Nikola Tesla a 20. század egyik legnagyobb – sőt, sokat szerint a legnagyobb – zsenije, az Osztrák-Magyar Monarchiában született. 1943. január 7-én eladósodva, nagy szegénységben hunyt el New Yorkban.
A tudós pályafutása mindmáig megosztja a szakmát, a – legalább részben – nevéhez fűződő találmányok többsége azonban manapság is komoly hatást gyakorolnak az életünkre.
Az Egyesült Államokban a 19. század vége a Thomas Edison által képviselt egyenáram, valamint a George Westinghouse és Nikola Tesla nevével fémjelzett váltakozó áram harcáról szólt. Míg az Edison által favorizált egyenáram költségesnek bizonyult, a váltakozó feszültségek egyenirányítására alkalmas berendezés, a kommutátor pedig veszélyesen szikrákat bocsátott ki, Edison és üzletfelei ezeket a veszélyeket mégis a váltakozó árammal szembeni félelem szítására használták fel.
Edison egészen odáig ment, hogy társaival együtt nyilvánosan vezetett váltakozó áramot állatok testébe, hogy így demonstrálja a Tesla-féle módszer használata esetén fennálló veszélyt.
Nikola Tesla eközben híres bemutatóin a saját testén átvezetett árammal próbálta eloszlatni a váltóárammal kapcsolatos félelmeket. 1893-ban a chicagói világkiállítás kivilágítását az ő rendszerével oldották meg, a siker nyomán kapott megbízást a Niagara-energiarendszer kialakítására, 1896-ban pedig már az ő erőműve látta el energiával Buffalo városát. A sok esetben nemtelen eszközökkel folyó vetélkedést végül Tesla és a váltakozó áram nyerte meg.
A köztudatban úgy él, hogy a rádió atyja Guglielmo Marconi, pedig 1943-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is Tesla szabadalmát erősítette meg az olasz feltalálóéval szemben, miután kiderült, hogy előbbi már jóval Marconi előtt továbbított rádióhullámokat. Tesla bebizonyította, hogy a rádióhullám csak meghatározott frekvenciájú elektromágneses sugárzás, amelyhez egy adóra és egy vevőre van szükség. A technológiát a Nemzeti Elektromos Áram Társaság előtt egy alkalommal be is mutatta.
A tudós 1897-ben, valamint 1904-ben is benyújtott egy-egy szabadalmat a találmányára (645576-os, valamint 649621-es sorszámmal), ám az Amerikai Szabadalmi Hivatal végül Marconit ismerte el a rádió feltalálójaként. Sokan úgy vélik, hogy ez nem volt független attól, hogy Marconit az USA-ban Nikola Tesla ellenfele, Thomas Edison is támogatta pénzügyileg, aki a szabadalmi hivatal döntéseire is befolyással bírhatott.
Nikola Tesla távirányítású hajója
Tesla emellett arról is ismert, hogy 1891-ben feltalálta a róla elnevezett tekercset, amelyet ma is használnak a rádiókban és tévékben. Egy 30 ezer Hz-es generátort is épített, az ezzel működtetett ívlámpák zümmögése megszűnt, fényük egyenletesebb lett. A tudós 1898-ban mutatta be távirányítással kormányzott hajóját, amely nagy akkumulátorból és rádiójelekkel vezérelt kapcsolóból állt, amelyek meghajtották a propellert, a kormánylapátot, és a lekicsinyített fényszórókat. A bemutatón összegyűlt emberek többsége azt gondolta, hogy telepátiával vagy varázslattal van dolga, de az is felmerült, hogy egy betanított, belül elbújtatott majom vezeti a szerkezetet. Az amerikai hadsereget ekkoriban még nem érdekelte az ötlet, és csak évtizedekkel később kezdtek elterjedni a távvezérelt szerkezetek. Manapság, a drónok elterjedésének időszakában azonban láthatjuk, hogy Tesla egyértelműen megelőzte korát.
A tudós emellett 1894-től az általa „láthatatlannak” nevezett „sugárzó energiával” is kísérletezett. Tesla korai kísérleteinek dokumentációja 1895 tavaszán egy tűzesetben elégett, mégis néhány héttel azelőtt, hogy Wilhelm Röntgen bejelentette volna a röntgensugárzás felfedezését, ún. Crookes-csővel készített egy röntgenfelvételt jó barátjáról, Mark Twainről. A képen – mint később kiderült, a szerkezet fémcsavarjai miatt – gyakorlatilag semmi sem látszott.
Nikola Tesla és a vezeték nélküli kommunikáció
Az 1900-as évek kezdetén a tudományos világot a vezeték nélküli kommunikáció felfedezése tartotta lázban. Tesla tervei szerint ezt olyan hatalmas tornyokkal lehetett volna megvalósítani, amelyek elektromágneses hullámokat sugároznak a vevőkészülékek felé. Globális kommunikációs rendszere segítségével nemcsak híreket, tőzsdejelentéseket vagy képeket sugároztak volna, hanem a mindenki számára ingyenes elektromosságot is. Terveiben sokan támogatták, például J. P. Morgan is, aki mai értéken közel 3 millió dollárt fektetett a globális hálózat létrehozásába. (A Morgan családról lásd bővebben itt és itt.)
Az első torony (Wardenclyffe Tower) építése 1901-ben kezdődött el, ám nem sokkal később hatalmas sokk érte a tudományos világot: 1901. december 12-én Marconi sikerrel sugárzott rádiójeleket, elvéve vetélytársai elől a tudományos elsőséget. Az építkezések azonban tovább folytatódtak, egészen amíg Morgan csalódottsága miatt ki nem szállt a projektből, leállítva az anyagi támogatást.
A tervek a kudarc ellenére a mai napig titokzatosak, és senki nem tudja biztosan, hogy tényleg meg lehetett volna építeni mindezt. Tesla mindenesetre dühében felgyújtotta a tornyot, majd nem sokkal később a laboratóriumot is eladta. A torony maradványait 1917-ben felrobbantották. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: a torony sorsa egyben Nikola Tesla életének szimbóluma is. –