A Gangesz Gomukhnál ered, több mint 4200 m magasságban a Himalája hegyei közt, a Sivalinga csúcs alatt.
Szent helynek számít az ideérkező zarándokok körében, akik hallhatják a szellemek hangját, amit a jég felületén végigsöprő szél idéz elő.
A jégpatak a hegyekből lezúdulva több más forrással egyesül, míg végül kialakul belőle a nagy folyó.
A Gangeszről úgy tartják, hogy Ganga istennő megtestesülése, aki állítólag azt követően szállt alá a Földre, hogy Bhagíratha király éveken át fohászkodott a Himalájában, hogy kedvében járjon az isteneknek.
Siva isten, hogy elejét vegye a Földet fenyegető katasztrófának, amit a vizek rombolása okozott volna, meditációba merült a Kailásza hegyen, és hajában ejtette foglyul a folyót.
A folyó Földre szállásának történetéről minden évben június közepén, a monszun évszakának kezdetekor emlékeznek meg, a Ganga-dussera ünnepségeinek keretében.
A folyó mennyei eredete következtében a Gangesz vizét szentségként tisztelik, úgy is, mint az istennő lényegét vagy mint a női erőt, más néven saktit.
Ennélfogva a Gangesz vizéből inni és abban megfürdeni vallási rítusnak számít. Az emberek India minden részéből tódulnak Risikesbe, illetve Haridvárba, ahol a közhiedelem szerint a legszentebb a víz.
Váránaszit (Benáreszt) Siva városaként tisztelik. Hiuen Csiang, egy buddhista zarándok, aki a Kr. u. 7. században a szárazföldön jutott el Kínából Indiába, szemtanúja volt, amint Haridvárban az emberek „százával és ezrével” tisztálkodtak a folyópart lépcsőin.
Sokan még ma is odautaznak, csak hogy korsókat és fazekakat töltsenek meg Gangesz-vízzel, amit aztán odahaza esküvők és temetések alkalmával megisznak.
És bár a Gangeszt ma már több szakaszán is gátakkal szabályozzák, hogy energiát nyerjenek és megakadályozzák az áradásokat, a folyó továbbra is fáradhatatlanul hordja a tengerbe a fohászokat, az áldozati ajándékokat és a holtak hamvait.
A Kumbh mela
A Kumbh mela ünnepségsorozatot 12 évenként egyszer rendezik meg, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak a hindu állatövi jegyek szerint meghatározott különleges együttállása idején.
A Gangeszben való fürdés ekkor még a szokásosnál is nagyobb szerencsét hozhat, ezért a zarándokok milliószámra tódulnak India északi részébe, Alláhábádba, a folyó partján épült városba, ahol az ünnepséget tartják.
