Megvilágosodása utáni első prédikációjában Buddha a Négy Nemes Igazságot tanította. Ezek az igazságok jelentik filozófiája alapját, a tan központi tételét, amelyet minden buddhizmusra áttérőnek el kell fogadnia.
1. A létezés szenvedés
A dukkha (szanszkrit:duhkha) valósága az első igazság. A dukkhát általában szenvedésnek fordítják, de sokféle szenvedés létezik, a kényelmetlenségtől a bánatig.
A dukkha lehet testi fájdalom, betegség, gyász, kétségbeesés vagy pszichés fájdalom. Ugyancsak törést okoz a boldogságban az anitja, vagyis a mulandóság, mint például a szeretet vége.
„A születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés.”
– prédikálta Buddha az iszipatanai Őzek ligetében.
2. A szenvedés oka a ragaszkodás
Minden szenvedést az erős vágy és mohóság okoz. A szenvedést jelölő szanszkrit szó, a trisna (páli:tanhá) jelentése „szomj”, de általában „vágynak” vagy „kötődésnek” fordítják.
Létezik kötődés az érzéki örömökhöz, erős késztetés a birtoklásra, mohó vágy a gazdagság, befolyás, hatalom vagy hírnév személyes megszerzésére. Van, aki az örök ifjúságot és halhatatlanságot szomjazza; mások az élet befejezését óhajtják.
Mindezek a vágyakozások eltorzítják a gondolkodást és az észlelést, eltakarják az elme elől a valóságot, és hazugságot, rablást, elfajzást, mások elnyomását, gyűlöletet, sőt gyilkosságot eredményezhetnek.
Ezek a cselekedetek másoknak szenvedést okoznak, de magának az erős vágynak a megtapasztalása is szenvedés.
A kielégítetlen erős vágyakozás fájdalmas, de a kielégülés vagy a kielégült vágyakozás feletti öröm rendszerint rövid életű, és helyébe veszteségérzet, egyfajta szenvedés lép, amely a vágy újraébredését okozza.
Tanításaiban Buddha azt tanácsolta, az ember ne törekedjen az érzékek megelégítésére, és ne hagyja a szenvedélyeket elhatalmasodni.
Kötődés
Vágyakozás csokoládéra, cigarettára, alkoholra vagy nyugtatókra; a szerzésvágy; az emberekhez való ragaszkodás; a leggazdagabbnak, a legmenőbb autó birtokosának; a legdivatosabbnak lenni akarása – ezek a dolgok végül szenvedést okoznak. Buddha tanításaiban mindenütt felbukkan a középút, azaz a természetes óhajtásból és szükségletekből nem fakad szenvedés.
Az új barátságok létesítésére, télikabát vásárlására vagy a családdal, barátokkal való időtöltésre irányuló vágy nem tartozik a mohó vágyak közé. Sosem akarni egyedül lenni, vásárolni kifulladásig, öncélúan a hatalomra törni és esztelenül féltékenynek lenni – ezek azok, amire Buddha azt mondta: „A vágy tüzében égni […] a káprázat tüzében.”
Az égő vágytól hajtott viselkedés szenvedés, mivel elfojtja az együttérzést, megrontja az elmét, és sohasem vezethet kielégüléshez. A hirdetésekkel és reklámkampányokkal felkorbácsolt trisnának (vágynak) magnetikus hatása van az emberekre.
3. A szenvedés megszüntethető
Buddha tanításaiban benne van a remény üzenete:az, hogy a szenvedés megszüntethető. Ha végső soron a kötődés, az önző vágyak és sóvárgások okoznak minden szenvedést, akkor ebből az következik, hogy a velük való leszámolás megszünteti a szenvedést.
Ehhez azonban vissza kell térni azok gyökereihez, és fel kell számolni az ember tudatlanságát önmagával, a dolgok mikéntjével és a Négy Nemes Igazsággal kapcsolatosan.
A nemtudást disznó jelképezi, amely üldözi a kakast (a kötődés jelképét) és a kígyót (az irtózás jelképét), ezzel tartva mozgásban az Életkereket.
Buddha azt tanította, hogy az a tanítvány, aki a dolgokat a maguk valójában szemléli, közömbössé válik irányukban. A tanítvány ha „mindezektől elfordult (közömbössé válik), eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul.”
4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út
A szenvedés megszüntetésének útja, amint azt Gautana Sziddhárta sramana-évei alatt megtanulta, a féktelen önkényeztetés és a szélsőséges önmegtagadás közti középút.
Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény útja – erről még lesz szó – amely a keresőt elvezeti a nirvánához. Buddha a megvilágosodáshoz vezető e nyolc lépcsőfokot az iszipatanai Őzek ligetében elmondott első prédikációjában tanította.
