A Változás Törvénye a Természet kérlelhetetlen törvényeinek egyike, amelynek hiányában a civilizáció egyáltalán nem létezhetne.
A Változás Törvénye nélkül az emberi faj még mindig ott tartana, ahonnan elindult – egy szinten állna az állatokkal s a Föld összes többi teremtményével,amelyeket ösztönös viselkedésmintázatok korlátoznak és kötnek gúzsba, melyeken nem tudnak felülemelkedni.
A Változás Törvénye révén (amit népszerű kifejezéssel „evolúciónak” is neveznek) az ember lassanként eltávolodott az állatok közösségének alapszintjétől, ahol még az összes élőlény sorsa ösztönös életmintázatokhoz rögződött, s az értelem egyre magasabb és magasabb szintjeit hódította meg.
A Változás Törvénye megkerülhetetlen
Az emberiség egész története, az élet bármely formájának minden maradványa egyértelműen a szakadatlan változás mintázatát jelzi. Egyetlen élőlény sem marad ugyanaz két egymást követő percben, s e változékonyság olyannyira elkerülhetetlen, hogy kéthavonta az egész emberi test teljes változáson megy keresztül, s testünk összes sejtje kicserélődik.
A Változás Törvénye a Teremtő fortélya, aminek segítségével megkülönbözteti az embert az állatok családjának összes többi tagjától. Ahhoz is eszközt nyújt, hogy az élet örök igazságai, az emberek szokásai és gondolatai az emberi viszonylatok jobb rendszereiben alakuljanak újjá, s a harmónia és az emberek közötti jobb megértés felé haladjanak.
S azoknak az eszközöknek is egyike, amelyek arra használatosak, hogy úrrá legyünk a rögzült szokásokon, amelyek a testi fájdalomtól való félelmet okozzák.
A Változás Törvénye révén azok az emberi szokások, amelyek nincsenek összhangban a világegyetem átfogó mintázataival és céljaival, időről időre felbomlanak a háborúkban, a járványos betegségekben, az aszályokban, s a természeti erők egyéb ellenállhatatlan megnyilvánulásaiban, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy szabaduljon meg dőreségeinek hatásaitól, és kezdjen új életet.
A változásnak ugyanez a törvénye, amely egész nemzeteket igazít hozzá az univerzum átfogó tervéhez, éppennyire érvényes azokra az egyénekre is, akik tévesen értelmezik a természet törvényeit, vagy nem alkalmazkodnak azokhoz.
„Légy összhangban a Nagy Tervvel, vagy pusztulj!”– figyelmeztet a természet. Az emberek félelmei és kudarcai, az emberi kapcsolatok megrázkódtatásai és csalatkozásai mind arra valók, hogy kimozdítsák őt azokból a szokásaiból, amelyekhez oly görcsösen ragaszkodik, s magáévá tegye, befogadja és a saját hasznára fordítsa a gyarapodás derekasabb szokásait.
Az egész oktatásnak az a célja – vagy legalábbis az kellene hogy legyen –, hogy az egyén elméjét belülről gyarapodásra és fejlődésre bírja; ahhoz kellene hozzásegíteni az elmét, hogy a gondolkodási folyamatok állandó változásai révén fejlődjön és táguljon, hogy az egyén végül fel tudja ismerni saját lehetséges erőit, s ezáltal képes legyen saját személyes problémáinak megoldására.
Saját tapasztalataikból kellett tanulniuk, amelyek arra késztették őket, hogy fejlesszék és alkalmazzák elméjük és lelkük erejét. A Változás Törvénye az oktatás és a nevelés leghatalmasabb forrása!Hogy ez az elmélet összhangban áll a természet tervivel, abban a tényben leli bizonyítékát, hogy minden idők legtanultabb emberei azok, akik a NAGY POFONOK EGYETEMÉN diplomáztak.
Ha ezt az igazságot megérted, már nem fogod ellenezni a változásokat, amelyek által szélesebb látókör birtokában értheted meg önmagadat és általában a világot. Már nem fogsz ellenállni annak sem, ha a természet szétzúzza egyik-másik szokásodat, amely nem juttatott lelki békéhez vagy anyagi javakhoz.
