Az aggodalmak vagy a hosszas fenyegetettségérzés – valós vagy képzeletbeli – 50–100%-kal is az ajánlott fölé emelheti szervezetünk kortizolszintjét.
Egy fontos adat a stressz megértéséhez: a test nem csak egy valós veszély vagy fenyegetés hatására helyezkedik készenléti állapotba.
Akkor is ugyanaz történik, méghozzá ugyanazzal a mechanizmussal, amikor amiatt nyugtalankodunk, hogy elveszíthetjük a munkánkat vagy a vagyonunkat, vagy ha veszély fenyegeti a hírnevünket, egy jó barátságot vagy a társadalmi helyzetünket egy adott közösségen vagy csoporton belül.
A kortizol ciklikusan működő hormon, éjszaka alacsony a szintje, aztán reggel nyolc óránál éri el a legmagasabb értéket, majd utána fokozatosan csökken.
A kortizolfelszabadítás ritmusa általában a fény ritmusának mintázatát követi: ébredéskor több szabadul fel, ami valamiképp hasznos, mert reggelente ennek segítségével sikerül működőképessé tenni magunkat, aztán a nap folyamán egyre csökken, majd éjféltájban újra enyhén emelkedni kezd.
Amikor a kortizolszint krónikusan megemelkedik, akkor a hormon mérgező anyagként kezd viselkedni.
A stressz az egyik legjelentősebb tényező, melynek hatására a szervezetben gyulladás keletkezik.
A három fő hálózaton – hormonális, immun- és idegrendszer – keresztül a stressz lényegi változtatásokat eredményez ezekben a gyulladásos folyamatok helyes működéséért felelős rendszerekben.
A hormonális rendszerben a szervezet válasza az, hogy aktiválja a kortizol és a noradrenalin hormonok felszabadítását.
Ha valaki „megmérgeződik” a vérébe jutott kortizol mennyiségétől, akkor szervezetében a gyulladásos válaszreakciók terén változás következik be.
Az immunrendszer szintén fontos kapcsolatban áll a gyulladásos válaszreakciókkal. A védekező sejtek, melyek membránjában speciális kortizolreceptorok helyezkednek el, érzékenyebbé válnak, és már nem ellenőrzik olyan specifikus módon a gyulladást.
Az idegrendszer a felelős azért, hogy kidolgozza és összehangolja a válaszreakciót egy adott fenyegetésre vagy veszélyre.
Az agy a periferiális idegrendszeren keresztül (a szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van), és a hormonális rendszer (kortizol) segítségével készenléti állapotba helyezi a test többi részét.
Ezek a jelzések teszik lehetővé a már említett változásokat, melyek végbemennek a szervezetünkben, s amelyek által alkalmazkodunk a veszélyhelyzethez.
Ha a stressz krónikus állapottá válik, az alkalmazkodást és a reagálást lehetővé tevő rendszerek túlterhelődnek, s ezáltal idegrendszeri elzáródás alakulhat ki, ami különféle betegségeket okozhat.
Ezért egy folyamatos stresszhelyzetben élő ember elsősorban két problémától szenved: egyrészt leáll a test sejtnövekedést és sejtregenerációt biztosító egészséges folyamata, másrészt a helyzet akadályozza az immunrendszer működését.
