Sok ezer olyan megérzés, felfoghatatlan jelenség van, amelyek többé-kevésbé valóra válnak. A legtöbbje a személyes történések szintjén marad, akadnak azonban köztük világszerte ismertek, amelyeket bizonyíthatóan még az események bekövetkezte előtt tettek közzé.
A leghíresebb balsejtelem tulajdonképpen egy rövid regény. Morgan Robertson amerikai író tizennégy évvel a katasztrófa előtt részletesen ismertette a Titanic hajótörésének a történetét.
Ihletett munka
Morgan Robertson 1861-ben született. Tengeri történetekre szakosodott, és igazán nem érdemelte meg, hogy ennyire megfeledkezzenek róla. Könyvei közül csak egyetlenegy az, amely – habár nem a legjobb műve – még ma is bizonyos posztumusz hírnevet biztosít számára.
Ez a Futility (Hiábavalóság) című, 1898-ban írt könyve. A rövid regény az ember gyöngeségét ábrázolja a végzet erőivel szemben. „Az ember által épített legnagyobb óceánjáró” hajó, a Titan hajótörésének a történetét beszéli el a mű.
Ez a hajó, mielőtt utasai többségével együtt elsüllyedne, egy jéghegynek ütközik. A fedélzeten nincs kellő számú mentőcsónak. Az egybeeséseknek ezzel nincs vége: nagyon érdekesek a részletek hasonlóságai is.
Jöjjön most néhány ezek közül, zárójelben a Titanic drámájára vonatkozó adatok olvashatók:
Az óceánon való átkelés ideje április (1912. április 10.); a hajó 70 000 tonnás (66 000); 800 láb hosszú (882,5); három hajócsavarral rendelkezik (szintén három); maximális sebesség 24-25 csomó (szintén); maximális befogadóképesség kb. 3000 utas (hasonlóképpen); 2000 utas a fedélzeten (2230); 24 mentőcsónak (20); 19 vízhatlan válaszfal (15); három kazán (úgyszintén); a hajó jobb oldalát szakította föl a jéghegy (szintén).
Nos, a Hiábavalóság című könyvet 9 évvel a Titanic megépítése előtt írták, akkor, amikor még föl sem merült a hajó építésének a gondolata. A szerző tehát tényleges adatokra valóban nem támaszkodhatott.
Morgan Robertson egész életében azt állította: valamilyen „asztrális munkatárs” ihlette a művet. Ez azt jelenti, hogy valamilyen szellem irányította irodalmi munkásságát. Ez az egyetlen válasz, amelyet a fikció és a valóság közti különleges egybeesésekre tudott adni.
Annak ellenére, hogy a regényt a katasztrófa után ismét kiadták, nem aratott sikert rendkívüli megérzésével. az olvasók előnyben részesítették a szenzációs igazi részleteket a kitalált regénnyel szemben, amelyet már amúgy is furcsának minősítettek.
