Atlantisz a különféle kultúrák emlékezetében

Az Atlantisz nevet a görög-római világnak köszönhetjük, amelynek különböző szerzői ismerték az elveszett kontinens helyére vonatkozó elképzeléseket.

Az Atlanti-óceán partjai közelében élő északnyugat-afrikai törzsekről pl. mint “Atlantiak”-ról, “Atarantes”-ekről és “Atlantioi”-akról írnak és az úgynevezett atlanti kolóniák, illetve koloniális népesség maradványainak tekintik őket.

Az észak-afrikai berber törzsek megőrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

Az ősi gallok, csakúgy, mint az írek és a walesiek úgy hitték, hogy őseik egy, a Nyugati-tengerben elsüllyedt kontinensről érkeztek. Az utóbbiak eme elveszett paradicsomnak az Avalon nevet adták. A baszkok, akik faji és nyelvi szigetet képeznek Délnyugat-Franciaországban és Észak-Spanyolországban, úgy vélik, hogy ők az atlantisziak leszármazottai, akiket Atlaintika-nak neveznek.

A portugálok között erősen él az a hit, hogy Atlantisz (Atlantida) valamikor Portugáliához közel és annak részeként létezett, – s az Azori-szigetek a tengerszint fölé emelkedő hegycsúcsok.

Az ibériai népek, a spanyolok egyfajta atyafisággal viseltetnek Atlantisz iránt és egyre növekvő bizonyossággal vallják, hogy az egykori Atlantisz-birodalomnak ma is látható része a Kanári-szigetek. Az Atalaya név még ma is népszerű náluk, mint helységnév, s a szóban forgó hely eredeti lakossága felfedezése idején nyíltan hirdette, hogy ők az egyedüli túlélői egy világkatasztrófának.

Hirdetés

A vikingek úgy vélték, hogy volt egy csodálatos föld nyugaton, az Atli, valamint, hogy a Valhallá-ban élő teuták hazája az önmegújító harcok, italok és ünnepek misztikus földje. A főníciai és karthágói hajósok beszámolói szerint létezik egy “boldog” nyugati sziget, amelyet ők Antilla-nak neveztek, de kereskedelmi és kolonizációs okokból titokban tartották ismereteiket.

Az ősi egyiptomi szövegek Amenti-t említik a Nyugat paradicsomaként, a halál lakóhelyeként és az isteni naphajó részeként. A babiloniak Arallu-nak nevezték a nyugati paradicsomot, míg az arabok által számon tartott ősi civilizáció az Ad-föld volt, amely a nyugati óceánban helyezkedett el. (Valaki azt mondhatná csodálkozva: vajon a Biblia és a Tóra Ádámról szóló leírásában nem tükröződik-e az Ad-tradíció? Nem allegorikus képviselője-e Ádám az Ad-Am-nak, az első civilizált fajnak?)

Az ősi indiai klasszikusoknál is találunk meglepő beszámolókat. A Puránák és a Mahábhárata szerint a “Fehér Sziget” egy kontinens, amely a nyugati óceánban fekszik – Attala. A régi hindu világismeret átszámításával az Attala földrajzi helye egy a Kanári-szigeteken és a Bahamákon keresztülhaladó szélességi kör, amely átmegy a legendás Atlantisz helyén is. Ezekben és más szövegekben is az Atyantika elnevezés egy végső és katasztrofális pusztulással kapcsolatban merül fel.

Atlantisz

Amikor a spanyol hódítók Közép- és Dél-Amerikában elérték Mexikót, megtudták, hogy az aztékok szerint ők eredetileg Aztlán-ból érkeztek, egy szigetről, a számukra Keleti-óceánban. Az Aztek elnevezés maga is az Aztlán-ból származhat. Ez a felfogás arra utal, hogy a spanyolok el is fogadták az aztékok származására vonatkozó elképzeléseket, mivel sokan hitték közülük is, hogy az Újvilág lakossága az Atlantiszon született, hogy az ősi spanyolok maguk is szoros kapcsolatban álltak az egykori atlantisziakkal.

Mexikón át egészen a közép-amerikai partokig és Dél-Amerika északi partjaiig, mindenhol találkozunk az Atlantiszra utaló helységnevekkel: Mexikóban Tlapallan, Tollan, Azatlán és Aztlán. Még tovább délre, Venezuelában a hódítók találtak egy Atlán nevű települést, és “fehér indián”-nak nevezett lakosságot.

Észak-Amerika indián törzsei is őriznek olyan hagyományokat, amelyek szerint őseik egy atlanti-óceáni szigetről érkeztek, ezért gyakran alkalmaztak az Atlantiszhoz hasonló hangzású neveket. A korabeli felfedezők Wisconsin-ban találtak egy erőddel védett falut a Michigan-tó közelében, amelyet a lakói Azatlán-nak neveztek.