Háttérhatalom Titkos társaságok

A Sion Rend titkai

Szerző képe

Rejtélyek Szigete

A Sion Rend története közel egy évezredet felölelő legenda. A zűrzavaros történetben szerepelnek francia nemesek, belga szerzetesek, frank királyok, a torinói lepel, a katolikus egyház és egy szabadgondolkodókból, okkultistákból és alkimistákból álló hosszú, időben szakadatlan sor.

A Sion Rend birtokában olyan politikai, vallási és ezoterikus titkok lehetnek, amelyek nemzeteket pusztíthatnak el, és alapjaiban rendíthetik meg a kereszténységet is.

A titkos társaságot 1090-ben alapította Godefroy de Bouillon. A francia nemes egyike volt az első keresztes lovagoknak.

Godefroy de Bouillon a Sion Rend alapítója
Godefroy de Bouillon a Sion Rend alapítója

Amikor felajánlották neki Jeruzsálem trónját, visszautasította, és a szent sír védelmezője lett. Jeruzsálembe belga szerzetesek élén érkezett, akik úgy tudták, hogy vezetőjük a frank Meroving királyi család sarja.

A Meroving család az ötödik és a hetedik század között uralta a mai Franciaország jelentős hányadát, de a rivális Karoling-dinasztia elhódította tőlük a trónt.

A történelemtudomány hivatalos állása szerint ezen a ponton ki is halt az uralkodóház, de a Dossiers Secrets (A Sion Rend dokumentumaiból álló gyűjtemény, amelyet ismeretlenek helyeztek el a párizsi Nemzeti Könyvtárban) szerint túlélték a bukást, és titokban máig folyamatos a családfa.

A Merovingok és a Sion Rend

A Sion Rendet gyakran gyanúsítják azzal, hogy számos történelmi eseményt manipuláltak titkos ezoterikus és okkult praktikáikkal, hogy politikai hatalomra segítsék a Meroving vérvonalat. A rend nagymesterei közül sokan voltak képzett, alkimisták vagy az okkult tudományok ismerői, és gyakran álltak olyan ezoterikus csoportok mögött, mint például a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek egyes csoportjai.

A társaság első központja a jeruzsálemi Sion-hegyen álló Miasszonyunk-templomban volt. A szent helyet Godefroy de Bouillon rendelkezésére emelték. A keresztes lovagok ezután a Sioni Miasszonyunk Lovagjainak Rendje nevet vették fel.

Történetük ezen korai szakaszában feltehetően szoros kapcsolatban álltak a templomosokkal, de bizonyíték van arra is, hogy a két társaság 1188-ban is kereste egymás társaságát.

Az első nagymester (a Nautonnier) egy Jean de Gisors nevű normann nemes volt. Az utána következő nagymesterek mindegyike felvette a Jean (nők esetében a Jeanne) nevet. Az utódok között ott volt Sandro Botticelli, Leonardo da Vinci, Nostradamus, Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy és Jean Cocteau.

A szóbeszéd szerint a jelenlegi nagymester egy spanyol ügyvéd, még a Pablo Norberto nevet is emlegetik, de a tényleges személyt nem sikerült azonosítani. Mások szerint a rend mai vezetője Belgiumban él.

Ha a történet itt véget is érne, az egész nem lenne több érdekességnél, ezoterikus félrevezetésnél, ne adj’ isten, jól kidolgozott, alaposan felépített átverésnél. De a rejtélyek e szövetébe egyéb szálakat is beleszőttek.

rancois-berenger-sauniere
François-Bérenger Sauniére

1885-ben egy kis katolikus templomban egy harminchárom éves pap meglepő felfedezést tett. A papot François-Bérenger Saunière-nek hívták. A francia Languedoc temploma eredetileg a Rennes-le-Cháteau család saját használatára szolgált. 1891-ben, a templom felújítása során Sauniére titkos tekercsre bukkant az ősi oltár lábazatában.

A dokumentum keletkezési idejét egyes források a hetedik-nyolcadik századra, a vizigótok idejére teszik. Más beszámolók szerint a pap négy különálló iratra lelt — két családfára 1244-től 1644-ig, és két levélre.

Két kódolt üzenetet is fel-fedezett kint a temetőben, Rennes-le-Cháteau 1781-ben elhunyt utolsó urának, és Marie de Négre d’Ables, Blanchfort úrnőjének kriptáján. Az ifjú pap a leleteivel felkereste elöljáróját, a carcassonne-i püspököt. Ő a párizsi Saint Sulpice Szemináriumba küldte őt.

(A feltételezések szerint ez a hely adott otthont a Compagnie du Saint-Sacrement nevű titkos szervezetnek, a Sion Rend elődjének.)

Párizsi tartózkodása alatt Sauniére bekerült az előkelő társaságba. .Minden valószínűség szerint kapcsolatba került egy Emma Calve nevű operaénekesnővel is, aki jártas volt az okkult tudományokban (a nő gyakran meglátogatta a papot Rennes-le-Cháteau-ban is).

Bármilyen volt is kapcsolatuk jellege, egy dolog bizonyos: párizsi látogatását követően Sauniére szerencsecsillaga meredeken felfelé ívelt. Hatalmas összegeket kapott, amiből felújította a templomot, majd újabb létesítményeket emelt a környéken, köztük egy gazdagon felszerelt könyvtárat, egy állatkertet és egy kerek tornyot, melyet Tour Magdala (Magdolna-torony) névre keresztelt — a Meroving család ugyanis Mária Magdolnától, Jézus gyermekének anyjától származtatja magát.

Asmodeus
Asmodeus

Emlékművet állíttatott Asmodeusnak, az Ótestamentum (Tóbiás könyve 3:8) apokaliptikus,  deviáns démonának is (a név jelentése: pusztító). Asmodeus egyben az anarchia szimbóluma is: a körbe rajzolt A betű a démont jelképezi.

A templomon belül Sauniére készíttetett egy falfestményt, amelyen feltehetően Jézus testét viszik a sír felé, bár mivel a jelenet holdvilágnál játszódik, az is meglehet, hogy azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus testét az éj leple alatt titokban elviszik a sírból.

A templom bejárata fölé táblát helyeztetett Terribis Est Locus Iste („Szörnyű ez a hely”) felirattal, ami feltűnően hasonlít Jákob felkiáltására (Te-remtés könyve 28:17), amikor meglátta a mennyek kapuját.

Hirtelen szerencséje, váratlan, hivalkodó meggazdagodása abszolút mértékben összefügg csodálatos felfedezéseivel. 1912-ben kizárták a papi rendből, és öt év múlva rejtélyes körülmények közt halt meg.

Öt nappal azután, hogy házvezetőnője koporsót rendelt számára, agyvérzést kapott. Amikor meggyónt, a pap nem volt hajlandó feladni neki az utolsó kenetet. Jólétének titkát megosztotta házvezetőnőjével, aki azonban azt mondta, csak a halálos ágyán árulja el a titkot. Sajnos ő is agyvérzést kapott, lebénult és beszéd képtelenné vált, így a titok vele szállt a sírba.

A két titkosított felirat Rennes-le-Cháteau urának és Marie de Négre d’Ables-nek a sírján így fest:

EZ A KINCS II. DAGOBERT KIRÁLYÉ ÉS SIONÉ ÉS Ő NYUGSZIK OTT

illetve

PÁSZTORLÁNY NEM CSÁBÍTÓ HOGY POUSSIN TENIERS ŐRZI A KULCSOT BÉKE 681 OTT A KERESZTNÉL ÉS ISTEN E LOVÁNÁL ÉN ELPUSZTÍTOM AZON DÉMON ŐRÖKET DÉLIDŐBEN. KÉK ALMÁK.

A második szöveget „a lovag útja” nevű módszerrel fejtették meg. Ennek szabálya szerint a sakkból ismert lólépésben kell haladni úgy, hogy minden mezőre csak egyszer léphetünk.

A szöveg megfejtésében segített a Marie de Négre d’Ables kriptáján talált „MORT EPEE” betűsor is. A feltételezések szerint a szöveg három festményre utal: Poussin Árkádiai pásztorok és Teniers Szent Antal megkísértése című műveire, illetve egy V. (Szent) Celesztin pápát ábrázoló portréra.

Sauniére valószínűleg mindhármat látta párizsi tartózkodása alatt. Szóval mi köti össze Sainiére-t a Sion Renddel? A válasz abban a szimbólumrendszerben rejlik, amellyel az újjáépült templom falát díszítette, a katolikus templomépítészet hagyományaitól teljesen idegen módon, a szabadkőművesek ábrázolásmódjához viszont igen hasonlatosan.

Így például a francia szerző, Gérard de Séde szerint a kálvária kilencedik stációja egy szabadkőműves rendre, a Szent Város Jótékony Lovagjaira utal. Sauniére valószínűleg kapcsolatot tartott a Tiszta Skót Szertartás és a lyoni Martinista Rend nevű szervezetekkel is.

Ha hozzátesszük, hogy Rennes-le-Cháteau nemesi családjai mind szabadkőművesek voltak, egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy Saniére felfedezése is velük lehetett kapcsolatos.

Leonardo da Vinci és a torinói lepel

Újabb szál jelent meg az 1990-es években. Két brit kutató, Lynn Picknett és Clive Prince a torinói halotti leplen dolgozott, amikor megjelent náluk egy személy, aki a Sion Rend tagjának vallotta magát. Olyan információkat ajánlott nekik, amelyek bizonyítják, hogy a lepel hamisítvány.

Állítása szerint a tizenkettedik nagymester, Leonardo da Vinci műve 1492-ből, aki saját arcképét alkimista tudását felhasználva valamiféle kezdetleges fényképet készített a lepelre.

torinói lepel

Picknett és Prince továbbment ezen a szálon, 1994-ben megjelentették A torinói lepel — kinek az arca? Az igazság az évszázadok mögött, avagy a csendes összeesküvés, majd három évre rá A templomosok felfedezése — Krisztus kilétének titkos őrzői című könyveiket.

Az ő következtetéseik szerint Sion Rendje nem más, mint „fedőszerv”, amelyet a Tiszta Skót Szertartás és a Martinista Rend tagjai hívtak életre. Holger Kersten és Elmar R. Gruber A Jézus-összeesküvés — a torinói lepel és a feltámadás igaz története című művükben arra a következtetésre jutottak, hogy a lepel hamis mivoltáról szóló híreket maga a katolikus egyház keltette, mert féltek, hogy az igazság alapjaiban rendítené meg az intézmény hitelét.

Megdöbbentő feltételezéseik szerint Jézus életben volt, amikor betakarták a lepellel, és a sírba helyezték. Hasonló a konklúziója Michad Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln hármasának is A Szent Vér és a Szent Kehely, illetve A Messiás hitele című írásaikban.

Jézus szerintük sem halt meg a kereszten, hanem életben maradva megnősült, gyermekeket nemzett Mária Magdolnának, akiknek leszármazottai a Merovingok lettek.

Ez lenne az a szabadkőműves titok, amely Satinire-t- gazdaggá tette? Lehet, hogy Jézus nem támadt fel, hiszen meg sem halt a kereszten? Lehetséges, hogy a Szent Grál valójában nem kehely, hanem a máig is élő Meroving vérvonal szimbóluma? Ezek azok a súlyos titkok, amelyek felfedezője fausti alkuval földi gazdagságra válthatja hallgatását?

Legújabb cikkek

You cannot copy content of this page

Send this to a friend