztő?

Nem tudom pontosan, hogy ijesztő vagy csak egyszerűen kellemetlen vagy…akármi. Nem akar a felszínre jönni, én pedig nem akarom erőltetni.

Rendben van. Maga határozza meg, hogy mire akar emlékezni, és mire nem. Térjünk át talán egy olyan negyedik típusú találkozásra, amelyre szívesen emlékszik, és hajlandó felidézni! Mire háromig számolok! Egy…kettő…három.

Kinyitom az ajtót. Újabb látogató áll az ajtóban. Soha nem találkoztam vele. Emberszabású típus. Ismerem ezt a fajtát. Nem kell félni tőlük. Nem veszélyesek. Értelmiségiek.

Hogy néz ki?

Ezüstösen csillog. A ruhája. de nem egészen ezüst. Belép az ajtón. Leül és beszélgetni kezdünk. A régi szép időkről.

Tisztában van vele, hogy nem a kisfiúval beszél?

Persze. Ismer engem. Csak én nem ismerem őt. Megkapta az adataimat.

Miről beszélgetnek?

Megkérdezi tőlem, hogy megy a sorom; mit szoktam csinálni. Könyörgök neki, hogy mondja el a titkos módszert amit elfelejtettem. Nem hajlandó rá. Persze megértem, hogy nem akar fegyvert adni a kezembe. De megpróbálom rávenni, hogy mondja el a titkot. Pedig nagyon egyszerű. Csak nem emlékszem rá. Olyan egyszerű az egész, hogy egy gyerek is meg tudná csinálni, de valahogy nem jut az eszembe. Nem emlékszem a rohadt módszerre, a fickó pedig nem hajlandó segíteni.

Mire lehet használni a fegyvert?

Nem fegyver.

Hanem micsoda?

Ennek a segítségével lehet visszajutni az űrhajóra. Nagyon egyszerű szerkezet. Minden alapanyag megvan hozzá itt a Földön is. De az istennek se árulja el a titkot. Csak nevet, és azt mondja, hogy én akartam, hogy így legyen, s most már itt is maradok. erre azt mondom, hogy azért sem maradok, és nem tudnak megakadályozni benne, hogy visszamenjek. De teljesen reménytelen vitatkozni az ilyennel.

Miért?

Túlságosan intelligens hozzám képest.

Hogy néz ki?

Ha lehámozná magáról a ruhát, akkor egészen másmilyen lenne. Elég vékonydongájú alkat. Hatalmas szemei vannak, de a szája és az orra egész aprócska.

Milyen színű a bőre?

Barna. Nehezen viseli a szélsőséges hőmérsékleteket.

Kilátszik valamelyik testrésze, vagy a teljes testfelület takarva van?

Az egész takarva van. Csak a szemeknek hagytak ki lyukakat. De ott is…van valamilyen vékony védőréteg.

Milyen színű a ruhája?

Ezüst.

És alatta barna?

Alatta barna. Világosbarna.

Most miről beszélgetnek?

A nőkről. Meg hogy milyen az életünk.

Szeretne megtudni valamit a fickó, vagy csak baráti beszélgetésről van szó?

Konkrét kérdéseket tesz föl. Ezek csak egymással szoktak beszélgetni.

Mit akar megtudni?

Az érdekli, hogy milyen a lelkiállapotom, és hogy érzem magam. Biztosan valamilyen szociológusféle, aki szakmai gyakorlaton van. Meg is mondom neki, hogy mit gondolok róla. De csak nevet rajta, és nem válaszol semmit. Ezeknél soha nem tudom, hogy jót-mondok-e, vagy hülyeséget beszélek.Csak tapogatózom a sötétben, nem adnak semmilyen támpontot. Egy idő után teljesen bepörgök. Túl hosszú ideje van nálam. Attól félek, hogy valaki benyit a szobába.

Hirtelen nagyon megrémül. Észreveszi rajtam az idegességet. És a félelmet. azt hiszi, hogy csapdát állítottam neki. Azt hiszem kissé üldözési mániás. Attól tart, hogy bejön a család valamelyik tagja, és akkor kiderül, hogy itt van. erre azt mondom, hogy üljön csak nyugodtan, majd szólok a többieknek.

Biztosan örülnének, hogy megismerhetik. Azt feleli, hogy ez ellenkezik a szabályzattal. Nem tehet ilyet. Különben sem hiszi, hogy az anya el bírná viselni a váratlan megrázkódtatást. A gyerekeknek persze nagyon tetszene a dolog. Aztán elmegy…És magával viszi a szép emlékeket…Soha nem az ajtón keresztül távoznak. Különös…ugyanúgy viselkedett, mint a többiek. A régi szép időkben az ilyenek szóba sem álltak velem. Felkavarta bennem a szép emlékeket. Szeretnék visszamenni!

Most próbáljon visszaemlékezni egy másik találkozásra! Egy olyanra, ami nem túl régen történt.

Ugyanaz a fickó, Csak most kevesebbet fecseg.

Mi történik?

A számítógépemen babrál, aztán kinyomtat néhány adatot. Nem mintha szüksége volna rá. Valószínűleg csak szórakozásból csinálja. Azt mondja, hogy szüksége van rá. De nem hiszem, hogy tudná bármire is használni. Hacsak nem akar ő is itt letelepedni. Aztán elmegy.

Hogy ment be a házba?

Nem az ajtón, az biztos.

Mikor történt mindez?

Augusztus…24-én…1998-ban.

Próbáljon visszaemlékezni egy újabb negyedik típusú találkozásra!

Nem tudom, hogyan kerültem vissza. Újra az űrhajón vagyok. Éppen hatalmas partit ad valaki.Rengeteg az ismerős, akiket nem láttam már ezer éve.

Hogy érzi magát?

Mintha újjászülettem volna. Mindenki azon mulat, hogy milyen ruha van rajtam.

Milyen ruhát visel?

Farmernadrágot és hegyes orrú cowboycsizmát. Kénytelen vagyok levenni a csizmát, mert be kell bizonyítanom, hogy a lábaim nem hegyesek. rengetegen vagyunk. Csodálatos háborús történetek. Jó kis parti. Végigjárjuk az űrhajókat, és felidézzük a régi szép emlékeket.

Ez még ugyanaz az űrhajó?

Igen, ugyanaz. Amelyiken szolgáltam.

Mit néznek meg?

A vezérlőteremben kezdjük a sétát. Új arcok. A személyzet teljesen kicserélődött. Kinézünk az ablakon. Leülünk az ablaknál, beszélgetünk és nézzük a csillagokat. Aztán sétálgatunk a hajón. Végigjárjuk a régi épületeket. Kimegyünk a felszállópályára. Aztán haza. Nagyon szerettem volna maradni még. Bárcsak engedték volna! Belefáradtam már abba, hogy állandóan ide-oda ráncigáljanak.

Van rá esélye, hogy visszamenjen hozzájuk?

Talán visszamehetek. A kapitány említette, hogy fontos bevetésre készülnek. Szükség lesz a tapasztalatra. De már elfelejtettem mindent. Az összes szakmai tudásom és tapasztalatom elveszett. Nem hiszem, hogy képes leszek előbányászni őket valahonnan. Mesélt a készülő bevetésről. A naprendszer másik végében kerül rá sor. A régi szép időket juttatja eszembe.

Mit ért bevetésen?

Berepülés az ellenséges zónába. Feltöltés. Felkészülés. Kilövőegységek készenlétbe helyezése. Leszállóegységek indítása. Célpont megközelítése.

A bevetések mindig támadó szándékúak?

Mindig. Ez benne a szórakozás.

Hány űrhajó vesz részt egy nagyobb bevetésben?

Négy vagy öt.

Hány főnyi legénység van az űrhajókon?

Háromezer-ötszáz. Minden űrhajó M-es besorolású. A legnagyobbak. Tizennégy leszállóegység minden űrhajón.

Mindegyiken tizennégy kisebb űrhajó található?

Igen.

Hány fős legénység van a kisebb űrhajókon?

Száz.

Felcsigázta az érdeklődését a nagy bevetés, amiről a kapitány beszélt?

Igen. Jó buli lesz.

Hogyan fogják végrehajtani?

A kapitány mutatott néhány fotót, amit a felderítő gépek készítettek. Három városra kell egyszerre lecsapni. Fogalmam sincs, hogy mi a bűnük az ott lakóknak. Valószínűleg nagy disznóságot követtek el, mert el akarják törölni őket a föld színéről.

Tudja, hogy melyik bolygóról van szó?

Nem.

Tudja, hogy melyik naprendszerben van a bolygó?

Ugyanabban, amelyikben a Föld, csak a másik végén. Egészen a legszélén. Nem hiszem, hogy a Földön tudnak a létezéséről.

Mikor lesz a támadás?

Rövidesen sor kerül rá. Komoly ellenállás nem várható. Hatalmas méretű akció lesz.

A Földön is lesz bevetés?

Nem. Nincs rá szükségük.

Miért?

A Föld nem fontos nekik.

Meséljen többet a legutolsó találkozásról!

A kapitánnyal bedobtunk néhány pohár italt. Azt mondja nekem, hogy szükségük van valakire, aki koordinálni tudja az akciót. Megkérdezem, hogy miért nem csinálja ő maga. Erre azt mondja, azt az utasítást kapta, hogy kérjen meg rá engem. Megkérdezem, hogyan képzeli a dolgot, mivel ellentétes a szabályzattal. Azt feleli, hogy fogalma sincs. Ekkorra már kellően becsiccsentettünk, és eléggé összevissza beszélünk. Azután…újra otthon vagyok.

Hogyan jutott haza? Próbáljon meg visszaemlékezni rá!

Belépek az ajtón. Becsukom magam mögött, és máris otthon vagyok.

Hogyan került az űrhajóból a házba?

Nem tudom pontosan.

Próbáljon visszaemlékezni!

Nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. Technikailag túlságosan bonyolult ahhoz.

Átszállt egy kisebb űrhajóba?

Nem. Nincs szükség szállítóeszközre. Egyszerűen belépek az ajtón, és becsukom magam mögött. És ahogy becsukom, máris otthon vagyok.

Miután becsukja az ajtót, vissza tud még emlékezni az átélt eseményekre?

Nagyjából. Nagyon felzaklat a visszatérés. Gyűlölöm az ilyesfajta utazást; a helyszínek hirtelen váltogatását.

Próbáljon visszaemlékezni rá, hogy részt vett-e negyedik típusú találkozásban másik űrhajón is!

Bevetés. (Elhallgat.) Változatos helyek. Változatos élőlények. (Elhallgat.) Az űrhajók személyzete között csak felszínes az érintkezés. az idő nagy részében távol vagyunk egymástól. Csak a bevetések után találkozunk. Túl sokan vagyunk ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük egymást. (Elhallgat.) Nem alakul ki szoros kapcsolat az űrhajók legénysége között. Nincs rá idő, és nincs rá lehetőség.

Mikor volt ez a bevetés? Már azután, hogy elfoglalta Dan testét?

Nem.

Előtte történt?

Igen.

Miután elfoglalta Dan testét, találkozott másfajta földönkívüliekkel is?

Csak az értelmiségivel és a visszataszító kinézetűvel.

Készen áll rá, hogy felidézzük azt a negyedik típusú találkozást, amelyikről eddig nem akart beszélni?

Nem szívesen emlékszem rá. Nem szívesen beszélek róla.

Próbáljon felidézni belőle egy részletet!

Ha lett volna fegyverem, keresztüllőttem volna őt.

Hogy nézett ki?

Még mindig magam előtt látom a kiugró pofacsontját, és hatalmas sárga fogait. És szőrös, durva, zsíros pofáját.

Hol került sor a találkozásra?

Nem emlékszem rá.

Talán a házban? Vagy az űrhajón?

Azt hiszem, mentális úton érintkeztünk. egy ilyen soha nem jöhetett volna ide.

Miért?

Képtelen lett volna elvegyülni és beilleszkedni. Egyszerűen alkalmatlan rá. Túlságosan feltűnő jelenség. Egyébként nem is akarna ide jönni.

Találkozott már korábban is ilyen fajtával?

Igen.

Ez még azelőtt történt, hogy elfoglalta Dan testét?

Igen.

Készülnek bevetésre a Föld ellen? Illetve került sor már ilyesmire korábban?

Nem, tudomásom szerint nem. A Föld nem esik a fő áramlatba. Nincs stratégiai jelentősége. Csak a nyugdíjasok jönnek ide.

Ön szerint sokan keresik fel a Földet ilyen célból?

Valószínűleg elég sokan.

Most emlékezzen vissza az értelmiségivel való találkozására! Magánál tartotta a fickó a kinyomtatott papírokat?

Igen.

Mit szándékozott velük kezdeni?

Fogalmam sincs, hogy mire kellettek neki. szerintem semmi hasznukat nem vette. Bár ezeknél az értelmiségieknél sose lehet tudni.

Valamilyen különleges program volt a számítógépben?

Nem. Egyszerű nyelvprogram. el sem tudom képzelni, mire kelhetett neki. Valószínűleg csak szuvenírnek.

A szobában találkoztak?

Igen.

Le is ült a számítógép mellé?

Nem. Mellette állt, és nézte ahogy dolgozom. Aztán megkért, hogy printeljem ki az anyagot, s én megtettem.

Odaadta neki a papírokat?

Igen. A legjobb tudomásom szerint semmi olyan nincs benne, amit használni tudna.

Látta már az Eggyéválás című könyv borítólapját?

Igen.

Ismerősnek tűnt a rajta látható arc? Hasonlít azokhoz, akikkel találkozott?

Hasonlít, de az életben kevésbé nyújtott az arcuk, mint a rajzon. A szemük viszont sokkal nagyobb a valóságban.

Van még valami, amit szívesen felidézne?

Szívesen eltöltenék akár egy teljes napot is azzal, hogy még egyszer körbejárom az űrhajót! Még mindig nagyon szeretem.

Meséljen még valamit az űrhajóról! Például hol aludt?

Egyszemélyes ágyban fekszem. a fejtámlája állítható. Hatalmas képernyő van a falon.

Vannak berendezési tárgyak a kabinban?

Igen, a szokásos dolgok. És…egy beépített szekrény. Ahogy belépünk, az ajtótól jobbra. Az ágy pontosan szemben van, a képernyő pedig a jobb oldali falon. A beépített szekrény a jobb sarokban áll. Zárható fiókok is vannak benne. Nagyon egyszerű, praktikus bútorok.

Milyen a fal?

Festve van. Fémes tapintású.

Mi van a padlón?

Padlószőnyeg.

Milyen színű?

Sötétbarna, a falak pedig krémszínűek. A mennyezet teljes felülete világít, s az ágy mellett elhelyezett szenzoros kapcsolókkal lehet szabályozni a fényerősséget.

Amikor az űrhajón teljesít szolgálatot, mennyi ideig tart egy őrjárat?

Egy évig.

Mi történik utána?

Vissza a bázisra, azután indulás, és újabb egy év.

Amikor bázist említ, arra a bolygóra gondol, ahonnan származik?

Nem. egy űrállomásra.

Az űrben tartózkodik?

Igen. Igyekszem pontosan felidézni, de már nagyon régen volt.

Az űrhajón férfiak és nők is vannak?

Hát persze.

Mi a nők feladata?

Ugyanaz, mint a férfiaké. Részt vesznek a harcokban. Mindent ugyanúgy megcsinálnak, mint a férfiak.

Ellenzik a házasságot?

Nem ellenzi senki, de a legtöbben tisztában vannak vele, hogy jobban teszik, ha nem kerülnek túlságosan szoros kapcsolatba senkivel.

Gyakran előfordul, hogy megölnek valakit?

Nem. Csak ha elszúr valaki valamit a bevetésen.

A bevetések hány százalékán fordul elő baleset?

Átlagosan minden századikon hagyja ott a fogát valaki. Egy-két haláleset persze bármikor előfordulhat.

Mennyi az átlagos bevetésszám, mondjuk évente leszámítva azokat, amelyek nem jártak veszteséggel?

Minden harmadik-negyedik héten egy alkalom.

Melyik volt a legnagyobb szabású bevetés, amelyben részt vett?

Két M-típusú űrhajóval támadtunk.

Miután Dan visszanyerte normál tudatállapotát, megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát.

Nagyon nehéz volt feldolgoznom magamban az erőszakos fickókkal kapcsolatos emlékeket. eleinte nagyon tartottam tőlük, de aztán tudatosult bennem, hogy nem árthatnak nekem. A kapitány megígérte, hogy foglalkoznak velük, és biztosított róla, hogy nagyon-nagyon hosszú ideig nem fognak visszajönni.

Generációk nőnek fel addig, mire újra kijuthatnak a világűrbe. Nem kell tehát sem nekem, sem ásnak aggódni miattuk, ami végtelen megnyugvással tölt el. Az elmúlt alkalommal még nagyon nyugtalanítottak ezek a kínos emlékek. De azóta feldolgoztam és megemésztettem magamban őket.

A felszínre került emlékek alapján komolyan felmerült bennem annak valószínűsége, hogy Dan valóban vissza akar térni a világűrbe. Tudtam róla, hogy felesége és három gyereke van, s megbecsült pozíciót tölt be mint építési vállalkozó, ezenkívül a szakmában is nagy tekintélynek örvend.

Dan, mit fog tenni, ha végül felajánlják magának, hogy visszatérhet az űrhajóra?

Vissza fogok menni! Ennek természetesen semmi köze ahhoz, hogy szeretem-e a feleségemet és a gyerekeimet, vagy nem szeretem. Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal fontosabb feladatom van az űrben, mint itt a Földön. Ha visszamehetek, olyan nagyszabású feladatokban vehetek részt, ami mellett minden egyéb szempont eltörpül. semmi más nem lehet fontos! A visszatérés…csodálatos volna! Újra azt tenni, amihez kedvem van, csodálatos volna!

Hogyan fogja közölni a hírt a családjával?

Néhány hónappal ezelőtt a kertben álldogáltunk a feleségemmel, és a csillagokat nézegettük. Gyönyörű, derült éjszaka volt. akkor ezt mondtam neki: Egy napon visszamegyek. azt felelte, hogy ő is szívesen velem jönne. erre azt feleltem, azt hiszem, félreértetted, amit mondtam. Egy napon hazamegyek.

Bólintott és azt válaszolta, szeretnék én is veled menni! De neki nem ott van az otthona, nekem viszont igen!

Megfogalmazódtak már magában korábban is ezek a gondolatok, amelyeket ma felszínre hoztunk, vagy csak élvezte, hogy máshová tartozik?

Valószínűleg nem fogalmazódott meg bennem tudatosan, de soha nem hagyott nyugodni az érzés, hogy közéjük tartozom, és ott van az otthonom. Ezért is figyelmeztettem a feleségemet. Hogy felkészítsem rá, hogy egyszer elmegyek.

És hogy magát is felkészítse!

Igen. Készen állok az indulásra!

Dr. Edith Fiore írása nyomán