A Fulcanelli-rejtély

1926-ban megjelenik A katedrálisok titka címmel egy áttekintés a franciaországi gótikus művészetről, mely különös dolgot akar kimutatni: eszerint a középkori alkimista tudósok a főbb egyházi épületek architektúrájába beleszőtték volna tudományuk jeleit.

A könyv szerzőjének Fulcanelli van feltüntetve. De valójában, ki ez a fura ember, aki úgy látszik, nyolc évvel Hirosima előtt már ismerte az atomenergia titkait?

Az ismeretlen álneve

Fulcanelli kétségtelenül a leghíresebb s legtitokzatosabb huszadik századi alkimista. Legendája 1920-ban kezdődik. A rejtett dolgokkal foglalkozó körökben hivatkoznak egy “nagy mesterre”, aki jelenleg is él, és Párizsban tevékenykedik. A hírt két férfi terjeszti, egy húszéves fiatalember, Eugéne Canseliet és barátja, a festő és okkultista Jean-Julien Champagne.

Ez a két fickó sugdossa itt-ott, hogy “Fulcanelli mester” egy nem fiatal arisztokrata, gazdag, előkelő és hihetetlenül művelt:valóságos zseni, aki közel jár hozzá, hogy fölfedezze a bölcsek kövét és az élet varázsitalát. De ő láthatatlan, semmilyen okkultista összejövetelen nem vesz részt, csak az említett két férfi találkozott vele.

Két megcáfolhatatlan könyv

A két férfiú dicsekvései túl sok embert nem győztek meg, mikor 1926 őszén megjelenik a mester létezését igazoló bizonyíték. Ez a nevezetes könyv, A katedrálisok titka, fényűző kivitelben, 300 példányban került kiadásra. Az előszót Canseliet írta, a 36 szövegközti illusztráció Champagne műve. Szerzőként Fulcanelli van feltüntetve.

Szerzőnk az olvasók előtt egy sor rejtett célzatot tár föl jól ismert műemlékekkel kapcsolatban, hiszen a nagy gótikus katedrálisokról van szó. Miközben óriási műveltségről és tökéletes tárgyi ismereteiről tesz tanúságot mind a művészettörténetben, mind a rejtett szimbólumok tudományában, kimutatja a vallási építményeken az alkimisták titkait rejtő hivatkozásokat.

A párizsi Notre-Dame kapuján például Szűz Mária szobrán érméket fedez fel, melyek azt a hét égitestet képviselik, melyekhez az alkimisták hét fémje társítható: Nap (arany), Merkúr(higany), Szaturnusz(ólom), Vénusz(réz), Hold(ezüst), Mars(vas), Jupiter(ón).

Szerinte az átalakítás kulcsa, vagyis az alkimisták kísérlete, hogy a fémeket arannyá alakítsák át, megtalálható a kapuzaton, de annyira rejtve, hogy csak a beavatottak tudják felismerni.

1929-ben jelenik meg Fulcanelli második könyve, a Bölcs lakhelyek, melyben középkori kastélyokat, százados lakóhelyeket vizsgál végig ugyanilyen szempontból. Építészeti formák, arányok, festett ablakok, faragványok – minden sorra kerül, és Fulcanelli elbűvölően bizonyítja tételeit. akár vele tartunk magyarázataiban, akár nm, el kell ismerni, hogy mestermunka, és szerzője nem mindennapi műveltséggel bír.

Ki hát Fulcanelli?

Hiába csodálja, keresi Párizs összes okkultistája, Fulcanellit, nem lehet megtalálni. Néhányan azt vetik fel, hogy az álnév mögött Canseliet vagy Champagne rejtőzik. De Canseliet túl fiatal, saját írásaiban nem található a Fulcanellire jellemző elemzőképesség, és egységes látás; Champagne alkalmasabbnak látszik e szerepre, korosabb, tapasztaltabb, művészi munkája révén megtekinthette a sok katedrálist, kastélyt, valamennyi idézett műemléket.

De az ő egyénisége nem felel meg annak a képnek, melyet A katedrálisok titka szerzőjéről bárki maga elé képzelhet: Champagne egy hetvenkedő, iszákos, lump fráter, távolról sem bölcs. Szóba kerültek ismert okkultisták: Pierre Dujols, Auriger, Faugerons, Dr. Jaubert, Jolivet Castelot…De minden névnél ott a cáfolat: ezeknek mind vannak megjelent munkáik, s ezek meg sem közelítik Fulcanelli áradó erejét.

Végül az idősebb Rosnyt gyanítják, A tűz háborúja és egy sor sci-fi szerzőjét; ő az egyetlen, aki olyan hatásosan tud írni, mint Fulcanelli. De Rosny életét a legapróbb részletekig ismerik, s abban nincs benne a sok utazás, melyeken ilyen alaposan megismerhette volna a két könyvben bemutatott épületeket. Tehát nincs más következtetés: egyikük se lehet Fulcanelli, ez valaki más, aki a kor titkos tanokkal foglalkozó körein kívül él és dolgozik.

Meglepő találkozás

A francia Jacques Bergier is különös figura s remek koponya. Elsőrendű szaktudós, szenvedélyes kutatója a tudományok határterületeinek. Különleges az emlékezőtehetsége, s ennek révén hihetetlenül pontosan képes tényeket felidézni. 1937 júniusában André Helbronner atomfizikus kérésére, aki mellett dolgozik, találkoznia kell valakivel, akiről teljes joggal feltételezhető, hogy ő Fulcanelli.

A beszélgetésről Louis Pauwels számol be 1963-ban megjelent, nagy sikert arató könyvében, melynek címe A mágusok hajnala. Bergier beszélgetőtársa – akiről sohasem volt hajlandó elismerni, hogy találkoztak – figyelmezteti, hogy milyen veszélyes lehet, ha rosszul használják fel a nukleáris energiát.

Miközben a legnehezebb tudományos kérdéseket rendkívüli természetességgel veszi sorra, furcsamód Helbronner legfrisesebb kísérleteiről is van tudomása – igaz, hogy ez utóbbinak munkatársa idézi a beszélgetést -, ezenfelül

kijelenti, nyolc évvel a hirosimai atomtámadás előtt, hogy “atombombát már néhány gramm fémmel is lehet készíteni, s velük egész városokat eltörölni”. Továbbá: “nagyon tiszta fémek geometrikus elrendezése kiválthat atomrobbanást, elektromos áram vagy légüres tér alkalmazása nélkül”

Ha Bergier vallomása igaz, ez azt jelentené, hogy évekkel Oppenheimer atomenergiai alaptétele előtt a titokzatos Fulcanelli már megfejtette a nagy titkot.

error:
Share via
Copy link
Powered by Social Snap