Vajon véletlen, hogy férfiaknak, nőknek egyaránt hosszú haja volt a „szerelem nyarán?” A vietnámi háború idején az amerikai kormány különféle kísérleteket végzett, melyek bizonyították, hogy a hajban rengeteg energia van. Ezeket a hajjal kapcsolatos információkat a vietnámi háború óta rejtegetik a nyilvánosság elől.
A mi kultúránk az embereket abban a hitben erősítette, hogy a hajviselet egyéni preferencia, divat vagy kényelem kérdése, illetve egyszerűen csak egy kozmetikai igény.
A kilencvenes évek elején, Sally (nevét megváltoztatták a személyes adatok védelmében) összeházasodott egy hivatásos pszichológussal, aki egy Virginiai kórházban (egészségügyi központ) dolgozott. Ott háborús veteránokkal, kiknek többsége Vietnamban szolgált, dolgozott együtt ’PTSD’ a poszttraumás stressz zavar feloldásán.
Visszatekintve a vietnami háború idejére, egy egészen más kép tárult elénk.
Sally a következőket mondta; Tisztán emlékszem arra az estére, amikor a férjem belépett a lakásba egy vastag hivatalos dossziéval a kezében. A mappa több száz oldalnyi különféle tanulmányt tartalmazott, melyekre a kormány megbízásából került sor. A férjem szinte sokkot kapott a tartalmától. Amit ezekben a dokumentumokban olvasott teljesen megváltoztatta az életét.
Attól a pillanattól kezdve az én konzervatív férjem elkezdte növeszteni a haját és a szakállát, és soha többé nem vágatta le őket. Sőt mi több, a Virginiai egészségügyi központ megengedte neki ezt a hajviseletet, és a más nagyon konzervatív emberek is a személyzetből követték példáját. Ahogy olvastam a dokumentumokat, világossá vált, hogy miért.
Kiderült, hogy a vietnami háború idején a hadügyminisztérium különleges erői titkos szakértőket küldött, hogy fésüljék át az amerikai indián rezervátumokat és keressenek tehetséges, edzett fiatal férfiakat felderítéshez, mivel azok jól tudnak lopakodva mozogni nehéz terepeken.
Kiemelkedő, már-már természetfölötti nyomkövető képességekkel rendelkező férfiakat kerestek. Ezt megelőzően már voltak megkeresések, s a gondosan kiválasztott férfiakat nagy körültekintéssel úgy dokumentálták, mint a nyomkövetés és a túlélés szakértőit. Ezek a csábító frázisok jól beváltak a jelentkező újoncoknál, akik mellé néhány indián nyomkövetőt is besoroztak.
A sorozás után hihetetlen dolog történt. Mindennemű képesség, adottság, mellyel a sorozást megelőzően még rendelkeztek az újoncok, titokzatos módon eltűntek, és képtelenek voltak teljesíteni a várt területen. E komoly kudarc után a kormány költséges kísérletekbe kezdett, hogy megtalálják a lehetséges okokat.
Mikor megkérdezték az újoncokat, hogy miért nem sikerült végrehajtaniuk a feladatot az elvárások szerint, a régebben besorozott újoncok következetesen azt válaszolták, hogy miután, megkapták a hivatalos katonai hajviseletet,(rövidre nyírt haj) már nem tudták érzékelni az ellenséget, nem működött „hatodik érzékük”, illetve már nem volt megbízható, nem tudták „olvasni” a finom jeleket, és nem tudtak telepatikusan, vagy extraszensz képességeikkel informálódni.
Tehát a kutatóintézet újabb indián nyomkövetőket toborzott, s engedélyezték nekik, hogy megtartsák hosszú hajukat, majd különböző területeken tesztelték őket. Azzal kezdték, hogy párosítottak két olyan férfit, akik egyforma eredménnyel teljesítettek. A párosban most az egyik félnek hosszú hajat engedélyeztek, a másik előírt katonai rövid hajat viselt.
És elkezdődött a teszt. Időről időre a hosszú hajú férfi tartotta a magas pontszámokat. A rövid hajú férfinak folyamatosan gyenge pontszámai voltak, holott ugyanezekkel a teszt-feladatokkal azelőtt magas pontszámokat ért el.
Lássuk az egyik alapvető tesztet; Az újonc alszik az erdőben. Egy fegyveres „ellenség” közeledik az alvó férfihoz. A hosszú hajú férfit felébreszti álmából az erősödő veszélyérzet, és elkapja az ellenséget még azelőtt, hogy hallaná az általa keltett zajokat.
A teszt egy másik változatában a hosszú hajú férfi érzékeli a közeledést, és valahogy ráérez, hogy az ellenség egy testi támadást akar végrehajtani. Csendben a „hatodik érzékét” követve úgy tesz, mintha aludna, majd megragadja a támadót és „megöli” mikor az fölé hajol, hogy megfojtsa.
Ugyanez az ember, miután levágták a haját és az előírt katonai hajviseletben végezte ugyanezeket a teszteket, cserbenhagyták a megérzései, és nem jól teljesített egyéb más teszteken sem.
Innentől kezdve egy dokumentált, inkább előírás, mint „javaslat” lett, hogy minden indián nyomolvasó, illetve felderítő mentesül a katonai hajviselettől, illetve hosszú hajat viseljenek.”
Megjegyzés: Az emlősök teste évmilliók során fejlődött ki. Az ember és állat túlélőképessége néha szinte természetfelettinek bizonyul. A tudomány folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket tesz az ember és az állatok csodálatos túlélési képességeit illetően.
A test minden része nagyon érzékeny műveletet hajt végre a túlélés és a test egészének jóléte érdekében. A haj az idegrendszer egy kiterjesztése, de tekinthetjük az idegrendszer egyfajta rendkívül fejlett „tapogatóinak”, vagy „antennáinak” is, amik hatalmas mennyiségű információkat továbbítanak az agytörzsbe, a limbikus rendszerbe, és az agykéregbe.
Az emberi haj, és az arcszőrzet nem csak egy információs út az agyhoz, a haj kifelé is továbbít energiát, mégpedig elektromágneses energiát, amit az agy bocsájt ki a külső környezetbe. Ezt a Kirlian fényképészetben látták először, amikor egy személyt hosszú hajjal fényképeztek, majd a felvétel után a hajat levágták.
Amikor a hajat levágják a befogadás és a továbbítás nagymértékben korlátozva van. Ennek eredménye az eltompultság és érzéketlenség. A haj levágása is közrejátszik, hogy nem vagyunk tudatában a környezeti, ökológiai problémáknak. Ugyancsak egy tényező, hogy érzéketlenné váltunk a baráti és párkapcsolatainkban, továbbá hozzájárul a nemi frusztrációhoz is.
Következtetés: Miközben a szenvedés enyhítésének megoldása után kutatunk világunkban, ideje lenne már felismerni, hogy a valóságról alkotott legalapvetőbb feltételezéseinkben van a hiba. Lehet, hogy a megoldások nagy része minden reggel ránk tekint, mikor a tükörbe nézünk?
forrás: bodymindsoulspirit.com
