Szakmai lektorálás előtt álló, megdöbbentő tanulmány borzolja a kedélyeket a csillagászok körében. Ukrán kutatók olyan gigantikus, magányosan keringő és felfoghatatlan sebességgel száguldó anomáliákat rögzítettek a Hold közvetlen közelében, amelyek létezésére egyelőre a tudománynak sincs kész válasza – hacsak nem igazak a legmerészebb elméletek.
Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Fő Csillagászati Obszervatóriumának munkatársai 2025 folyamán, több hónapon keresztül követtek nyomon több mint húsz azonosítatlan repülő tárgyat (UFO/UAP), amelyek a Hold közvetlen közelében és felette mozogtak.
A becslések szerint a korong alakú objektumok némelyikének átmérője a 24–40 kilométert is elérhette.
Egy friss, szakmailag lektorálatlan tanulmányban a kutatócsoport két fő kategóriába sorolta a jelenségeket: „atmoszférikus” objektumokra, amelyek statikusnak, egy helyben lebegőnek tűntek, valamint „kontinentális” objektumokra, amelyek nagy sebességgel mozogtak a Hold felszíne felett. A megfigyelések során a tárgyak fényereje és forgási sebessége is szokatlan változásokat mutatott.
A kutatók szerint ezek az ismétlődő mintázatok strukturált, tudatos technológiai tevékenységre utalhatnak. Sőt, tanulmányukban merész feltételezéssel élve felvetették egy rejtett holdbázis lehetőségét is:
„UFO-kat nemcsak a Földön, hanem a földközeli űrben is megfigyelhetünk. Úgy véljük, hogy a Hold az idegenek egyik bázisaként szolgálhat”
– olvasható a jelentésben.
A csoport számításai szerint ezek az objektumok akár 20 perc alatt képesek lennének elérni a Földet, ahol a légkörbe lépve pilóta nélküli légijárművekként (drónokként) viselkedhetnek. Úgy vélik, a tárgyak látszólag intelligens manőverezése egy „technológiailag fejlett civilizáció” jelenlétére utal.
Bár a csillagászok meg vannak győződve arról, hogy az észlelt jelenségek nagy valószínűséggel idegen eredetű objektumok, fontos leszögezni: jelenleg semmilyen elismert tudományos bizonyíték nem támasztja alá földönkívüliek vagy mesterséges építmények jelenlétét a Holdon.
A NASA és az amerikai kormány is régóta kitart amellett, hogy bár léteznek megmagyarázatlan észlelések, ezek egyikénél sem nyert bizonyítást a földönkívüli technológia alkalmazása.
Pixelekbe zárt rejtélyek
A kutatók a több mint húsz azonosítatlan objektumból álló fő csoportot két külön időpontban – 2025. szeptember 7-én, keleti parti idő (ET) szerint 19:05-kor és 19:27-kor – rögzítették.
Ezt megelőzően, 2025. augusztus 16-án hajnali 2:52-kor további, gyűrű alakú objektumokat is észleltek. Mindkét eseményt a kijevi régióban található Vinarivka faluban rögzítették egy teleszkópra szerelt, nagyteljesítményű, nagy sebességű kamerával.
A speciális kamera másodpercenként 20 képkockát rögzített, ami lehetővé tette a tudósok számára olyan jelenségek nyomon követését is, amelyeket szabad szemmel vagy hagyományos eszközökkel szinte lehetetlen lett volna észrevenni. Az objektumok ugyanis annyira halványak voltak, hogy némelyikük mindössze egy 2×2 pixeles apró pontként jelent meg a Hold fényes korongja előtt.
A kutatók szerint azonban a mozgásuk nem volt véletlenszerű. A tanulmány rámutat, hogy az „atmoszférikus” objektumok stabilan tartották a pozíciójukat, és a Hold forgásával tökéletes szinkronban mozogtak – ez arra utalhat, mintha valamilyen módon rögzítve lennének a holdfelszín közelében.
A jelentés szerint a tárgyak rendkívül gyors, tized- és félmásodperc közötti felvillanásokat produkáltak, miközben a fényerejük egyfajta ciklikus, pulzáló folyamatként emelkedett és süllyedt. Különös módon két, egymástól több száz kilométerre lévő objektum pontosan egyszerre villant fel.
A kutatók szerint ez az összefüggés statisztikailag szignifikáns, bár hangsúlyozták: ez önmagában még nem bizonyítja, hogy a tárgyak kommunikáltak volna egymással, vagy hogy intelligens lények irányították őket.
Elképesztő méretek és sebesség
A szakemberek a visszaverődő fény mennyisége alapján kísérelték meg megbecsülni az UFO-k fizikai méretét. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a felületük a rájuk eső napfény 100%-át visszaveri, az átmérőjük nagyjából 420 méter lehetett.
Ha viszont a felületük fényvisszaverő képessége (albedója) megegyezik a Hold sötétebb kőzeteivel, úgy a kiterjedésük az 1,6 kilométert is meghaladhatta. A szerzők elismerték: mivel nem ismerik a tárgyak anyagi összetételét és fényvisszaverő tulajdonságait, a valós méretek egyelőre tisztázatlanok.
A legmeghökkentőbb adatokat a „kontinentális” csoport szolgáltatta, amelyek a holdfelszín felett száguldottak. Az egyik ilyen objektum a mérések szerint közel 23 kilométeres távolságot tett meg elképesztő, 6,5 km/s-os (több mint 23 000 km/h-s) sebességgel.
Két másik alakzat gigantikus korongnak tűnt: átmérőjüket 26,5, illetve 40,5 kilométerre becsülték – utóbbi mérete már Manhattan szigetének hosszát is jócskán meghaladja. Fényerejük periodikus változásait a csapat egy speciális szűrőszoftverrel különítette el a földi légköri interferenciától és a távcső követési pontatlanságaitól.
Az augusztus 16-i nappali megfigyelés még ennél is furcsább eredményt hozott. Több hatalmas, gyűrű alakú alakzat tűnt fel a nappali égbolton, amelyek szinte láthatatlanok voltak mindaddig, amíg a kutatók digitális képalkotási eljárással (hamis színes kiemeléssel) láthatóvá nem tették őket.
Az adatok szerint ezek a sötét anomáliák egyáltalán nem bocsátottak ki fényt, hanem szinte a teljes rájuk eső sugárzást elnyelték. A becslések szerint nagyjából 35 kilométer átmérőjű gyűrűk hárompercenként tettek meg egy teljes fordulatot a saját tengelyük körül, miközben körülbelül 11 km/s-os sebességgel haladtak. Méretük és forgási sebességük alapján a kutatók kiszámították, hogy a gyűrűk felületén a földi gravitáció több mint kétszeresének megfelelő centrifugális erő ébredhet – ami felveti a mesterséges gravitáció létrehozásának elméleti lehetőségét.
Erős kétségek
Bár a kapott eredmények rendkívül izgalmasak, a tudományos közösség szkeptikus. A tanulmányban bemutatott következtetések ugyanis mind azon a határozott feltételezésen alapulnak, hogy a felvételeken látható halvány foltok valódi, a Hold közelében tartózkodó fizikai objektumok – és nem a földi légkör optikai torzulásai, kamerahibák vagy a digitális képfeldolgozás során keletkező műtermékek (artefaktumok).
Mivel a tanulmányt még nem publikálták lektorált szakfolyóiratban, és az óriási, futurisztikus járművekről szóló állításokat független harmadik fél sem erősítette meg, az eredményeket egyelőre komoly fenntartásokkal kell kezelni.
