Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A hüllőszerű idegenek

Vajon hányan vannak azok, akik már elgondolkodtak azon a furcsa tényen, hogy a szemtanúk által megfigyelt földönkívüli lények legtöbbje mennyire hüllőszerű?

A beszámolókban rengetegszer találkozhatunk pikkelyekkel, ajak nélküli szájakkal, függőleges vágású pupillákkal és a három ujjal szembefordítható negyedik ujjakkal. Ezek a jellegzetességek pontosan meghatároznak egy igen jól ismert fajt, a hüllőket.

Amióta az első írásjeleket agyagtáblákba vésték, feljegyzések szólnak titokzatos, isteni hatalommal bíró lényekről, akik számtalan esetben bizonyították természetfeletti képességeiket az embereknek. Bárhogyan is nevezzük őket — angyalok, tündérek vagy sárkányok — ezek a teremtmények nagy hatással voltak a korai civilizációk kialakulására és fejlődésére.

reptilián földönkívüliek

Vajon pusztán a véletlen műve lenne, hogy az ősi és ókori kultuszok leggyakrabban visszatérő szereplői között vannak a kígyók, sárkányok és más, hüllőszerű lények?

reptilian-szobrok

reptilian-szobrok02

Például a Mexikóban élt aztékok egyik leghatalmasabb istene a Tollaskígyó, Quetzalcoátl. Ő tanította meg az indiánokat a művészetekre, mezőgazdaságra, csillagászatra, tudományokra és ő vezette be a vértelen áldozatok bemutatásának szokását is. Miért szólnak próféciák tucatjai egy olyan időszakról, amelyben az emberiség szemtanúja lesz a kígyók és sárkányok visszatérésének?

Egy jelenség anatómiája

Általánosságban háromféle hüllő fordul elő a szemtanúk beszámolóiban. Legelterjedtebb a reptoid, amely megjelenésében az ember és hüllő keverékére hasonlít. A második csoport a szürkék és hüllők keverékei, míg a harmadik a tisztán hüllőszerű lények, a dracók csoportja.

A reptoidok testmagassága 165-270 centi-méter között változik. Szikár, de erős testfelépítésűek, karjaik és lábaik igen izmosak. Kezükön három hosszú ujj és egy rövidebb, a hárommal szembefordulni képes kisujj található. Lábfejükön szintén négy lábujj van, amelyből az egyik, egy elcsökevényesedett ujj, a boka hátsó része fölött látható. Minden ujjuk rövid és tompa karmokban végződik.

Köldökük nincsen és mellbimbóik is hiányoznak. Bőrük pikkelyes felépítésű és rendszerint zöldesbama színű. Egyes példányok bőrszíne egészen kávébarna is lehet, de láttak már sötétzöld reptoidot is.

A hátukon nagyobb, erősebb és szorosan egymásra tapadó pikkelyek vannak, míg a lágy részeken (has, tenyér és arc) a pikkelyek kisebbek és rugalmasabbak. Széles, ajak nélküli szájuk van és az állkapcsuk normális fogazatot rejt.

Egyes esetekben ezek a fogak lehetnek egészen agyarszerűek is. Szemeik leggyakrabban nagy, fekete szemek, amelyben a pupilla egy függőleges irányban elhelyezkedő ovális. Egyes példányoknál a szem színe fehér, de a keskeny, függőleges pupilla megmarad. Fejformájuk függőlegesen kissé elnyújtott és halántékuktól egy-egy csontkinövés-borda húzódik a tarkójuk felé mindkét oldalon.

Ezeket gyakran vélték tévesen szarvaknak. Orruk lapos és rövid, két apró nyílással. Egyes megfigyelők említést tettek kis, kopoltyúszerű képződményekről a fej oldalsó részén, de ezek a szervek nem emelkednek ki a fej síkjából. A reptoidok szőrtelenek és kopaszok.

Nagyon ritkán, de előfordult, hogy a szemtanúk gyér, fehéres színű szőrzetét figyeltek meg a lények álla alatt. A teremtményeknek gyakorta van farka is, amely eltérő méretű és soha nem érinti a földet, még akkor sem, ha mérete alapján ez várható lenne.

Hátsó felük lehet az emberéhez hasonló vagy egy izmos szövettel körbevett kerek nyílás. A hímek nemi szerve is hasonló az emberéhez, bár vannak apró különbségek. Egyes eltérítettek nemi kapcsolatba is kerültek a reptoidokkal, ami arra utal, hogy számukra nem idegen ez a párzási módszer.

A szürkék és hüllők keverékei egyesítik mindkét idegen faj jellegzetességeit. Alacsony, 120-130 centiméter magasak, fejük hatalmas, testalkatuk törékeny. Szemeik nagyméretűek, pupillájuk függőlegesen álló ovális. Ujjaik száma változó, vannak három és négyujjú egyedek.

szürke-hüllő hibrid

Ugyancsak változó, hogy az ujjak karmokban végződnek vagy sem. Ezek között a lények között vannak olyanok, amelyek jobban hasonlítanak a szürkékre, mint a hüllőkre. Nekik továbbra is mandulavágású szemeik vannak, amelyek azonban aranysárga színűek és ezekben sötét, függőlegesen húzódó pupillájuk. Ők rendszerint ruhát viselnek, míg a hüllőkhöz közelebb álló fajtársaik nem.

Egyes kutatók véleménye szerint a Mexikóban, Puerto Ricóban és Floridában megfigyelt chupacabrák feltehetőleg ilyen szürke-hüllő keverékek. Jellegzetességük az alacsony termet, a mandulavágású szemek, a szürkés színű, gyönge szőrzet, az ajak nélküli száj, az apró orrnyílások és a fül hiánya. A szemtanúk szerint ezeknek az éjszakai teremtményeknek gyakorta vannak szárnyaik. Vagy denevérekhez hasonló bőrredők a hónaljuk alatt.

A dracók a hüllőszerű idegen lények elitjéhez tartoznak. Nagyon ritkán mutatkoznak az emberek előtt és elsősorban a reptoidok, illetve a szürke-hüllő keverékek irányítójaként figyelhetőek meg. A dracóknak szárnyaik vannak, amelyek csontok között feszülő bőrszerű anyagból vannak.

A szárnyakat általában összehúzott állapotban hordják, de volt már rá példa, hogy repülő dracót figyeltek meg. Egy másik fontos különbség a dracók és a reptoidok között, hogy az előbbieknek vannak szarvai. Ezek nem hasonlítanak a reptoidok csontkinövéséhez, hanem tényleges szarvak. Általában rövidek és tompák és a feltételezések szerint feladatuk van a kommunikációban, mint valamiféle antennák.

A dracók sokkal izmosabb testfelépítésűek, mint társaik. Felsőtestük kifejezetten erőteljes, nyilván a szárnyak, illetve a repülés miatt. Nyakuk vastag és szinte alig van válluk. Magasságuk 240 és 360 centiméter között változik, és bőrük színe határozza meg a társadalmi rangjukat. A legmagasabb elismertségnek a világos, fehéres bőrszínű példányok örvendenek. Valahányszor egy draco jelen van a másik két fajtárs egyedei között, azok mindig vezetőként kezelik a szárnyas egyedeket.

Honnan Jönnek?

Több mint elég bizonyítékunk van arra nézve, hogy egy magasan fejlett, hüllőszerű lényekből álló társadalom, már régóta kapcsolatban áll az emberiséggel. Ha elfogadjuk a jelenlétüket, akkor a következő kérdésünk az lehet, hogy honnan jönnek?

Erre ismét csak háromféle elképzelés van:

1. Földönkívüli lények egy másik csillag-vagy naprendszerből.

2. Földi lények, akik itt fejlődtek ki a bolygónkon, barlangokban vagy föld alatti városokban.

3. Más dimenziókból érkezett látogatók.

Bár mindegyik felvetéshez rengeteg pro és kontra érv sorolható fel, itt most csak a legalapvetőbbekre térünk ki. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy annak ellenére, hogy mindhárom teória megáll a saját lábán, nem zárható ki, hogy együtt igazak. Megbízható források szerint Földünket látogatják más csillagrendszerekből érkező hüllők.

Ezek a látogatók az általunk Alfa Draconisnak nevezett csillag közeléből jönnek. Céljaik között szerepel az új életformák felkutatása, élő bolygók keresése és kihasználása minden eszközzel.

Hatalmas anyaűrhajókkal közlekednek. amelyeket aszteroidákra vagy kisbolygókra települt bázisokról irányítanak. A feltételezések szerint ezek az anyahajók üstökösök mögött haladnak, kihasználva az égi objektumok gravitációs mezejét, hogy kisebb energiával közlekedjenek.

Az üstökös ugyanakkor megbízható védelmet biztosít a naprendszerek gravitációs erői, valamint a csillagközi por és törmelék ellen. Természetesen ez a megoldás jól szolgál a kíváncsi tekintetek ellen is. A hosszú csillagközi utazás idején a hüllők egyfajta hibernációban pihennek és csak egy kisebb létszámú fenntartó személyzet működteti a hajót és a hibernálókamrákat. Ha potenciális naprendszerbe érnek, akkor felderítő űrhajókat küldenek ki, tudósokkal és katonai szakértőkkel. A következő lépésben megpróbálnak támaszpontot létesíteni a kiszemelt bolygón, hogy onnan irányítsák a további hadműveleteket.

A bázis megépítése után alaposan feltérképezik a bolygót, megvizsgálják a lakóit (eltérítések) és megállapítják a technikai fejlettség fokát. A biológusaik genetikai kísérleteket végeznek és vizsgálják az esetleges keveredés lehetőségét.

Egy másik elképzelés szerint a hüllőszerű lények valójában igencsak földi eredetűek. Nem mások ők, mint a 65 millió évvel ezelőtt kipusztult dinoszauruszok népes családjának életben maradt egyedei.

Most a föld alatt élnek, barlangokban és maguk által épített városokban. Miután évmilliók álltak a rendelkezésükre könnyen belátható, hogy mostanra már igen fejlett civilizációvá váltak, amely akár képes lehet manipulálni a felszíni élőlényeket is.

Az elmúlt évtizedeken a tudósok egyre-másra hangoztatták, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt kipusztultak és bárminemű túlélő fajról beszélni csakis túlfűtött képzelettel lehet. A jelenkori őslénykutatás azonban gyökeresen más álláspontot képvisel és azon a véleményen van, hogy egyes fajok igenis életben maradhattak.

Számos élő kövületet és korábban kihaltnak hitt teremtményt fedeznek fel napjainkban, amely a korábbi kipusztulás elmélet felülvizsgálatára ösztönöz bennünket. És ha életben maradtak egyes fajok, akkor milyen evolúciós pályát futottak be azóta? Hol tarthatnak ma dinoszauruszok utódai?

Dale Russel, az észak-karolinai egyetem paleontológus  professzora, készített egy elemzést a NASA számára arról, hogy a földönkívüli lények vajon miképp néznek ki.

Ebben a jelentésben bukkan fel először a dinoszauroid elnevezés, amely egy olyan életformát jelöl, ami a dinoszauruszokból fejlődhetett ki. Ha összevetjük Dale professzor dinoszauroidját a szemtanúk beszámolóiból megismert hüllőszerű idegenek leírásával, akkor megdöbbentő hasonlóságot találunk.

reptoid

Elképzelhető lenne, hogy a hüllőszerű földönkívüliek valójában a kipusztultnak hitt dinoszauruszok leszármazottai?

Ha ez így van, akkor nem kell tovább a vállunkat vonogatni olyan kérdésekre, mint hogy miképp jönnek ide az idegenek a világűr mélységeiből.  Természetesen ezzel felmerül egy újabb gondolat, mégpedig az, hogy ezek szerint a reptoidok már évezredek óta velünk párhuzamosan élnek a Földön és ez az együttélés nyomokat hagyott a civilizációinkban.

Legalábbis ezt támasztja alá az a sok legenda a kígyóistenekről és szárnyas lényekről. Vajon az angyalok és démonok is hüllők? A hüllőszerű lények származási helyét tekintve a legfurcsább elképzelés az, hogy azok egy párhuzamos dimenzióból jönnek át hozzánk. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy a reptoidok itt élnek ezen a bolygón, de az ő testüket és anyagi világukat alkotó atomok más frekvencián rezegnek, ezért nem találkozhatunk velük.

Mivel azonban ők sokkal fejlettebbek nálunk, megoldották a problémát. hogy miképp jussanak át a mi világunkba. Persze ez nem volt egyszerű és nem történt az egyik napról a másikra. Egyesek szerint ennek ékes bizonyítékai a századfordulón gyakran történő hal, madár és békaesők. Ekkor kísérleteztek először a hüllők a dimenziókapuk megnyitásával.

A későbbi földi atomrobbantások azonban megoldották a gondokat, ugyanis minden ilyen robbantás, ha elég nagy erejű, kaput nyit a dimenziók között. Azóta, hogy az átjárás ilyen egyszerűvé vált a számukra, tucatszám figyelhetünk meg UFO-kat és idegen lényeket. Röviden összefoglalva ezek az elméletek léteznek a hüllőszerű lények származását tekintve.

Minden egyes teóriát alaposan alá tudnak támasztani a kutatók, ami arra utal, hogy akár mindhárom elképzelés is igaz lehet. Elképzelhető például, hogy a dinoszauruszok utódai évezredekkel korábban megismerték az űrhajózást, és míg egyesek az anyabolygón maradtak, mások elindultak a kozmosz mélységeibe. Ezek a felfedezők vagy gyarmatosítók most visszatértek és meglepetten látták, hogy rokonaik a föld mélyébe szorultak, mert egy új faj, az ember, kiszorította őket.

rejtelyekszigete.com

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar