A floridai Fort Lauderdale-i állomás 19. repülőrajának esete kétségkívül a legtöbbet emlegetett és legkülönösebb a sok esemény közül, melyek a Bermuda-háromszög rejtélyét tápláló balesetek széles tárházát alkotják.
Négy hónappal a II. világháború befejezését követően, 1945. december 5-én, egy öttagú, Grumman TBM Avenger típusú torpedóbombázókból álló repülőraj indult útnak az amerikai tengerészet Miamitól északra fekvő, Fort Lau-derdale-i támaszpontjáról, szokásos, kétórás gyakorló repülésére, melynek során a repülőgépek 600 kilométert tettek volna meg, mielőtt visszatérnek a bázisra.
20 perccel a keleti irányban történt felszállás után, a repülőraj terv szerinti hadgyakorlatokat hajtott végre néhány kis sziget felett, ezután pedig észak felé kellett volna fordulniuk, majd nem sokkal ezt követően nyugatra fordulva fejezték volna be a küldetést.
Mindazonáltal, 15 óra 45 perckor, amikor a bombázógépeknek le kellett volna szállniuk, Charles Taylor hadnagytól, a repülőraj parancsnokától nyugtalanító üzenet érkezett a támaszpontra.
„Vészhelyzet! Ügy tűnik, eltévedtünk. Nem látjuk a szárazföldet.”
Az irányítótorony javaslatára, miszerint forduljanak nyugati irányba, a hadnagy a következő választ adta:
„Nem tudjuk merre van nyugat. Semmi sem működik! Nagyon furcsa. Még az óceán is rendkívül szokatlanul néz ki.”
Nem sokkal 16 óra 20 perc után már szinte semmi mást nem tudtak a 19. repülőrajról, annak ellenére, hogy elvileg több mint 4 óra hosszat repültek, mielőtt kifogyott az üzemanyag és a tengerbe zuhantak.
Hamarosan nagyszabású mentési hadművelet indult, melyben több száz hajó és repülő három napon keresztül, megállás nélkül aprólékosan átkutatott az Atlanti-óceánon és a Mexikói-öbölben egy több mint 500 000 négyzet-kilométernyi területet, Uruguay területének három-szorosát.
Az eredmény? Semmi nyomát nem találták az öt Avenger repülőnek, melyek sorsán még aznap osztozott az egyik mentésükre indult gép, egy Martin Mariner típusú hidroplán is, amely felszállás után röviddel felrobbant a levegőben.
Az eltűnés rendkívüli módon megrázta az amerikai népet, melyet a II. világháborút követően érzékenyen érintett minden katonai erőfeszítés.
Noha azokban az években még nem beszéltek kifejezetten a Bermuda-háromszögről – csak 19 év múlva használja először a kifejezést Vincent Gaddis az Argosy magazinban megjelent cikkében -, dr. Joseph Manson Valentine, a paranormális jelenségek szakértője, a Miami News napilapban hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy a 19. repülőraj legénysége
„még mindig ott van, de egy másik dimenzióba kerültek, egy mágneses jelenségbe, melyet egy UFO is okozhatott”.
Nyomozás indult annak érdekében, hogy a szerencsétlenség okát kiderítsék, bár a tengerészeti bizottság egyik tisztje bevallotta, hogy az öt Avenger repülőgép „úgy tűnt el nyomtalanul, mintha a Marsra repültek volna. Nem tudjuk, hogy mi az ördög folyik ott”.
A bizottság másik tagja később beismerte a sajtónak, hogy „akkor sem tehettünk volna semmit, ha sejtjük, hogy mi történt”.
Megállapították azonban, hogy a balesetet hibák láncolata és a mostoha körülmények idézték elő: Taylor repülőgépének iránytűje meghibásodott, akadozott a rádiókapcsolat, hirtelen rossz időjárási körülmények léptek fel, beesteledett.
Az első jelentés Taylor hadnagyot tette felelőssé, főként miután kiderült, hogy a manőverek megkezdése előtt nem sokkal a művelet parancsnoka a felmentését kérte, de vezetőinek nem részletezte kérése okait.
Egy több mint fél évszázaddal későbbi nyomozás, melyet a légi balesetek szakértője, a brit Phil Gilles vezetett, a hangfelvételek alapos tanulmányozása után kiderítette, hogy Taylor nem volt megfelelő lelkiállapotban a gyakorlatok irányításához, különös tekintettel arra, hogy
a repülőraj többi pilótája még gyakornok volt.
Feltételezések szerint az uralkodó erős hátszél térítette el a repülőrajt az eredeti iránytól, és amikor a visszatéréshez északnyugati irányba kellett volna fordulniuk, a Nagy-Bahama szigetre, a floridai korallzátonyokra hasonlító Nagy-Abaco-sziget alakja megtévesztette Taylort, aki az idő múlásával egyre idegesebb lett, és elvesztette a helyzet feletti uralmát.
Ki beszélt Taylorral?
Több mint 50 évvel a szerencsétlenség után sem tisztázott, hogy pontosan hányan léptek rádiókapcsolatba Charles Taylor hadnaggyal, a 19. repülőraj parancsnokával.
A Fort Lauderdale-i légi támaszpont repülésirányítójával folytatott, már ismert beszélgetésen kívül, Charles Berlitz A Bermuda háromszög című bestsellerében megemlíti Arti Ford író és újságíró 1974-ben tett felfedezését, miszerint Taylor a következőket mondta:
„Ne jöjjenek értem… mintha a világűrből jöttek volna…”.
Egyetlen hivatalos vizsgálat sem tesz említést erről a mondatról, és a 19. repülőraj eltűnésének ügyében nyomozók többsége kétségbe vonja e szavak hitelességét. Taylor azonban minden kétséget kizáróan beszélgetést folytatott Cox hadnaggyal, aki a térségben repült, és a rádión hallotta a 19. repülőraj parancsnokának segélyüzeneteit.
Taylor elmagyarázta, hagy szerinte a floridai Key West felett repülnek, tényleges helyzetüktől mintegy 500 kilométerre délnyugatra.
Cox déli irányba fordította gépét, hogy hátha meglátja a repülőrajt, de nem bukkant a nyomukra. Taylor szintén kapcsolatba lépett a Port Evergladesben található parti őrség bázisával, ami a légi támaszponttól délre feküdt.
A repülésirányító azt javasolta, hogy a repülőraj valamelyik másik gépének a giroszkópjával tájékozódjon, és sürgette, hogy váltson át vészhívó csatornára, mert a szokásos adás a távolság miatt egyre gyengül. A teljesen összezavarodott Taylor nem válaszolt, és nem is hajtotta végre egyik utasítást sem, hanem tovább folytatta Atlanti-óceán feletti kóborlását.
1991-ben a 19. repülőraj maradványait találták meg?
Az eset ismételten a helyi és országos sajtó címlapjaira került, amikor 1991-ben a floridai partoktól alig 20 kilométerre, mintegy 280 méter mélységben, a Graham Hawkes angol mérnök tervezte Deep Sea tengeralattjáró több Avenger típusú repülőgép roncsára bukkant.
Noha a repülőgépek lajstromjeleit alig lehetett kiolvasni, nem mutattak egyezést a 19. raj gépeinek számával.
A gépek valójában az 1943. október 9-én, a II. világháborúban eltűnt repülőrajhoz tartoztak. A titokra így ezúttal sem derült fény.
