Mágocsi Oszkár 1974 – től 2002-ben bekövetkezett haláláig folyamatos kapcsolatban állt a jóindulatú földönkívüliekkel. A vele történt eseményekről 4 könyvet is írt, melyet több nyelvre is lefordítottak.
Mágocsi Oszkár Budapesten született 1928 februárjában. Az 1956-os forradalom után úgy döntött, elhagyja az országot, és 1957-ben Kanadába emigrált, ahol a a Kanadai Televíziótársaságnál, a CBC-nél helyezkedett el, mint elektrotechnikus.
Az alábbiakban egy 1988-ban történt jelentős találkozását mutatjuk be, melyben Mágocsi saját szavaival meséli el a vele történteket:
Azon a bizonyos vasárnap reggelen, 1988. július 3-án éppen ismét azon törtem a fejem, hol maradnak rég várt űrbéli barátaim, amikor megérkezett a kapcsolatfelvételt megelőző jel.
A látómezőmön – akárcsak egy tévéképernyőn – élesen felvillant a Niagara-vízesés képe. Hogy valóságos volt-e, avagy csupán képzeltem, nem tudtam volna megmondani.
Mégis minden további nélkül kocsiba vágtam magam és útnak indultam a torontói otthonomtól egy órányi távolságra eső Niagara-vízesés felé. Amikor odaértem, a környék már hemzsegett a turistáktól.
Még mielőtt alkalmas parkolóhely után néztem volna, megálltam egy motel mellett, ahonnan rálátás nyílt a vízesésre, és leállítottam a motort. Ott űldögéltem csendben az autóban, s egészen megbabonázott a világ hetedik csodája, a természet egyik legnagyszerűbb festői műremekének látványa.
Függetlenül attól, hogy jó párszor ellátogattam már a Horseshoe-vízeséshez, a bömbölő zuhatag láttán mindig ugyanaz a megilletődöttség lett úrrá rajtam.
Valami misztikus hangulat lengi körül a feneketlen mélységbe aláhömpölygő, harsogva örvénylő víztömeget. Ez alkalommal különösen lenyűgöző szivárvány ívelt át a roppant szakadék fölött.
Miközben e gyönyörűséget csodáltam, meghökkentő dolog történt velem. Onnan, az álló gépkocsi vezetőüléséből átsugárzódtam egy másfél kilométer hosszú, rúd alakú űrjármű fedélzetére.
A Szivárvány Hajónak nevezett, átlátszó testű űreszköz magasan, egészen külső pályán keringett a Föld körül.
Miután újra materializálódtam, a sárga egységben találtam magam. Úgy ültem ott sokadmagammal, mintha utasszállító repülőgépen utaztam volna. Fölöttünk és alattunk, illetve oldalirányban – átlátva a semleges belső falakon – sorakoztak az egyéb színű, géptörzsrekeszre emlékeztető csőalagutak, ugyancsak telis-tele emberekkel.
A hosszú rekeszeket térelválasztó falak osztották külön-külön szelvényekre, amiken képernyők teremtettek körpanoráma szintű remek látási viszonyokat minden utas számára.
A végtelen űr fekete háttere előtt lelegzetelállitó élességgel rajzolódott ki a Föld bolygó nappali oldala, mintha csak karnyújtásnyira lett volna, nem sok-sok ezer kilométer távolságra.
Az űrhajó lassú, tengely körüli forgása következtében mindenki élvezhette a látványt. A közelemben lévő fali képernyőn akkor sejtelmes emberi alak kezdett körvonalazódni.
Fokozatosan kibontakozott Quentin arany köpönyeges, élethű vetített képe. A látomás üdvözlésre emelte a karját és megszólalt:
Igaz, hogy csupán a parancsnoki hídról vetített holografikus hasonmásom jelenik meg előttetek, barátaim, de köszöntelek benneteket a Szivárvány Hajó fedélzetén, mely páratlan adománnyal az Őrzők járultak hozzá e különleges alkalomhoz.
A különféle színkódokat és a meghatározott ültetési rendet a szerint alakítottuk, hogy ki-ki -jelenlegi megtestesülési formájában -a hét kozmikus megnyilvánulási rezgésszint közül konkrétan melyikhez tartozik.
Ez megkönnyíti számunkra az átsugárzást és szállítást, számotokra pedig – a saját, személyes rezgésszinteteken – az optimális megértést és érzékfölötti felfogást.
Azért gyűjtöttünk egybe benneteket -a Fény Munkásait, kontaktokat és ürodisszeák egykori résztvevőit -, hogy feltárjuk előttetek anyabolygótok egészségi állapotának alakulását a különböző korszakokban.
Időutazás segítségével, illetve távolbalátás révén tapasztalhatjátok majd, hogyan nézett ki Földetek aurikus burka a hatvanas évek végén, milyen most, s végűl milyen lesz – nyolcvankét százalékos valószínűséggel – 2025-ben.
A Szivárvány Hajót úgy tervezték, hogy vissza, illetve előre vigyen minket az időben, s egyben fokozza az aurikus kisugárzást érzékelő képességetek, hogy láthassuk és érezhessük a bolygó globális egészségi állapotának adott mértékét.
Quentin intésére dallamos harangszó csendült fel. A fények és képek villogni kezdtek körülöttünk, egyre növekvő sebességgel, mígnem hipnotikus hatású vibrálássá olvadt minden.
Amikor néhány perc elteltével a vibrálás megszűnt és a környezetünk normalizálódott, a nagy képernyőn digitális kijelzés jelent meg: Kr.u. 1986. Ismét a Föld tűnt fel a látómezőnkben, de ezúttal szomorúan beteg látványt nyújtott, itt-ott gyulladt vörösesbarna örvénygócok ütköztek ki a fakószürke ködtakarón.
A kép drámai módon szemléltette a zűrzavaros, negatív indulatokkal teli korszakot. A harangszó újra felhangzott, s ismét rákezdett a vibrálás. Amikor normalizálódtunk, megint 1988-ban jártunk. A Föld aurája tisztábbnak tűnt, de valamelyest még mindig örvénylett. A kisugárzása telve volt erőteljes, optimista hangulatot sugalló hullámzással, neki-nekilóduló újrakezdéssel.
Általános, ugrásra kész feszültség volt érzékelhető. A következő harangszó és vibrálás a jövőbe repített minket. A kijelzőn Kr.u. 2025 volt olvasható.
A bolygó csodálatosan szép látványt nyújtott. A szikrázóan kék aurikus burok egészséges ragyogást árasztott magából. Sugárzott belőle a könnyedség, a derű.
A kép itt megállapodott, s Quentin újra megszólalt:
1986. december 31-én sok millió földlakót vontunk be a Meditáció a planetáris békéért elnevezésű, az egész világot átfogó lelki kapcsolatba.
Mindezt abban a reményben tettük. hogy megfordítsuk a negatív folyamatok láncreakcióját, és olyan dinamikus változást idézzünk elő a globális tudatban, amely a bolygó végleges gyógyulását eredményezve megteremti a Szeretet és a Fény spirituális uralmát.
Örömmel jelenthetem, hogy az előjelek mostanáig biztatóak. 1987-et jelöltük meg a kritikus tömeg évének, amikor eldől, milyen irányt vesz az a történelmi és kozmikus fejlődés, amely befolyásolni hivatott a Föld magasabb rezgésszintű tartományba való átmenetének módját – vagyis hogy erőszakos és romboló hatású lesz-e, avagy örömteli és békés.
Annak ellenére, hogy az utolsó szót a Kozmosz mondja majd ki az eljövendő események várható alakulásáról, azért Ti, Fény Munkásai és Csillagivadékok segíthettek a rezonancia újjáéledő energiarendszerének kiegyensúlyozásában és összehangolásában.
Mostanra benne járunk a millenniumot megelőző megtisztulási periódusban, részei vagyunk a felgyorsult idő- és térkontinuumnak. Az Arany Fény-tudat univerzális ébredésének folyamatába beleremeg testetek-lelketek, a változások alapjaiban rengetik meg hitrendszereteket és érzelmi alaptételeiteket, kitágitják s felszabaditják látótereteket.
A beözönlő hatalmas kozmikus energiákat mindenki érzékeli, habár nem hasonlóképpen. A vibrációs létformák mindegyikében felgyorsul a felfelé tartó spirális mozgás, ami megnöveli az összes többi létforma frekvenciáját azáltal, hogy egyre nagyobb harmóniát teremt köztük és a Fény között.
Ezen időszakban testetek csak félig anyagi természetű, a másik fele már fénytestté alakult. Az anyagi test felgyorsított, gerjesztettebb állapotba kerül, hogy mind nagyobb összhangba kerülhessen a fénylényekkel, amilyenekké ti is válni fogtok.
Mindegyikőtökre hat ez a stimuláló erő, hogy mint fényhordozók azaz fénylények az emberiség új hajnalára ébredhessetek. Sajnos azonban, akik elutasítják az égi energia befolyását, azok inkább negatív erőként fogják érzékelni; s minél hevesebb az ellenállás, annál intenzívebb a negatív ellenhatás.
Ahol széthúzás uralkodik ott erőteljes ellenszegülés nyilvánul majd meg, s szükségszerű történelmi változások billentik majd helyre az ország egyensúlyi állapotát és a lakosság életét.
Eljött a megtisztulás ideje nemcsak az emberek hanem a bolygó számára is. A Föld fejlődési folyamatában ugyanis döntő fontosságú a megtisztulás, mely feladatot a Földanya minden bizonnyal végre is hajtja.
Az egyedüli kérdés csupán az, vajon hány főldlakó tesz hasonlóképpen, s hányan érik meg az eljövendő Dicsőséget. A jelen a tökéletesedés korszaka. Most még úgy tűnhet, keserves, megpróbáltatásokkal teli az út, de meglesz a jutalma, amikor mint újonnan született fénylények előléptek.
Vessétek le harmadik sűrűségi fokozatotok béklyóit, hogy átengedhessétek magatokat kibontakozó negyedik sűrűségégi fokozatú léteteknek!
Hangolódjatok rá naponta a felsőbb értelem kisugárzására, s tisztásátok meg éneteket mindentől, ami a harmónia útjába állna! Ehhez komoly erőre és lelki egvensúlvra lesz szükségetek, de fáradozásaitokat siker fogja koronázni.
Lesznek, akiknek ez az idö alkalmat teremt arra, hogy leróják súlyos karmikas adósságaikat, s lelküket magasabb fejlődési lépcsőfokra emeljék.
Másoknak e nehéz tapasztalat abban lesz segítségükre, hogy lelküket nagyobb spirituális fejlődésre ösztönözze. Legfőbb küldetésetek – illetve földi tartkkodásotok elsődleges célja – az, hogy tökéletesithessétek az énetek fölötti uralmat a harmadik sűrűségi fokozata megtestesülés állapotában.
Az itt-tartózkodás a saját spirituális fejlődéseteket szolgálja. Az a módszer, hogy az útmutatásokat vagy válaszokat külső forrásból kelljen megkapnotok -például közvetítők útján -, immár elavulttá vált.
A szükséges tudnivalókat ezentúl mindig könyvekből, társalgás során, előadásból, klubműsor, stb. révén szerezhetitek majd meg. A szellemi támogatásra mindenkor számíthattok.
Ne feledjétek, a tanítás úgy szólt, tegyetek önállóak minden szinten, ezért mindegyikőtők teljesen eltérő úton-módon jut majd el a kozmikus tudatig és a saját magasabbrendű énjéig.
Ti, akik hosszú évek óta várakoztok arra, hogy az anyaűrhajókra emeljünk benneteket, hogy megmentsünk titeket, teremtsetek egyensúlyt az életetekben, a lényetekben!
Úgy nem juthattok haza, ha csak ültök és vártok. Fejlődjetek, erősítsétek a Fényt a bensőtökben! A bennetek rejlő Fény megmutatja az utat fivéreitekhez és nővéreitekhez.
Csak ilyen erőfeszítések árán hozhattok pozitív változásokat világotokba és életetekbe. A ti harmadik sűrűségű fokozatú világotok jelenlegi rezgésszintje 3,7. A 2000. évre remélhetőleg eléri a 3,9-es értéket.
Ennek érdekében azonban lényeges, hogy a kollektív tudatosság is elérje ezt a szintet. Azáltal, hogy megvalósítjátok az én fölötti uralmat, azaz a teljes tudatosságot – ismerve mindennek a célját és rendeltetését —, megtanuljátok, hogyan éjetek egy másik oktávban.
Végűl pedig megszüntetjük majd a korlátozásokat és megszoritásokat, hogy visszanyerhessétek azt a szellemi szabadságot, amellyel tökéletesen tudatosan barangolhattok a más dimenziójú valóságtartományokban.
Minden Csillagivadék, Csillagpártfogó és a Fény Munkásainak legkiválóbbjai — azaz a Csillaggyermekek — visszakapják bilokációs képességeiket, valamint összes, az ESP-hez kapcsolódó készségüket és adottságukat.
Ugyanez vonatkozik mindarra a közülünk — a negyedik vagy ötödik sűrűségű fokozatú tartományokból – érkezett és szép számban jelenlévő önkéntesre, akik vállalták a földi inkarnálódást, hogy önzetlenül segithessenek.
Az elkövetkező években a tudatosság tömeges ébredésének és megélénkülésének lehetünk majd tanúi. Felpezsdítő, szárnyaló érzés lesz, amint kezdtek majd emlékezni. Messze túlnyúlik majd földi megtestesülésetek szféráin is.
Kinyújtóztok a csillagok felé, a legtávolabbi galaxisokig, a más dimenziójú létbirodalmakig, melyek az emberi faj igazi eredetének és rendeltetésének titkait rejtik.
Ti, Csillaggyermekek, úttörői vagytok a harmónia és a rend eljövendő új világának. Mindazzal, amit egyéni életetek folyamán tesztek, megkönnyítitek az egész emberiség számára önmaga átlényegülésének és kiteljesedésének fáradságos útját és módját.
S valóban, a Ti Fényetek hívja majd egybe a Föld lakóit, a Ti Fényetek mutatja majd nekik az utat. A Fény gyarapodó, mind nagyobbra duzzadó seregei végül körbeölelik az egész Földet, s megfutamítják a sötétséget… Mert új világ közeleg.
Egy egészen új világrend, egy sokkal örömtelibb létezés Szeretetben és Harmóniában, mely nem ismeri a szükséget..
Quentin holografikus vetített képe búcsút intett nekünk, az ezerszám ott ülő közönségének, aztán szertefoszlott a képernyőn. Az ünnepélyes esemény véget ért. Nem sokkal ez után átsugárzás révén leröpítettek a Földre, s feltűnés nélkül visszajuttattak bezárt gépkocsim vezetőülésére. Az autórádióm időkijelzője déli tizenkét órát mutatott.
A Szivárvány Hajó története ezennel lezárult. Habár ismét a Földön voltam, lélekben még mindig ott repültem valahol fent, a végtelen űr bársonyfekete boltozata alatt.
Emlékeimbe élesen bevésődött a megújult Föld ragyogó képe. Szívem ujjongott a reménytől s anyabolygónk, a Föld nagyszerű jövője fölött érzett boldogságtól.
