Kézrátételes gyógyítás a történelemben

A betegek gyógyítása kézrátétellel az emberiség legkorábbi korszakai óta ismeretes. Amilyen messzire csak vissza tudunk menni a történelemben, mindenütt megtaláljuk ennek a gyakorlatnak a nyomait.

Joggal feltételezzük, hogy az írott történelem előtt is ismeretes volt már ez a módszer. Ma is minden nép között megtalálható, még a kezdetleges életet élő vademberek között is.

Úgy látszik, az emberi elme ösztönös meggyőződéséből eredt a gondolat, hogy a gyógyítást ebben az irányban kell keresni.

Már az ősi indiaiak, egyiptomiak, zsidók, kínaiak is ismerték a gyógyításnak ezt a módját. Egyiptomban, a sziklába vésett ősi képeken ott látjuk a gyógyítót, aki úgy kezeli a páciensét, hogy egyik kezét a páciens gyomrára teszi, a másikat a hátára.

A régi Kína felfedezői hasonló gyógymódról számoltak be. Az Ótestamentum tele van példákkal a gyógyításnak e formájáról, és ott találjuk az Új testamentumban is. St. Patrick Írországban úgy gyógyította meg a vakokat, hogy kezét a szemükre tette.

St. Bemard 11 vakot gyógyított meg és 18 béná­nak adta vissza tagjai épségét egyetlen napon, Kölnben 12 bé­nát gyógyított meg, 3 némát és 10 süketet, valamennyit kézrátétellel.

A korai egyházi történelem tele van ilyen példákkal és még ha le is vonjuk ezekből a romantikus meséket, amelyeket mindig hozzáadnak ilyenkor a valósághoz, – akkor is láthatjuk, hogy ezzel a módszerrel sok jó eredményt értek el.

Pyrrhus, Epirusz királya a történetírók szerint meg tudta gyógyítani a kólikát és a lép különböző betegségeit úgy, hogy megérintette az illetőt. Vespasianus császár – azt mondják – idegbetegséget, bénaságot, vakságot, stb. gyógyított kézrátétellel.

Hadriánus császár vízkórosokat gyógyított meg úgy, hogy ujjai hegyét rájuk tette. Olaf király kezét a szenvedőre tette és az azonnal meggyógyult. Anglia és Franciaország régi királyai golyvát és torokbántalmakat gyógyítottak a „királyi érintéssel”.

Angliában a görvélykórt „királybetegségnek” nevezték, mert úgy hitték, csak a király érintése gyógyíthatja meg.

A Habsburg-grófok a hiedelem szerint a dadogást meggyó­gyították egy csókkal. Plinius beszámol arról, hogy egyesek a kígyó harapását érintéssel meg tudták gyógyítani. Számos nevezetes vallásos ember gyógyított kézrátétellel.

Angliában Grestrakes óriási szenzációt keltett és valóságos üldözést vívott ki maga ellen azzal, hogy a legkülönbözőbb betegségeket meggyó­gyította ezen a módon; sikerrel gyógyított olyan betegségeket is, melyek a közhit szerint csak „királyi érintéssel” voltak gyó­gyíthatók, s ezért trónkövetelőnek tartották.

A XII. században egy Levret nevű kertész csodálatos gyógyításokat vitt véghez London utcáin úgy, hogy az illetőt végigsimította ujjaival.

1817-ben egy Richter nevű szicíliai fogadós kézrátétellel az emberek ezreit gyógyította meg.

Amint látják tehát, a kézrátétes gyógyítás minden korban megvolt, minden nép között, és arra az emberre, akiben volt elég önbizalom ahhoz, hogy gyógyítson, – a többiek úgy tekintettek, mint különleges adottságokkal rendelkezőre.

Holott a tény az, hogy az „adottság” az egész emberiségé, és bárki élhet vele, ha van elég önbizalma ahhoz, hogy megpróbálja és elég komolyság van benne ahhoz, hogy „egész szívét beleadja” a gyó­gyítás munkájába.

A középkori krónikák telve vannak hasonló nagyszerű gyó­gyulások leírásával, melyek szintén kézrátétellel történtek; a gyógyítás színhelye rendszerint a templom volt. Van Helmont, aki a XVII. század első felében élt, úgy látszik, ismerte a kézrátétes gyógyítás elveit, mert így írt:

„a delejesség mindenütt jelen van aktívan, – ebben semmi más új nincs, mint a neve; csakis azok előtt látszik paradoxnak, akik mindenen gúnyolódnak és akik mindent, amit csak nem tudnak megmagyarázni, a Sátán erejének tulajdonítanak.”

Körülbelül ugyanebben az időben egy Maxwell nevű skót hasonló gyógymódot tanított. Ő egy életszellemben hitt, amely áthatja a világegyetemet, s melyből az ember meríthet a betegségek gyógyítására.

1734-ben Hehl Atya, egy pap egy univerzá­lis fluidum létezését tanította, „melyet fel lehet használni a betegségek gyógyítására”. Csodálatos gyógyításokat vitt véghez, de aztán kiűzték a templomból azzal, hogy az ördög ereje van benne és boszorkányságot űz.

Mesmer az emberi mágnesség elméletét tanította és annak segítségével gyógyított, mindig a kezét használta. Mesmernek sok követője és tanítványa volt, sok kiváló is közöttük, mint pl. Puysegur márki.

A kézrátétel, a gyógyításnak szinte minden formájában nagy szerepet játszik, tekintet nélkül a különböző irányzatok nevére, vagy különböző elméleteikre.

Még mindig sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógyí­tásnak ez a módja feltételez valamiféle különleges adottságot, s ez bizonyos személyek tulajdonsága.

Ez azonban nem így van: a gyógyítás „adottsága” mindenkiben megvan, bár vannak, akik nagyobb jártasságra tettek benne szert, miután egyéni sajátosságaik, temperamentumuk alkalmasabbá teszi őket e munkára. De mindenki gyakorolhatja és fejlesztheti ezt az „adottságát”.

Legújabb cikkek

Magyarország erőhelyei és a Pilis-rejtély

Magyarország erőhelyei és a Pilis-rejtély

2022-12-086 perc olvasási idő

Spirituális szempontból erőhelynek nevezzük azokat a helyeket, ahol érezhető módon erősebb életenergiák vannak jelen. Ha tehetjük, keressük fel…

Ezek is érdekelhetnek

Éber álmok

Éber álmok

A megvilágosodott vagy úgynevezett éber álmok fő ismertetőjegye, hogy álmodás közben bizonyos mértékig felébredünk, anélkül, hogy visszatérnénk az…

Meditáció, mint oktatási eszköz

Meditáció, mint oktatási eszköz

A szellemi oktatás visszavezet bennünket annak a megértéséhez, és tudásához, hogy szellemi lények vagyunk ugyanúgy, mint ahogyan fizikai, mentális és…

A morfogenetikus mező természete

A morfogenetikus mező természete

A morfikus rezonancia elmélete azt állítja, hogy minden egyes faj esetében a DNS egyfajta hangolóként funkcionál, amely utasításokat kap az…

A szabad akarat illúziója

A szabad akarat illúziója

Van az embereknek szabad akaratuk? Ha nincs, akkor ki rángatja a zsinórokat? Ki választotta ki a biológiai családodat…

Sztúpa – A buddhizmus szent építménye

Sztúpa – A buddhizmus szent építménye

A sztúpa Buddha testének, beszédének és elméjének építészeti ábrázolása, s minden egyes részlete rengeteg, sokrétegű szimbolizmust hordoz, amelynek köszönhetően…

error:
Share via
Copy link