Nikola Tesla mediális kapcsolatai

Nikola Teslának hét- vagy nyolcesztendős korában – később már ő maga sem emlékezett pontosan, hogy mikor  – került a kezébe egy könyv, amely szinte „robbanótöltetként” határozta meg későbbi életpályáját.

A híres magyar író, Jósika Miklós „Abafi” (Aba fia) című regényéről van szó. Életrajzi feljegyzéseiben Tesla ezt írta a könyvről:

„A könyvből hasonló tanulság vonható le, mint a ‘Ben Hurból’, vagyis ebből a szempontból Walpole regénye előfutárának is tekinthető. Az akaraterő és az önfegyelem óriási hatalma erősen hatott a fantáziámra és elkezdtem önfegyelemre szoktatni magamat… Ha nehezen megoldható feladattal kerültem szembe, nem nyugodtam addig, amíg meg nem oldottam. Éjt nappallá téve ezzel a módszerrel dolgoztam. Minthogy ez alkatomnak nem felelt meg, eleinte óriási szellemi erőfeszítésre volt szükségem, hogy megmaradjak a módszer mellett. Az akarati ellenállásom azonban idővel egyre csökkent és végül az akaratom és a vágyaim már egy irányba húztak engem. Ma is ez a helyzet és ez sikerem titka.”

Teslát azonban nemcsak ez a kérdés foglalkoztatta. Ugyanis nagyon nyugtalanították azok a „képek” és „látomások”, amelyek néha egészen váratlanul rátörtek.

Főleg az keltett benne félelmet és szorongást, hogy ezeket a „kapcsolat-felvételeket” nem tudta megakadályozni. Ilyesfajta „jelenségek” az ő szóhasználatával élve — már Tesla gyermekkorában is előfordultak.

nikola tesla

Ezt írta később róluk:

„Szenvedtem attól, hogy a képeket gyakran villámok kísérték és valóságos tárgyakhoz hasonlítva, összekeveredtek saját gondolataimmal és cselekedeteimmel.”

Ez  a szokatlan kapcsolatfelvétel alighanem mediális természetű és Teslánál már nagyon korán elkezdődött. Életrajzában nem riadt vissza attól, hogy őszintén beszámoljon ezekről az őt irritáló benyomásokról:

„Olyan dolgokat és helyszíneket vizionáltam, amelyeket a valóságban is láttam. Általam csak elképzelt dolgokról sohasem vizionáltam. Ha egy tárgy nevét hallottam, rögtön megjelent előttem a tárgy képe és néha egyáltalán nem tudtam megkülönböztetni, hogy a kérdéses tárgy valóban előttem volt-e vagy sem.”

Tesla meg sem próbálkozott azzal, hogy ezeket a „víziókat” elnyomja. Éppen ellenkezőleg. Elhatározta, ezt a képességét a hasznára fordítja. Elsősorban azért járt el így, mert ekkoriban, tizenhét esztendős korában, kezdett el intenzívebben foglalkozni különböző találmányokkal.

Maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen könnyen tudott „lelki képeket” maga elé varázsolni:

„Nem volt szükségem modellekre, rajzokra és kísérletezésre… A konstrukció tökéletesítését lelkileg végzem el. Számomra teljesen mindegy, hogy egy turbina az agyamban, vagy a laboratóriumban forog-e… A berendezésem úgy működik, ahogyan azt elképzelem és a kísérleteknek pontosan az az eredményük, amit eleve elterveztem. E szabály alól húsz esztendő alatt egyetlen kivétel sem akadt.”

A tünetek azonban az idő múltával némileg megváltoztak. A „gyermekkori szörnyű jelenségek”megszűntek, a megmagyarázhatatlan villámlások azonban egész életén át megmaradtak.

Ez a jelenség huszonöt éves korában érte el a csúcspontot:

„A villámlások időről időre még mindig megismétlődnek, főként olyankor, amikor új lehetőségeket feltáró ötletek jutnak az eszembe. A villámlások erőssége azonban fokozatosan csökken. Ha behunyom a szemeimet, eleinte egyenletes sötétkék hátteret látok, amely hasonlít egy csillag nélküli éjszaka sötétségéhez. A látómezőt néhány másodperc múlva zöldesen szikrázó számtalan sáv borítja el, amelyek több réteget alkotnak és közelednek felém. Ezután a jobboldalon egy káprázatosan szép minta jelenik meg, amely két párhuzamos és egymásra merőleges vonalrendszerből áll.”

Majd így folytatja…

„A párhuzamos vonalak nagyon közel vannak egymáshoz és mindenféle színben villognak. A színek közül a sárgászöld és az aranyszín dominál. A vonalak ezután rögtön fényesebbé válnak és a kép telis-tele lesz fényes pontokkal. A kép ezután lassan bal felé mozog a látómezőben és mintegy tíz másodperc után baloldalt eltűnik. A helyén kellemetlen zöld szín marad, amely azonban gyorsan átengedi a helyét egy ide-oda hullámzó felhőtengernek, amely mintha élő alakot igyekezne fölvenni. Különös dolog, hogy a második fázis elérkezése előtt szürke színt sohasem látok. Elalvás előtt lelki szemeim előtt mindig végig suhannak különböző személyek és tárgyak képei. Amikor megjelennek a képek, rögtön tudom, el fogom veszíteni a tudatomat. De ha a képek elmaradnak, tudom, álmatlan éjszakám lesz.”

Amit Nikola Tesla itt nagyon szemléletesen elmondott, az nem egyéb, mint mediális kapcsolatfelvétel azzal a bizonyos „világemlékezettel”, melyet az ezoterikusok  Akasha-krónikának neveznek.

Ennél még egyetlen médium (a jelen esetben Nikola Tesla) sem adott jobb leírást az ősi erőkkel való kapcsolatfelvételről. Ezek után nem lepődünk meg azon, hogy Teslával az apja naponta végeztetett szellemi tornagyakorlatokat.

Ez jelentősen hozzájárult emlékezetének tökéletesítéséhez. Az ifjú Nikola szorgalmasan tanult és 1877-ben a grazi műszaki főiskola hallgatója lett.

Apja halála után egy esztendővel, 1880-ban átköltözött Prágába és az ottani egyetemen folytatta tanulmányait. 1881-től Tesla a Budapesti Telefontársaság alkalmazottjaként dolgozott.

Alig egy évvel a felvétele után máris volt egy találmánya: a Városligetben fölfedezte a forgó elektromágneses teret. Ezután kidolgozta az első váltakozó áramú motor alapelvét.

Még ugyanabban az esztendőben azonban elhagyta Budapestet és Párizsba ment, ahol az ottani „Continental Edison Company” szolgálatába lépett. A vállalat külső munkákra Strassburgba küldte, ahol a már felfedezett alapelv segítségével megalkotta az első működő váltakozó áramú motor modelljét. Találmányának gyakorlati alkalmazásához azonban nem sikerült szponzort találnia.

„Fáradozásaimnak teljes kudarca… további csalódást okozott nekem… és ezért elhatároztam, a korlátlan lehetőségek országában próbálkozom”

-írta életrajzában és reménykedett, Amerikában nagyobb szerencsével jár majd, mint az „Óvilágban”.

Nikola Tesla

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend