Már az ókori Egyiptomban ismeretesek voltak a különböző jóslási formák és jósnők is tevékenykedtek szép számban.
Elterjedt jövendölési forma volt a myomantia, melyhez patkányokat és egereket használtak. Az állatok sikolya és magatartása a gonosz jelenlétére figyelmeztetett.
Amikor a legendák szerint Sennaherib asszír király megtámadta Egyiptomot, katonái felfedezték, hogy tegezeiket és íjaikat patkányok rágták meg. A következő reggelen sokan megfutamodtak, sokukat pedig az egyiptomiak ölték meg.
A patkányt Egyiptomban a pusztítás szimbólumaként tartották számon. Később ez a fajta jóslás az ókori Rómában is népszerű jövendölési formává vált.
A jóslást bárki művelhette, nemcsak a papok vagy papnők. Volt jóslásfajta, mely a népszerű Senet játékot használta fel. Jósoltak álmokból vagy egy tál vízbe dobott kövekből is. A jóstál körülbelül rizsestál nagyságú, speciálisan erre a célra készített, violaszínű vagy zöld edény volt, melyre hieroglifákat festettek, növényi eredetű tintákkal.
A tálra felkerülhetett Bes, Bastet vagy Hathor neve háromszor felróva, miközben az istennőre és a kérésre koncentráltak. Majd vízzel felszentelték és megáldották a tálat.
Ha tudni akarták, hogy mi lesz egy terhes nő születendő gyermekének a neme, egy árpa és egy búzaszemet mártottak az asszony vizeletébe, azután mindkettőt külön edénybe helyezték el. Ha a búza kelt ki előbb, akkor fiút várhattak, ha az árpa, akkor lányt.
Gyakran hívták hozzá segítségül Meshenet-et, a születési sors istennőjét. Az Újkorban a Hathorok jelentek meg a szülésnél, az a két tagból álló női csoport, akik nevüket Hathorról,a mennyek királynőjéről kapták, és arról voltak híresek, hogy pszichikus képességeikkel újszülött gyermekek jövőjét jósolták meg.
Kinyilvánították azt is, milyen módon fog meghalni. A Hathorok félelmetes hatalmával csak más istenek segítségével, vagy mágikus erőkkel tudtak szembeszállni. A Hathorokat fiatal nőkként ábrázolták, akik kezükben tamburindobot tartottak, fejükön a napkorongot és Hathor szavait viselték.
A legnépszerűbb jóshelyek, orákulumok Karthágóban és Busirisben voltak.
A sors és a végzet fogalmát az egyiptomiak a sai szóval jelölték. Meshenet mellett a másik fontos sorsistennő Renenet volt, a szerencse és a jósors megszemélyesítője. Úgy tartották, hogy a születési sors már nem változtatható meg, ez az istenek rendeltetése.
Az istenek fölött azonban már nincs hatalma a végzetnek. A predesztináció elve igen sok teológiai vitát eredményezett a különböző korokban.
