Albert Einstein és Robert Oppenheimer a földönkívüli gyarmatosítás következményeit vizsgálták

Amikor az UFO-kérdés kerül szóba, egyesek hajlamosak úgy gondolni, hogy azt kizárólag a naiv emberek tekintik komoly dolognak, és az igazi tudósok nem is foglalkoznak ilyen felesleges kutatással.

Nos erre alaposan rácáfol egy dokumentum, amely azt bizonyítja, hogy 1947-ben a kor két legnagyobb géniusza is vette magának a fáradságot, hogy a földönkívüliekkel történő esetleges kapcsolatfelvétel kérdéseit elemezze. Ez a két férfi nem volt más, mint Albert Einstein és Robert Oppenheimer. 

Albert Einstein és a Manhattan-terv irányítója, az atombomba egyik „atyja”, Robert Oppenheimer 1947 júniusában egy jelentést készítettek, amelynek azt a címet adták: Kapcsolat más égitestek lakóival. Ebben elsősorban azt a kérdést járták körül, mi történne, ha az emberek egy idegen civilizáció képviselőivel találkoznának, akik történetesen a Földön akarnak berendezkedni.

Einstein és Oppenheimer, körültekintő tudósok lévén, rögtön az egyik leglényegesebb problémával kezdik beszámolójukat:

„A nemzetközi jog szempontjából nem okozna különösebb gondot a más civilizációkkal történő kapcsolatfelvétel, azonban a lehetőség, hogy földönkívüli lényekkel kerülhetünk kapcsolatba, felvet néhány komoly gondot. Alapvetően nem volna nehéz elfogadni a kapcsolatfelvétel tényét, és igazi kontaktust kialakítani velük, ám mindenekelőtt meg kellene határozni az alapelveket, amelyeken eme kapcsolatrendszer felépülhetne. Mindjárt az első probléma a közös nyelv megtalálása volna, majd az lenne a kérdés, az ő pszichológiai beállítottságuk mennyire egyezik meg a miénkkel.”

Ezután a tudósok a két civilizáció (a földi és a földönkívüli) közötti kapcsolat természetéről írnak:

„Amennyiben a földönkívüli lények rendelkeznek kultúrával és valamilyen politikai szervezetrendszerrel, akkor minden joguk meglehetne arra, hogy önálló társadalomnak ismerjük el őket, és hogy jogilag szabályozott kontaktust létesítsünk velük. Természetesen számos alapelvet kellene tisztázni, nem beszélve arról, hogy az ő elveiket és kitételeiket is messzemenőkig figyelembe kellene vennünk és elfogadnunk azokat. Természetesen elképzelhető, hogy az idelátogató, illetve a felkeresett idegen lények elvetnek mindenféle békés együttműködést, és veszélyt jelentenének a Földre és lakosaira. Ez esetben megvan a jogunk a védekezésre, de csak olyan mértékben, amely szükséges a veszély elhárításához.”

Oppenheimer és Einstein érdekes módon meglehetősen hosszú szakaszban foglalkozik egy nagyon különös aspektussal: mi történne, ha a földönkívüliek gyarmatosítani akarnák a Földet. Ebben a részben olyan megállapítások is elhangzanak, amelyek mintha valósággá váltak volna:

„Egy másik elképzelhető lehetőség, hogy a földönkívüliek a Földön kívánnak letelepedni. Ha van létező és kifejlett kulturális és politikai rendszerük, amely hasonló a miénkhez, akkor talán elismerhetjük őket önálló népcsoportnak és tudnánk egymás mellett élni. Azt azonban el kellene fogadniuk, hogy bizonyos mértékű fejlesztést kell végrehajtaniuk a Földön, a két civilizáció közötti technológiai távolság csökkentésére. Ha úgy ítélik meg, hogy a mi politikai struktúránk nem megfelelő, akkor meglenne a joguk a gyarmatosításra. Természetesen ez nem történhetne úgy, mint ahogy azt a mi civilizációnk is tette a Föld más népeivel. Ezt a folyamatot az ENSZ ellenőrizhetné és koordinálhatná.

Jogos kérdés azonban, hogy az ENSZ-nek van-e joga ilyen gyámságot engedélyezni a Föld országai fölött? Bár az ENSZ nemzetközi szervezet, jogai csak a tagországok közötti kapcsolatok szabályozására terjednek ki és nem az azok szuverenitása fölötti rendelkezési jog gyakorlására. Ilyenformán gyámságot sem engedélyezhetnek. Másrészt a tagországok saját belátása és joga eldönteni, hogy elfogadják-e az ENSZ kompetenciáját a földönkívüliekkel való kizárólagos kapcsolattartásra.

Nehéz megítélni, hogy mi történne akkor, ha az idegenek egy csoportja megszállná a Föld valamely területét. Nem zárhatjuk ki ugyanis, hogy egy technikailag és gazdaságilag fejlettebb civilizáció veszi magának a jogot és elfoglal egy másik égitestet.

1. Az, hogy egy égitestet egyetlen civilizáció sajátítson ki magának, elvetendő. Nyilván minden más civilizáció, amely képes elérni ugyanazt az égitestet, jogot formálhat és kaphat az égitest birtokbavételére.

2. Elképzelhető zónák létrehozása, a megszálló földönkívüli erők szerint. Ez azonban felvetné az elosztás igazságosságát és a rendelkezésre álló energiaforrások, illetve a természeti kincsek eloszlásának homogenitását.

3. Ha az égitesthez minden civilizáció egyenlő mértékben férhetne hozzá, az anarchiába torkollana, és végül a legerősebb társadalom kerülne ki győztesen.

4. A legmegfelelőbb módszer a békés beszivárgás lenne, amely során a Föld népeinek kultúrája érintetlenül, az idegenek jelenléte pedig titokban maradna. Valószínűleg ilyesmire nem fog sor kerülni, de ha mégis, a nemzetközi jog átdolgozása minden bizonnyal elegendő lenne, és az ENSZ fel-ügyelné, hogy egyetlen tagországot se zsákmányoljanak ki a gyarmatosítók. Ha a földönkívüliek olyan égitestet szállnak meg, amely egyetlen állam-nak sem a tulajdona (például Naprendszerünk valamelyik égitestje), akkor az teljes egészében a földönkívüliek tulajdona lenne.

Talán érdemes áttekinteni, mit is fogalmazott meg itt a két tudós. Bár a leírásuk általánosságban beszél, kiérezhető, hogy arról beszélnek, mi történne, ha egy fejlettebb civilizáció (vagyis az UFO-k utasai) leszállnának a Földön, és valamiféle hatalomátvételre vagy megszállásra törekednének.

UFO

Figyelemre méltó, hogy sem Einstein, sem Oppenheimer nem veti fel annak lehetőségét, hogy fegyveres ellenállást kellene tanúsítanunk az idegen megszállás ellen, nyilván ez teljesen hiábavaló lenne a részünkről. Ehelyett elfogadják a gyarmatosítást, amennyiben az titokban zajlik, vagyis nem jár a földlakók legyilkolásával.

Talán ez a javaslat is közrejátszott abban, hogy az Egyesült Államok a hatvanas években „békés” szerződést kötött a földönkívüliekkel. Az is feltűnhet, hogy több földönkívüli faj létezéséről van szó (emlékezzünk a zónák létrehozására), nem kizárólag egyetlenről. Vajon mire alapozták ezt a tudósok?

Pusztán teória, hogy ha egy idegen civilizáció létezhet, akkor nyilván van több is (ez ugyan ellentétes lenne az asztrobiológusok azon feltételezé-sével, hogy a Világegyetemben a lakott világok száma csekély, illetve ezen civilizációk irdatlan távolságra vannak egymástól), vagy volt valami bizonyítékuk is a sokaságra?

Amit a Naprendszerről mondanak, elgondolkodtató. Sokat hallani ugyanis arról, hogy a Hold és Mars földönkívüli támaszpontokat rejt, és hogy a Holdra látogató űrhajósok idegen űrszerkezeteket láttak. Lehetséges lenne, hogy a Hold ezért már nem is lehet soha az emberiségé? A jelentésük utolsó szakaszában az 1947-ben kialakult helyzetet és a jövőt elemzik:

„Az azonosítatlan űrhajók légkörünkben való repülése jelenleg a hadsereg által is elismert tény. Nem zárható ki, hogy a földönkívüliek megjelenése összefüggésben van az atombomba-robbantásokkal; vagy azért, mert kíváncsiak, vagy azért, mert ez aggodalommal tölti el őket. A hadsereg szerint az atomtöltetek használata a jövő legyőzhetetlen fegyvere lenne.

albert einstein

Már nincs messze az az idő, amikor műholdakat telepítünk az űrbe. Az űrből érkező csapás kivédhetetlen, és mivel a támadó kiléte nem egyértelműen azonosítható, a válaszcsapás sem lehet azonnali. Jelenleg csak a lassú bombázók jelentenek veszélyt, mert ezek képesek atombombákat szállítani, ám ezeket időben észlelni lehet a nagy hatótávolságú radarokkal.

De mi lesz tíz év múlva? Ha az űrhadviselés megszokottá válik, mi történik, ha az ilyen azonosítatlan űrobjektumokat összetévesztik a nukleáris csapásmérő eszközök támadásával?”

Végül Einstein és Oppenheimer az alábbi következtetéssel zárják a beszámolót:

„Véleményünk szerint a helyzet nagyon veszélyes, és mindenképpen meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.”

Vajon mire gondoltak? És mit tettek az illetékesek?

Hirdetés