A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetnek egy bizonyos Shambhalát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.
A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják.
Az ókori tibeti vallási szövegek misztikus helyként említik a titkos Shambhala királyságot. Bár a földrajzi leírások szerint feltehetően a tibeti hegyek és a Góbi-sivatag között helyezkedik el, állítólag spirituális határ veszi körül, azaz csakis az érheti el, aki arra rendeltetett. A vallási életre való felkészülés céljából évekre félrevonuló tibeti lámák évszázadokon át, keresték ezt a királyságot.
Mindazt, amit a helyéről tudunk, egy tibeti legenda foglalja össze, amely Shambhalát az „északi nyugalom helyé” -nek nevezi, ami arra utal, hogy a mitikus birodalom valahol Tibettől északra található. Ezt támasztják alá az indiai hagyományok is, miszerint a Himalájától északra van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.
A tibeti kéziratok részletes leírásokat tartalmaznak a zárt országról. A térképek nyolcszirmú lótuszvirágként ábrázolták, közepén a Kalapa-palotával, az illusztrációk, pedig arra utalnak, hogy Shambhala lakói fejlett közlekedési eszközökkel rendelkeznek, például repülőgéppel és vasúttal. Továbbá vannak a csillagok tanulmányozására alkalmas, bonyolult eszközeik is.
A legenda szerint Buddhát Shambhalában avatták be a kálacsakra (az Idő Kereke) tanaiba, melyek asztronómiát, asztrológiát és egyéb kozmikus elméleteket tartalmaznak. A rejtett hely – azt beszélték – egy völgy mélyén búvik meg, s óriási hófödte hegycsúcsok ölelik körül. Megközelítését egy tó vagy kiszáradt tó meder nehezíti, s csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út. A lámák szentül állítják, hogy Shambhalába nem juthat el minden vándor – csak az, aki meghívást kapott.
A szövegben próféciákat is találunk a misztikus királyságra és népére vonatkozólag, valamint egy jegyzéket az addigi 32 shambhala királyról és uralkodójáról. A kéziratok szerint az ország lakosai egyre erősebbek és felvilágosultabbak, képességeik fokról fokra gyarapodnak, kifejlődik bennük a telepátia művészete, és az a képesség, hogy nagy távolságokat, nagy sebességeket tudjanak megtenni.
A hagyomány szerint Shambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt, és akár 100 évig is éltek. Királyuk állítólag meglepően fejlett technikákat ismert. Valami üveg- tükör – akárcsak ma egy zárt láncú televíziós rendszer – lehetővé tette, hogy igen messzire ellásson, sőt egy speciális lencse segítségével egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét tanulmányozta. „Kőlovai, melyeket a szél energiája hajtott”, a léghajóra emlékeztetnek.
Ezzel szemben, fejlődésükkel párhuzamosan a külső világ mind degeneráltabbá válik, háborúra vágyik és hataloméhes lesz, anyagi javakra cseréli a lelki életet.
Ugyanebben a kéziratban szerepel az a jövendölés, hogy négy évszázad múlva eljön a leszámolás napja. Ekkorra a világ már olyan romlottá válik, hogy egy elvetemült, magát Mindenhatónak nevező király uralma alá kerül, aki megtámadja Shambhalát, hogy hatalma alá hajtsa. Az ütközetben a titkos királyság 32. uralkodója, Rudra Cakrin győzelemre vezeti majd a bűntelenek és megvilágosodottak hatalmas hadseregét, és megvalósítja a tökéletesség korát.
Egyéb legendák arról mesélnek, hogy Shambhala a levegőben található, lebegő város, amit nem tart semmi, mégis ott van. Meditációs állapotban már sokan megjárták Shambhalát, akik arra érdemesnek mutatkoztak, és ez által meghívást kaptak oda szellemi vezetőiktől.
Érdekes, hogy Shambhala legendájában is a jó és a rossz harcáról van szó. A Dimenzióváltás sem más, mint egy magasabb rezgésszintre való belépés, felemelkedés. Ha összehasonlítjuk a két dolgot, akkor levonhatjuk a következtetést, miszerint mindkét legenda lényege az, hogy elérkezik majd az idő, amikor a jó győzedelmeskedik a gonosz felett és beléphetünk egy másik, emelkedettebb világba.
Tulajdonképpen mindegy, hogy Shambhalának vagy 5. dimenziónak hívjuk, ugyanarról a jelenségről van szó, és ezoterikus körökben egyre többet beszélnek róla, mintha már nem lenne sok idő a változásig…
Azok, akik hisznek Shambhala létezésében, a jövendölések megvalósulását látják a materializmus terjedésében, valamint az évszázad tragikus történéseiben, azt állítva egyben, hogy mindezek szerepelnek az ókori szövetségek próféciáiban. Minthogy azonban a megjósolt „Leszámolás napja” 2425 előtt semmiképp nem következik be, még elég hosszú idő áll rendelkezésünkre, hogy azon képzelegjünk: csakugyan, helyesen jövendölték-e meg a próféták a jövőt.
forrás: Angyalszárny
