A Legkisebb erőfeszítés törvénye azon a tényen alapul, hogy a Természet intelligenciája erőfeszítés nélküli könnyedséggel/elengedettséggel és oldott gondtalansággal érvényesül.
Ez a legenyhébb beavatkozás, vagy más kifejezéssel az ellen nem állás elve. Ez tehát a harmónia és szeretet alapelve.
Megfigyelhetjük, hogy a Természet a működésében a legkisebb erőt alkalmazza. A fű nem igyekszik nőni, épp csak nő. A hal nem törekszik úszni, épp csak úszik. A virágok nem akarnak nyílni, egyszerűen kivirulnak. A madarak nem próbálnak repülni, hanem repülnek. Ez a bennük rejlő természet.
A Föld nem törekszik arra, hogy forogjon a tengelye körül, hanem az a természete, hogy szédületes sebességgel forogjon és száguldjon az űrben. A kisbabák természete, hogy boldogok. A Nap természete, hogy sugárzik. A csillagoké az, hogy ragyognak és sziporkáznak. Az emberi természetből pedig az adódik, hogy álmai fizikai formában is megnyilvánulnak, könnyedén és erőfeszítés nélkül.
A Védikus tudományban, India ősi filozófiájában ez az alapelv a „kevesebb tevékenység, több megvalósítás” vagy „az erőfeszítés takarékosságának alapelve”-ként ismert. Végső fokon eljuthatunk abba az állapotba, ahol nem teszünk semmit és a megvalósulás teljessé válik.
Ez azt jelenti, hogy épp csak egy halvány elképzelés létezik, és az erőfeszítés nélkül valóra válik. Amit összefoglaló szóval „csodá”-nak nevezünk, valójában a Legkisebb erőfeszítés törvényének kifejeződése.
A Természet intelligenciája erőfeszítés és nehézségek nélkül, spontán módon érvényesül. Nem lineáris. Holisztikus, intuitív és tápláló. Amikor összhangba kerülünk a természettel, amikor valódi Önvalónk ismeretéből fakad viselkedésünk, akkor nyílik lehetőségünk a Legkisebb erőfeszítés törvényét alkalmazni.
A legkisebb erőfeszítés érvényesül, amikor tetteink szeretetből fakadnak, mivel a Természetben az összetartó erő a szeretet. Amikor mások feletti hatalomra törekszik valaki, energiát pazarol. Amikor önzésből akar valaki pénzt vagy hatalmat szerezni, a boldogság illúziójának kergetésére pocsékol energiát ahelyett, hogy az élet adott pillanatában élvezné a boldogságot.
Amikor pusztán személyes célra akar valaki pénzt szerezni, elvágja magát az energiák folyamától és szembekerül a Természet intelligenciájának megnyilvánulásaival. Amikor azonban a szeretetből fakadnak tetteink, az energiák nem pocsékolódnak el, hanem megsokszorozódnak és halmozódnak. A többletenergia összegyűlik és az öröm segít annak létrehozásában, amit elhatároztunk, legyen az akár a határtalan gazdagság.
Fizikai testünket az energia kezelésének eszközének gondolhatjuk: alkalmas energia létrehozására, tárolására, kiárasztására. Ha tudjuk, hogyan kell hatékonyan energiát létrehozni, tárolni, kiárasztani, bármilyen gazdagság elérhetővé válik.
Az énre figyelés hatalmas mennyiségű energiát emészt. Ha belső támpontunk az „én”, ha hatalomra és mások feletti uralomra törekszünk, vagy mások helyeslését keressük, akkor tékozló módon pazaroljuk az energiát.
Amikor ez az energia felszabadul, mederbe terelhető és bármilyen kívánság megvalósítására alkalmas. Amikor belső támpontunk a szellemi valónk, amikor lepattannak rólunk a vélemények, és az élet kihívásai nem töltenek el szorongással, akkor tudunk hatni a szeretet energiájával, és ezt a bőség és fejlődés tapasztalatának létrehozására használjuk.
Az Álmodozás művészetében (The Art of Dreaming) Don Juan azt mondja Carlos Castanedának: „…energiánk jó része fontosságunk fenntartására megy… Ha képesek volnánk e fontosság egy részét elveszíteni, két rendkívüli dolog történne velünk. Az egyik, hogy felszabadulnának erőink abból az erőfeszítésből, hogy nagyszerűségünk illúzióját fenntartsuk. A másik, hogy elegendő erőnk lenne… a világegyetem valódi nagyszerűségének megpillantására.”
A Legkisebb erőfeszítés törvényének három összetevője van, amelyekkel a „kevesebb tevékenység, több megvalósítás” alapelve viselkedésre váltható. Az első összetevő az elfogadás. Az elfogadás egyszerűen azt a bizalmat jelenti, hogy „Ma elfogadom az embereket, helyzeteket, körülményeket és eseményeket ahogy vannak, ahogy történnek.”
Azt jelenti ez, hogy tudom: épp az történik, aminek történnie kell, mivel az egész világegyetem úgy van, ahogy lennie kell. Ez a pillanat – az, amit a jelenben épp most tapasztalok – a múltban tapasztalt valamennyi pillanat halmozódása. Ez a pillanat olyan, amilyen, mint ahogy az egész világegyetem is olyan, amilyen.
Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.
Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzéseinkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken.
Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk. Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez.
Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádolhatok egy helyzetért – még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat
megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlennek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.
Bárkivel találkozunk – zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) –, emlékezzünk arra, hogy „ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell”. Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja.
A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezésnélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észrevehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik.
Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk. Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pillanatait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni.
Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.
Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folyamatossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni.
Valaki egyszer azt mondta nekem: „A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék.” Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot „present”-nek, ami két jelentésű szó: „ajándék”-ot is jelent.
Ha befogadjuk a jelent és eggyé válunk vele, megtapasztaljuk, amint elárasztja bensőnket a tűz és a hév, elragadtatás szikrázik és lüktet minden életmozzanatban. Amint kezdjük megtapasztalni ezt a szellemi örömittas állapotot, mindennel, ami csak él, bensőséges kapcsolatunk alakul ki. Boldogság árad el belül és mindent eldobunk, ami a sértettség, a neheztelés, a védekezés nyomasztó terhe-nyűge volt. Csak ekkor válhatunk tisztaszívűvé, gondtalanná, örömtelivé és szabaddá.
Ebben az örömteli, egyszerű szabadságban kétségek feletti világossággal felismerjük, hogy vágyaink elérhetőek, bármit is kívánunk, mivel a szándékok nem a szorongás és félelem, hanem a boldogság talajából születnek. Nem kell indokolni, egyszerűen csak meg kell fogalmazni a szándékunkat saját magunk számára, és tapasztalni fogjuk a megvalósulást, az örömöt, a szabadságot és a függetlenséget életünk minden pillanatában.
Meg kell hoznunk a döntést, hogy az ellenállás-nélküliség útját választjuk. Ezen az úton a Természet intelligenciája spontán módon feltárul, nehézségek és erőfeszítés nélkül. Amikor az elfogadás, felelősség és védekezés nélküliség maradéktalan együttese teremti életünket, tapasztalni fogjuk, hogy gondtalan könnyedséggel folyik az életünk.
Ha minden álláspontra nyitottak maradunk – nem kötődve mereven csupán egyhez –, álmaink és vágyaink a Természet vágyaival együtt kelnek életre. Szándékainkat felszabadíthatjuk a kötöttségekből, és épp csak a megfelelő időszakot kell kivárnunk, amikor vágyaink maguktól megvalósulnak. Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor a megfelelő idő eljön, valóra válnak. Ez a Legkisebb erőfeszítés törvénye.
A Legkisebb erőfeszítés törvényének alkalmazása
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Legkisebb erőfeszítés törvényét:
1. Gyakorlom az elfogadást. Ma elfogadom az embereket, helyzeteket, körülményeket és eseményeket úgy, ahogy vannak. Tudni fogom, hogy az adott pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell, hiszen az egész világegyetem éppen olyan, amilyennek lennie kell. Nem keveredem harcba az egész világegyetemmel azáltal, hogy szembeszállnék az adott pillanattal. Elfogadó alapállásom mindenre kiterjedő és maradéktalan. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy éppen vannak, és nem aszerint, ahogyan szeretném őket.
2. Elfogadva a dolgokat úgy, ahogy vannak, vállalom a felelősséget a helyzetemért és mindazon eseményekért, amelyeket problémának látok. Tudom, hogy, a felelősség vállalása azt jelenti, hogy nem hibáztatok senkit és semmit a helyzetemért – még magamat sem. Azt is tudom, hogy minden probléma álcázott lehetőség, és ez a készenlét a lehetőségekre, képessé tesz a pillanat megragadására és a helyzet jobbra fordítására.
3. Ma tudatosan védekezés nélküli alapállást őrzök magamban. Lemondok arról az igényről, hogy védjem az álláspontomat. Nem akarok meggyőzni másokat, hogy elfogadják a véleményemet. Nyitott maradok minden álláspontra, és nem ragaszkodom mereven egyikhez sem.
Felhasznált irodalom: Deepak Chora: Az élet hét törvénye