A sámánok éneke – A belső lélekutazás élménye

Az Amerika-szerte híressé vált don Juan Matus is olyan varázsló volt, aki a mágia útján gyógyított. Elképzelése szerint amit mi külvilágnak hiszünk, csupán a létező számos világok egyike.

Évtizedekkel ezelőtt egy Vietnamban katonaként szolgált férfi csak út tudta tompítani emlékezetében a háborúban átélt borzalmakat, hogy drogos lett. Amikor már azt hitte, semmi nem számít az életében, találkozott egy lánnyal.

Szerelmes lett és tudta, ha nem szabadul meg a narkótól, mindent elveszít. De bármennyire próbált leszokni a kábítószerről, nem sikerült neki.

Szerencséjére azonban megismerkedett az indián varázslóval. Az öreg végighallgatta és azt mondta: a sok szenvedéstől lyukas lett a lelked. Ezekbe a lyukakba beköltöztek a rossz szellemek. Befoltozom a lelkedet, és meggyógyulsz. Így is lett. A férfi soha többé nem nyúlt kábítószerhez.

A sámánista gyógymódok az indiánok körében és az ázsiai népeknél napjainkig fennmaradtak. A magyar népi gyógyászatból a civilizáció ugyan igyekezett kiirtani, de azért a nyomai itt-ott fellelhetők.

Az erdélyi asszonyok például még a közelmúltban is alkalmazták az ősi gyógyító technikákat: keresztet vetettek, aztán sámánista szertartásba kezdtek.

Ma viszont úgy tűnik, a lélekgyógyászok rehabilitálják az ősi gyógyító rítusokat. Jeles pszichiátriai konferenciákon egy-egy szaktekintély tart bemutatót a sámánok által alkalmazott módszerekből. A szakemberek ugyanis arra az álláspontra jutottak: az ősi gyógyító technika – a lélekgyógyászat nyelvére lefordítva – a pszichiátriai rendelőkben nagyszerűen alkalmazható.

Állítják: a modern kultúra nagy vesztesége, hogy kiirtotta a természeti népeknél mindennaposnak számító rítusokat, amelyek segítenek a tudatalattiból felhozni a testet-lelket károsító élményeket.

 Sámándobbal a rendelőben

A tapasztalatok azt mutatják, hogy szigorú feltételek mellett a sámánok több évezredes gyógymódja sokat segít a pszichés betegségek kezelésében, sőt, a drogról leszokni vágyók körében is eredménnyel alkalmazható.

A dobnak a sámánizmusban különleges szerep jut: ez az a „jármű”, amely a sámánt a másik világba szállítja”. Ezért is azonosítják gyakran lóval vagy másfajta állattal… – állítja Nevill Drury, a téma amerikai szaktekintélye.

A dob tehát egyfajta közlekedési eszköz: monoton ritmusára „lovagol be” a sámán a felső és alsó világokba. A dob hangja az összpontosítás eszközéül szolgál. A koncentráció és az elszántság légkörét teremti meg, lehetővé téve, hogy mély eksztázisba essen, amint figyelmét a belső lélekutazásra irányítja.

Magyarországon Czaga Orsolya és Elekes Gábor pszichológus indított sámánrítusokat használó doboló-csoportot a skizofrén, depressziós és szenvedélybetegek számára. A dobolással ugyanis könnyen elérhető a megváltozott tudatállapot.

A korabeli sámánt általában a közösség, vagy egy-egy beteg kérte fel az „utazásra”, a pszichológus által vezetett csoportban viszont a tagok saját problémájuk megoldását, testi-lelki-szellemi egészségük megőrzését, fejlesztését célozzák meg a megváltozott tudatállapotban tett „utazás” révén – foglalja össze röviden a módszer lényegét a két pszichológus.

Eksztázisba esni és ebben a tudatállapotban járni-kelni fantasztikus élmény – állítják, akik részt vettek már ilyesfajta foglalkozáson. – A belső utazás során nem az ismerős tárgyak, emberek, események láthatók más szemmel, hanem az éber tudat eddig sosem látott tájakra viszi el az „utazni vágyót”.

Tehát repülhet az ember narkotikumok nélkül is. Ráadásul nemhogy rongálná a szervezetét, inkább segíti a lelki harmónia kialakítását, a tudatalatti és a tudatos gondolkodás egyensúlyba hozását.

A lélek utazása

Az indián gyógyító körül általában csónak alakban állnak a dobolók, és a sámánt ez a „hajó” repíti az alvilágba vagy a felsőbb régiókba, hogy segítséget hozzon a betegnek, vagy ahogy ő mondja: „megtalálja az elveszett lelkét”.

forrás: astronet.hu

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend