Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Repülés egy antigravitációs platformmal

A fenti cím Viktor Grebennikov ( 1927 – 2001 ) orosz biológus, rovarkutatóra utal, aki 1988-ban felfedezte bizonyos rovarok kitinpáncéljának antigravitációs hatásait, majd ez alapján elkészített egy antigravitációs platformot ( fából és fémből készült egyszerű szerkezetet, melyre rá lehetett állni és egy roller-kormányszerű szerkezettel bowdenesen irányítani ), mellyel az első próbarepülését Novoszibirszkben 1990. márciusában tette meg.

Viktor Grebennikov

Grebennikov így ír erről az első kísérletéről:

“Az első, nagyon veszélyes és hiábavaló repülésemet 1990. március 17-én hajtottam végre. Nem volt türelmem várni a melegebb évszakig, valamint elmulasztottam kimenni egy sivatagos területre. Ma már tudom, hogy az éjszaka volt a legveszélyesebb idő ehhez a feladathoz.

Már az elején sem volt szerencsém: A hordozó emelvény jobb oldali részének panel blokkjai periodikusan beragadtak. Azonnal ki kellett volna javítanom a problémát, de ezt akkor elmulasztottam. A Mezőgazdasági Akadémia egyetemi területének a középső részén hajtottam végre a felszállást, tévesen azt feltételezve, hogy hajnali 01 órakor már mindenki alszik, és senki sem láthat meg engem.

Az emelkedés jól ment, de néhány másodperc múlva kereszteztem a 9 emeletes épületek második körét a város lakónegyedében (ezek két hatalmas kört képező 5 emeletes házakkal vannak körülvéve), majd átrepültem egy hóval borított keskeny mező és az akadémia országútja felett. Novoszibirszk roppant sötétsége közeledett felém, majd gyorsan bezárult körülöttem. Már nagyon közel voltam egy rakás gyárkéményhez, számos közülük sűrű füstöt ontott magából. Gyorsan kellett valamit tennem.

Csak nagy nehézségek árán sikerült úrrá lennem a helyzet felett. Végül is sikerült végrehajtanom egy vészhelyzetnek megfelelő beállítást a panel-blokkokon. A horizontális (vízszintes) mozgásom lelassult, de azután újra hányingerem lett. Csak a negyedik próbálkozásnál sikerült teljesen megállítanom a vízszintes irányú mozgást, mely pontnál a platformom Zatulinka (a város ipari kerülete) felett lebegett. A baljóslatú kémények folyamatosan csendben okádták a füstöt hozzám képest jobbra alant.

Pihentem néhány percet, és azután megbizonyosodtam, hogy az „ördögi energiával” minden rendben van, majd elkezdtem visszarepülni, nem egészen a Mezőgazdasági Akadémia campusának irányába, hanem attól egy kissé jobbra, a repülőtér felé. Tettem ezt félrevezetésként arra az esetre, ha valaki látott volna engem.

antigravitációs platform

A repülőtér felé kb. félúton találtam egy sötét éjbe burkolózó mezőt, ahol biztosan senki sem láthatott engem. Leszállás után azonnal hazamentem. A következő napon természetesen fel sem tudtam kelni az ágyamból.

A TV-ben és az újságokban megjelenő híradás több volt, mint ijesztő. A főcímek, mint az „UFO ZATULINKA FELETT”, vagy az „ÚJRA AZ IDEGENEK” azt jelezték, hogy a repülésemet többen is észlelték. De hogyan! Néhányan izzó gömböket vagy korongokat láttak, de nem csupán egyet, hanem kettőt! Mások azt állították, hogy „igazi csészealjat” láttak ablakkal és sávokkal…

( Megjegyzés: Az utolsó bekezdés, minden groteszk volta ellenére is, erőteljesen három tényre utal: 1. még egy elfogulatlan szemlélő, aki egyáltalán hallott az ufókról, sem tud különbséget tenni a földi és nem-földi eredetű antigravitációs repülő szerkezetek között – valójában a nyolcvanas évektől ez az arány kb. 50-50%!; 2. a glasznoszty idejétől a kilencvenes évek közepéig az egész kelet-európai média nyitott volt az ufó-jelenségre, így minden előző napi ufó-észlelést azonnal leadta másnap a helyi és/vagy az országos média – ami ma már elképzelhetetlen; 3. viszont a szalagcímek mit sem változtak negyedszázad óta, mivel akkor is, és most is a szenzációhajhász, azaz félelemkeltő mágikus felhívásokat használták, melyeknek a “hagyományát” ma már leginkább csak az ezo-para-ufó-horror havi lapok tartják életben. )

Ám Grebennikov a későbbiek során növeli a repülésének a biztonságát, miközben a repülései alatt sok felfedezést is tesz:

“Ekképpen folytattam utazásomat nyugat felé a csodás vattaszerű felhők alatt délben. A felhők kék árnyékai a tekervényes fás-bokros területek, és a többszínű téglalap alakú szántóföldek folyamatosan úsztak hátrafelé alattam.

A repülési sebességem egészen nagy volt ( mint írta: 25km/perc = 1500 km/óra, vagyis gyorsabb, mint a hangsebesség ), de nem lehetett érezni menetszelet – a platform térereje kivágott engem a térből egy felfelé ágazó, láthatatlan oszloppal, amely kimetszette a platformot a Föld gravitációs vonzásából, de engem és a bent lévő levegőt érintetlenül hagyta. Én úgy gondolom, hogy mindez így volt, szétvált a tér repülés közben, és újra bezárult mögöttem.

Ez lehet az oka az eszköz és a vezető láthatatlanságának, vagy az eltorzított láthatóságának, mint ahogyan az a novoszibirszki zatulinkai lakosok esetében is történt. De a gravitációval szembeni védelem szabályozott, még akkor is, ha befejezetlen. Ha előre dőlsz a fejeddel, akkor már érzed a szél turbulenciáját, és tisztán érezheted a szibériai mező növényeinek illatát.

Elhagytam Iskull-t jobbomon annak hatalmas gabonaraktáraival, és fokozatosan elkezdtem ereszkedni az országút felett, megbizonyosodva arról, hogy láthatatlan vagyok a vezetők, az utasok és a mezőn dolgozó emberek számára.

A platformom és én nem vetettünk árnyékot, habár az árnyék alkalomadtán megjelent. Láttam három kölyköt az erdő szélén, lejjebb mentem, lecsökkentettem a sebességemet, és közel repültem hozzájuk. Ők nem mutattak semmilyen reakciót sem, ami azt jelentette, hogy minden rendben van, sem én, sem pedig az árnyékom nem látható. De nem is hallható: a berendezésem meghajtási elve olyan, hogy a platform nem csinál zajt, mivel nincs légellenállás működés közben.

A Novoszibirszk óta megtett utazásom már legalább 40 perce tartott. A kezeim elfáradtak, mivel nem vehettem le őket az irányítás miatt, a lábaim és az egész testem szintén kimerült, mivel csak egyenes testtartással és egy övvel lehet rögzíteni a függőleges irányt. És habár tudnék gyorsabban is utazni ( Grebennikov szerint képes lenne kétszeres hangsebességgel, 40 km/perc = 2400 km/órával is repülni ), attól tartok, hogy a kézileg összefabrikált gépem túl kicsiny és törékeny.”

Vagyis az orosz tudós repülése közben ugyanazokkal a jellegzetes „csodákkal” szembesül, mint amivel már annyian találkoztak évtizedek alatt az ufójelenség megtapasztalása során:

1. a külső időjárás nem befolyásolja ( ez Grebennikov nyitott szerkezetére csak részben igaz, mivel az eső és a szél nem is, de egy villámlás már áthatolt volna a vezetőhöz ),

2. A belső tér elkülönül a külső tértől ( a belső térben harmonikusan folytatódik az utazó eddigi stabil, ám szubjektív téridő-valósága ),

3. Az elektromágneses erőterek elkülönülésének azonnali következménye, hogy a külső térben tartózkodó megfigyelők számára a másik elektromágneses erőtérben tartózkodó jármű és utasai láthatatlanná és érzékelhetetlenné válnak. ( Tehát rögtön létrejön az a jelenség, amely a földi ember számára nem csak az ufójelenség megértésének a kulcsa, hanem a láthatatlanná válás elsőkézből való megtapasztalása miatt az eddigi természettudományos világképe is összeomlik, azaz az elme szintjén újjászületik. ),

állapotváltozás

4. Így nincs árnyék ( a dematerializáció miatt ), sem zaj, mivel nincs légellenállás.

Továbbá Grebennikov azt is felfedezi, hogy a villámlás jelensége valójában nem más, mint egy téridő- vagy dimenziókapu megnyílása:

„Még jobban lelassítottam, és hirtelen egy villámot láttam magam alatt; ez idáig láthatatlan voltam, de most az árnyékom megjelent, amint elsiklottam a vadnövények és bokrok felett.”

Vagyis elektromágneses erőteret váltott, így a külső szemlélők számára is láthatóvá vált.

( Gondoljunk csak arra, hogy a roswelli ufókatasztrófát is valójában villámlás okozta, mivel egy földönkívüli faj / ezek nem szürkék voltak, hanem pontosan azok a kicsi humanoidok, akiknek a boncolását a Santilli-film bemutatja! / űrhajói a villámlás miatt rossz téridőkapun át léptek be a mi valóságunkba; ugyanakkor a hollywoodi filmekben is sokszor bemutatják ezt az effektust, mint pl. Terminátor-sorozatban, ahol a főhősök más téridődimenzióból való megjelenését mindig villámlás jelzi stb. )

A másik alapvető jelenség, amit Grebennikov egy másik rezgéstér generálása közben érzékelt, természetesen az időbeli utazás (*), amitől egy kissé megijedt:

„…gyakran bajom volt az órámmal és valószínű, hogy a naptárral is: leereszkedve egy ismerős tisztásra, néha azt az évszakhoz képest eltérőnek találtam; egy kéthetes eltéréssel, és nem volt semmim, amivel azt ellenőrizhettem volna.

Ekképpen lehetséges a repülés nem csak a térben, hanem az időben is. Nem tudom a második állítást 100%-ig garantálni, kivéve talán, hogy a repülések kezdetén az óra vagy túl lassan, vagy túl gyorsan jár, majd a kirándulás végeztével újra pontossá válik.

Ez az, amiért én távol maradtam az emberektől az utazásaim alatt: ha a gravitáció mellett az idő is bele van keveredett a dologba, akkor előfordulhat, hogy véletlenül szétszakítom az ok-okozat összefüggést, és ezért valaki megsérülhet.”

A kép így teljes lett, mivel Grebennikov is hamar rájött, hogy repülő platformjával létrehozott effektusai lényegében ugyanazok, mint amit az ufó-jelenség során észlelnek, mind a benne utazók, mind a külső megfigyelők.

antigravitációs mező

Viktor Grebennikov találmányában pedig az a csodálatos, hogy mennyire egyszerű, mivel létrehozásához nem kellett más, mint

1. a természet kitartó és állhatatos megfigyelése – vagyis az a természetszeretet, türelem és alázat ( ha nincs szeretet, akkor nincs se türelem, se alázat ), melyek által az ember végre elfogadja az élő természetet, mint tanítómestert!

2. Így a kitartó megfigyelő előbb-utóbb szembesülni fog egy olyan effektussal, amely túllép az elme által behatárolt szemléleten és egy új, eddig rejtett világot fedez fel – itt a rovarok kitinpáncéljának antigravitációs hatásait.

3. A hagyományos világképpel összeegyezhetetlen jelenség felfedezése után megpróbálja ezt az új hatást először a tudomány, majd a technika számára is hasznosítani.

4. A tudomány számára azonban csak közvetetten tudja hasznosítani, mivel az ilyen mély tudással és bölcsességgel rendelkező felfedező azt is pontosan tudja, hogy a hivatalos tudományos intézményekhez hiába fordul, hogy közkinccsé tegyék a felfedezését, mivel az elme-alapú tudomány a végsőkig tagadni fogja az ilyen típusú megismerés által szerzett lélekmegszabadító ismereteket – hiszen a földi ( luciferi ) elme éppen ennek a tagadása miatt jött létre, azaz arra, hogy az emberi életet és a társadalmat mindenáron egy alacsony sűrűségű 3D-s rezgésszinten tartsa, akár erőszakkal is!

( Grebennikov így ír erről a reménytelen kísérletről:

„Hogy miért nem fedem fel a részleteit a felfedezésemnek ezúttal? Először is, mert időre és energiára lenne szükség annak bizonyításához. Nekem egyik sem áll rendelkezésemre. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen ijesztő ez a feladat: az előző felfedezésem elismertetése során nyert keserű tapasztalatok alapján, gondolok itt az Üreges Szerkezet Efektusra (CSE).

A következő volt az eredménye az elhúzódó fáradhatatlan erőfeszítéseimnek, hogy megkapjam a tudományos elismerést a CSE-vel kapcsolatban:

’Nem kívánatos bármilyen további levelezés az ön szabadalmának alkalmazása tárgyában.’

Személyesen is ismerem néhány ’főpapját’ a tudománynak, és biztos vagyok abban, hogy soha nem fogok kapni audienciára lehetőséget az ilyen személyektől (ez gyakorlatilag lehetetlen), ha egyszer mégis, akkor;

– kinyitom a festőtáskámat;

– csatlakoztatom a rudat;

– elfordítom a fogantyút;

– és felemelkedem a plafonig.

Az illető egy kicsit sem lenne lenyűgözve, sőt rosszabb esetben elrendelné, hogy távolítsanak el a hivatalból, mint szemfényvesztőt. Várom már azt az időt, amikor fiatalok fogják lecserélni ezeket az un. ’vaskalapos papokat’” )

5. Az új felismerés közvetett tudományos hasznosítása így csak annyiból fog állni, hogy a felfedező az utókornak leír egy-két dokumentumot, amelyből a következő nemzedékek egyáltalán értesülni fognak a felfedezés tényéről – legalábbis az a néhány ember, aki valóban komolyan foglakozik az alternatív tudományos kutatással.

6. A technikai hasznosítás meg különösen magánjellegű lesz, mivel az új hatásmechanizmusra alapozott új technika alkalmazása a hatalmi elit számára természetesen még veszélyesebb, mint az új elméleti tudományos kutatás – az utóbbit ugyanis a materialista tudomány szokásos körkörös okfejtésével, vagyis a fiktív elméleteiket gyakorlati tényként bemutató kamu bizonyítási módszerével látszólag ki tudja magyarázni, egyúttal a kezében tartott közoktatás és média segítségével az alternatív tudományos felismeréseket tömeg számára nevetségessé tudja tenni ( pl. azzal is, hogy minden új összefüggést konteós agyrém címkével látnak el ).

7. Az új technológia ezért a felfedező halálával rendszerint feledésbe merül, melyet később már nem tudnak rekonstruálni.

Grebennikov is, még halála előtt, megsemmisítette a repülő platformját, mivel, mint írta, nem jött el még rá az idő.

Ám mi az orosz tudós álláspontját csak részben tudjuk osztani, mivel abban kétségkívül igaza van, hogy a mai erkölcsi színvonalú emberiség még nem érdemli meg a találmányát ( Grebennikov attól félt, hogy ha felfedi annak a rovarnak a fajtáját, amelynek a kitinpáncéljaiból az antigravitációs hatást generálta, akkor nem csak a rovart fogják a rá vadászók teljesen kipusztítani, hanem tönkreteszik Szibéria speciális természetvédelmi területeit is, ahol ez a rovar él ), de az idő nagyon is megérett már az ezekhez hasonló találmányokra, sőt, éppen a felfedezése ténye bizonyítja azt, hogy az emberiség kollektív tudata nagyon is megérett a magasabb igazságok és a fejlett, azaz valóban az emberi szabadságot szolgáló technológia befogadására már gyakorlatilag a 20. század eleje óta, ha visszahúzó, reakciós, nem-emberi erők nem ülnének élősködő koloncként mind a mai napig a nyakán.

Embereknek ezért igazán csak azokat lehet nevezni, akik vagy tudatosan, vagy legalább tudat alatt erre a szabadulás napjára, erre az igazi függetlenség napjára vágyakoznak!

* Ufóval történő időbeli utazás egyik híres példája Billy Meier esete, akit plejádi barátai a hetvenes években elvitték egy kis múltbeli utazásra:

forrás:www.spiritufo.dito.hu

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar