Finnország egy észak-európai állam, amelynek lakossága körülbelül öt és félmillió főt tesz ki, nagyjából kétmillióval kevesebbet, mint Londoné.
A legtetején, Norvégia tőszomszédságában fekszik a finn Lappföld, tündöklő fenyőerdőkkel és hegyes agancsú rénszarvasokkal.
Az ország ismert még továbbá a sarki fényről, valamint szigeteiről, tavairól és szaunáiról.
Legalábbis ezt akarják elhitetni velünk, és ahogy a helsinki repülőtérhez közeledünk a hideg kék égen, úgy tűnik, mintha csakugyan így is lenne.
De talán még leszálláskor sem vagyunk tudatában annak, hogy a Finnország nevű hely nem is létezik, az egész csupán látszat, pontosabban nem más, mint nagy nemzetközi összeesküvés.
A Finnország-konteó szerint az a hely, ahol a mi tudomásunk szerint Finnország terül el, valójában tenger, csak Japán és a Szovjetunió egymással összejátszva elhitették a világgal, hogy ott van egy ország, mert így akarják leplezni, hogy túlhalásszák a területet.
Annak érdekében, hogy mindenki elhiggye a csalást, stikában átrajzolták a térképeket.
A Helsinkiben landoló üzletemberek és turisták valójában Kelet-Svédországba érkeznek, és mivel egyik északi erdőség olyan, mint a másik, ugyan ki tudná megkülönböztetni őket?
A történet állítólag a következő. Japán a második világháború után túlhalászta a vizeit, és új halászterületekre volt szüksége.
Ezért azt ajánlották az élelmiszerhiánytól szenvedő Szovjetuniónak, hogy engedjék őket heringet fogni a Balti-tengeren, cserébe kapnak a zsákmányból, és a két ország eltitkolja az egyezséget a világ elől.
Ennek az a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, folytatták, ha mindenki másnak azt mondják, hogy a Balti-tenger egy jókora darabja, ahol mindenki évszázadok óta vidáman halászgat, igazából szárazföld.
És ha már így benne voltak az ötletelésben, azt is kitalálták, hogy a kamu országnak Finnország legyen a neve.
Az akkoriban közismerten laza szovjetek pedig simán belementek a dologba. Ezután a két háborúban elszegényedett ország megépítette a Transzszibériai vasútvonalat, hogy a fogást el lehessen szállítani, és a japánok nekiálltak pecázni.
Ahogy kifogták a napi adagot a szusialapanyagból, a Szovjetunión át hazaküldték. Az oroszok pedig leszedték a sápot a zsákmány megszabott hányadának formájában, amellyel az éhező népet etették.
Amint az üzlet beindult, eszükbe jutott, hogy talán meg kellene változtatni a tengerészeti és egyéb térképeket, hogy úgy tűnjön, mintha a kitalált ország tényleg ott lenne.
Később aztán a tervet új és új álinformációkkal kellett frissíteni, valamint hozzáigazítani az európai és amerikai műholdképeket, meg a globális helyzetmeghatározó rendszert, és mindezt úgy, hogy bárkinek is feltűnne a turpisság.
Ezekben az időkben a halakat Nokia telefonoknak álcázva szállították Japánba.
A mai Ál-Finnországban élő emberek valójában svédek, akik az egészről mit sem tudnak, és azt hiszik, hogy egy olyan helyen élnek, ami Svédországhoz tartozik, és úgy néz ki, ahogy Finnországot szokták leírni.
Egy újonnan kitalált, a japánra hasonlító nyelvet beszélnek, az úgynevezett „finnt”, amely az egyik legnehezebb nyelv a világon, és kidolgoztak nekik egy komplett geológiai, kulturális hátteret, ipar- és néprajztörténetet, megfejelték könyvtárakkal, zseniálisan hamisított festményeket kiállító múzeumokkal, valamit történeti levéltárakkal és ősrégi dokumentumokkal.
A hülyeség legnagyobb építményei közül egész biztos, hogy a Finnország-konteót a legegyszerűbb lerombolni.
Nézzük a történelmi adatokat. Japán a második világháború után valóban elég ramatyul állt gazdaságilag, Amerika viszont új piacot akart szerezni a termékeinek a Távol-Keleten.
Ahogy Nyugat-Németországgal is történt, az óriási befektetések hamar gatyába rázták az országot, és a japán halászflotta rövid idő alatt nagyobbra nőtt, mint amekkora a világégés előtt volt.
A túlhalászás azonban csak a hatvanas években kezdett fenyegetni, a Transzszibériai vasútvonal pedig a Finnország-összeesküvés kiötlése idején már rég megvolt.
A Finland ősi név, legkésőbb a 11. században már létezett, és valószínűleg a fenni nevű törzsektől ered. A szó jelentése még vitatott.
Finnország mindig is remekül látszott Észtországból. Ha az ember felszáll a kompra Tallinnban, néhány óra alatt Helsinkiben lehet.
Tiszta éjszakákon a finn főváros fényei is látszódnak innen, bár a Finnország-konteó hívei kitartóan állítják, hogy azok a japán halászhajók lámpái.
Ez az állítólagos összeesküvés is azok közé tartozik, amelyek egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy kivitelezhetők legyenek, és azért tudjuk biztosan, hogy a kitalált Finnország egy kitalált konteó, mert egy újságírónak sikerült lenyomoznia az embert, aki teljesen véletlenül kiengedte a nyulat a kalapból.
A történetet Mack Lamoureux, a Vice magazin munkatársa írta meg 2016 decemberében, a cikk címe: Ez az ember véletlenül meggyőzte az internetet arról, hogy Finnország nem létezik.
Az újságíró tehát beazonosította azt a személyt, aki az egészet elindította, de mi nevezzük őt csak „zéró páciensnek”.
Minden egy furán megfogalmazott bejegyzéssel kezdődött a Redditen: Mit mutattak neked a szüleid, amiről azt hitted, hogy tök normális, és csak később jöttél rá, hogy egyáltalán nem az?
Majd a posztoló válaszolt is a saját kérdésére:
Az én szüleim nem hittek Finnországban, és én is úgy nőttem fel, hogy nem hittem benne, amíg utána nem néztem (…) Először azt mondták, hogy az állítólagos „Finnország” igaziból Svédország keleti része (…) a világtérképek is meg vannak hamisítva, mert az egész az ENSZ összeesküvése, hogy az emberek azt higgyék, hogy Finnország létezik (…)
Finnország leghíresebb cége, a Nokia igaziból japán tulajdonban van, és ők a ludasak ebben az egészben (…) Leginkább a japán halászati jogokhoz van köze (…) Mondtak még egy csomó minden mást is, csak most nem jut eszembe.
Mindez teljesen érdektelenül hangzik, de onnantól, hogy a kanócot meggyújtották, már nem lehetett megakadályozni a tűzijátékot.
Ha a mi zéró páciensünk aludt volna egyet az ötletére, hogy megírja-e ezt a posztot, sok fejfájástól kímélt volna meg minket. Vagy ahogy a finnek mondják: Aamu on
iltaa viisaampi (A reggel bölcsebb az esténél).
