Az Arany Hajnal rend

Megosztás

Az Arany Hajnal szigorúan zárt rendjét 1888-ban három brit szabadkőműves alapította: William Wynn Westcott, William Robert Woodman és Samuel Liddell MacGregor Mathers. 

Bár a szervezet kicsi volt (alig több mint 300 tagot számlált), olyan kiválóságok voltak köztük, mint Aleister Crowley, Aubrey Beardsley és William Butler Yeats.

A rend a tizenkilencedik század okkultista reneszánszának korszakában a legbefolyásosabb társaság volt. A nyugati világban talán a legszélesebb körű mágikus tudást birtokolták mindaddig, mígnem a belső hatalmi harcok sora 1914-ben a szakadáshoz vezetett.

A szervezet kultuszainak alapjául a londoni halottkém, William Wynn Westcott birtokába került öt, titkosított töredékekben előkerülő szabadkőműves leírása szolgált.

A töredékek mellett egy levél is volt, amely arra utasított, hogy aki további információkat akar megtudni, vegye fel a kapcsolatot a csillagok által kijelölt bölcs (Sapien Dominabitur Astris) személyével Anna Sprengel asszonyon, az L.L.L (Licht, Liebe und Leben, azaz Fény, Szerelem és Élet) közösségének, a rózsakeresztes rend egy csoportjának úrnőjén keresztül.

Ez a kétes okmány volt az alapja annak, hogy a Goldene Dimmerung (vagyis az Arany Hajnal) önálló szervezetté alakult, és a fenti iratokkal igazolta jogát arra, hogy a londoni Isis-Urania templomban, a Fitzroy Street 17. szám alatt szervezzen gyűléseket.

A “triász” legkarizmatikusabb és legexcentrikusabb tagja Samuel Liddell MacGregor Mathers volt. Hamarosan ő lett a szervezet mozgatórugója. Fáradhatatlanul igyekezett a töredékekből valami komplex metafizikai rendszert kovácsolni.

Ősi mágikus szövegeket tanulmányozott eltökélten, míg végül egy összetett, működő tanrendszert alakított ki. ehhez sokat merített a francia okkultista, Alphonse Louis Constant (Magus Eliphas Levi) műveiből, a kabbala tanaiból, a tarot-ból, az alkimisták homályos feljegyzéseiből, a középkori keleti miszticizmusból, valamint a babiloni, az ókori görög, az egyiptomi, a hindu és a buddhista mitológiából is.

Az Arany Hajnal szigorúan hierarchikusan felépülő szervezete a megszerzett mágikus tudás függvényében tíz szintre tagolódott.

A legalsó szint a Neofitáké volt,a  legfelsőt Ipsissimusnak nevezték. A rendszert a kabbala hatására, a Szefirot tíz szintjének analógiájára alakították ki. A tagok feladata “elvégezni a nagy munkát: hatalmat szerezni saját természetünk és erőnk felett”.

Az előrehaladás a szabadkőműves-rítusok elsajátításán, és ezeknek az ókori egyiptomi istenekről elnevezett templomaikban való gyakorlásán keresztül volt lehetséges.

A szintek három rendre tagolódtak: a külső (Arany Hajnal), a második (Vörös Rózsa és Arany Kereszt) és a harmadik (Ezüst Csillag) rendre. Az alapítók a második rend vezetői voltak, míg a harmadik rendet azoknak az asztrális szinten lakozó (túlvilági) entitásoknak tartották fenn, akiknek az “irányításával” az egész szervezett működött.

A szervezetet kezdettől fogva súlyos belviszályok gyengítették. Woodman 1891-ben elhunyt, és a helyét nem töltötte be senki. A rend vezetésének jogáért a magára maradt két erős egyéniség, Mathers és Westcott között hatalmi harc alakult ki. Mathers végül Párizsba költözött, és megalapította a saját páholyát, a szervezet pedig  épphogy csak fenn tudott maradni, miután egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb tagja, Annie Horniman 1896-ban megvonta támogatását.

Őt ugyanis kizárták a rendből, amikor kétségbe merte vonni, hogy a harmadik rend titokzatos vezetői meghívták maguk közé Matherst.

Mathers azt állította, hogy a felesége, Mina természetfeletti hallásán keresztül rendszeresen kap tanácsot az asztrális tér lakóitól a szervezet működtetésével kapcsolatban.

A következő évben Westcott lemondott, amikor megvádolták, hogy ő hamisította az alapító kéziratokat.

Mathers ezek után nekilátott, hogy lefordítsa a héber eredetű írás, az Abra Melin Szent Mágiájának Könyve szövegét. A kötetet 1898-ban publikálta azzal az állítással, hogy a szövegben felsőbbrendű lény ereje lakozik.

Ebben az évben történt, hogy a Cambridge University frissen végzett hallgatója, Aleister Crowley (fenti képen) hátat fordítva szigorú neveltetésének a Plymouth Testvériségben, Mathers oldalán csatlakozott a rendhez.

A rend többi tagját hamar elidegenítette magától elviselhetetlen, gyalázatos természetével, vad kicsapongásaival és szinte emberfeletti hatalomvágyával. Magáévá tette a jelszót: “Kitartok a végsőkig” (Perdurabo), és ettől fogva Perdurabo atyának neveztette magát.

Mathers rövid hat hónap leforgása alatt végigvezette új szövetségesét a hierarchia lépcsőfokain, egészen a második rend Adeptus Minor fokozatáig. A Londoni Páholy azonban, amelyet ekkor Florence Farr vezetett, megtagadta ennek a gyors előmenetelnek az elismerését.

Végül Mathers és Crowley is elveszítette tagságát az Arany Hajnal rendben, miután szembeszálltak egymással, és valamiféle mágikus leszámolás keretében, túlvilági vámpírokat és Belzebub démoni seregeit segítségül hívva próbálták legyűrni a másikat.

W.B. Yeats átvette a második rend vezetését, amit Crowley azzal torolt meg, hogy folyóiratában, az Equinoxban tízrészes sorozatot jelentetett meg az Arany Hajnal titkairól.

A huszadik század kezdetén a rend több kisebb csoportra szakadt szét, amelyek aztán még a harmincas évekig léteztek. Mathers az Alfa és Omega páholyt alapította meg, Yeatsé a Stella Matutina (Hajnalcsillag) nevet viselte, de alakult szervezet Az Arany Hajnal Szent Rendje vagy Belső Fény Testvérisége néven is.

1937-ben a Stella Matutina egy tagja, Israel Regardie négy vaskos kötetbe gyűjtötte össze a rítusaikat. Ez a publikáció újabb érdeklődőket, mágiabolond mizantrópokat vonzott a szervezet soraiba, így a rend különböző inkarnációi máig fellelhetők.

Az Arany Hajnal Kutatási Központ oldalán a komoly érdeklődő mélyebb betekintést nyerhet az igaz Arany Hajnal tanításaiba és szokásaiba. A rendet úgy írja le, mint “a nyugati ezoterikus tradíciók legbefolyásosabb mai forrását.”

Megosztás