A kilencvenes- és kétezres években egy titokzatos árnylény felbukkanása okozott riadalmat egy csendes angliai falu, Crofton életében. A BBC2 „Uncanny” (Rejtélyes) című paranormális oknyomozó műsorában az akkori eseményeket vizsgálták meg.
A természetfeletti jelenségeket kutató műsorvezető, Danny Robins, a croftoni árnylény-jelenség egyik szemtanújával, a zenész Juliannel boncolgatta a jelenség hátterét.
A történet az 1990-es években kezdődött, amikor Julian családja új házba költözött Croftonban, miután Julian apja egy különös balesetben meghalt. Julian a nagyszüleinél szállt meg egy időre, ahol hamarosan dermesztő dolgok vették kezdetüket.
Az egyik éjszaka Julian egy nagyon magas, feketébe öltözött, arcvonások nélküli férfit pillantott meg a szobájában. Emlékei szerint rémületében akkorát sikoltott, hogy még az édesanyja is felébredt, aki szintén látta az árnyalakot.
Amikor a műsorvezető rákérdezett, hogy vajon nem csak álmodta-e az egészet, Julian egy határozott nemmel válaszolt, s további furcsaságokat is felidézett izgalmas fiatalkorából.
Egy alkalommal, amikor Julian és barátai a falu temetője mellett sétáltak, ismét felbukkant a korábban látott sötét árny. Ezúttal viszont már nemcsak ő, hanem társai is szemtanúi voltak a croftoni Árnyékembernek.
Nem kevésbé volt ijesztő az a történés sem, amit Julian pár évvel később tapasztalt a házban. Egy éjszaka az egyik szekrényajtó magától kinyílt, ez pedig a következő napokon is megismétlődött,
de mindig ugyanabban az időpontban, pontosan hajnali 2:11-kor!
Julian elmondta, hogy ezek a rémisztő események nagyon megváltoztatták a világképét, s bár még ma is foglalkoztatják az akkori dolgok, ma már csak nagyon óvatosan beszél erről az egészről, attól tartván, nehogy „visszatérjen az árnyékember”.
A félig szkeptikus, félig hívő Danny Robinst láthatóan meghökkentette Julian története. Még egy felhívást is intézett nézői felé, melyben arra kérte őket, jelentkezzen, aki hasonlót látott Croftonban annak idején.
Robinsnak nem sokat kellett várnia, ugyanis a műsor után egyre többen jelentkeztek saját élményeikkel és a lehetséges magyarázatokkal.
Többen felhívták rá a figyelmet, hogy Crofton egykor szénbányászati terület volt, alatta pedig hosszú alagúthálózat húzódik, amely még a középkorban épült. Az egyik feltevés szerint a föld alatti járatok süllyedésének hatására a ház szerkezete, benne az ajtókeretek is eltorzulhattak, ami fizikai magyarázatot ad a kísérteties hangokra és az ajtók „irreális” mozgására.
Ez idáig rendben is van, de – ahogy azt a műsorvezető is felvetette – miért nyílna ki minden alkalommal pontosan ugyanabban az időben az a fránya szekrényajtó?
Voltak olyanok is, akik úgy vélték, hogy Julian a képzelete segítségével próbálta feldolgozni apja korai halálát, s emiatt látott vagy hallott különös dolgokat. Ennek a megállapításnak viszont ellentmond az a tény, hogy nemcsak Julian anyja és barátai, hanem – mint kiderült – Crofton más lakói is látták a sejtelmes árnyékembert.
További hátborzongató találkozások
Az árnylénnyel foglalkozó adás, Julian gyerekkori barátját, az akkoriban szintén Croftonban élő Andyt is arra késztette, hogy felvegye a kapcsolatot a műsor házigazdájával.
Bár Andy már elköltözött a faluból, jól emlékszik az árnyékemberrel kapcsolatos saját élményére:
„Én is láttam ezt a valamit. A középiskola mögött volt egy murvás ösvény. Mikor egy alkalommal arra sétáltam egy cimborámmal, hirtelen észrevettünk egy magas, sötét árnyalakot. Karjai, lábai ugyan voltak, de se arcot, se más emberi jellegzetességet nem láttunk rajta. Aztán egy pillanat alatt eltűnt.”
Vajon az árnyember megjelenése kapcsolatba hozható-e azzal, hogy Andy Julian barátja volt? – tették fel néhányan a kérdést.
Jöjjön egy másik szemtanú, egy Lauren nevű nő, aki a bizarr események idején szintén Croftonban élt, és Julianhez hasonlóan többször látta az árnyékembert.
Lauren első észleléséhez visszaugrunk néhány évet az időben, egész pontosan 2002-be, amikor a nő 13 éves volt.
„Egy nap, a késő délutáni órákban lépések hangjára lettem figyelmes, mintha valaki a kerti járdán sétálna. Óvatosan elhúztam a függönyt, és szinte meghűlt a vér az ereimben. Egy nagyjából 2 méter magas fekete alakot pillantottam meg a házunk előtt. Dermesztő érzés volt, csak állt ott és mintha egyenesen engem bámult volna.”
– idézte fel a történteket.
Ennél is ijesztőbb volt azonban az a találkozás, amely Lauren hálószobájában történt. Egy éjszaka furcsa zajra ébredt, s mikor kinyitotta a szemét, ugyanaz a sötét alak állt az ágya mellett. Lauren hozzátette, hogy ezt követően még hetekig látta az árnyékembert a szobájában.
A temető rejtélye és a megválaszolatlan kérdések
Mark Vernon a paranormális jelenségek veterán nyomozója is értesült Julian történetéről, és elhatározta, hogy közelebbről is megvizsgálja Crofton temetőjét éjjellátó kamerájával.
„Mivel az árnyékembert többször is látták ebben a temetőben, gondoltam körülnézek, és azt hiszem sikerült is megörökítenem valami különlegeset. Úgy vélem, valamiféle entitásról van szó – viharos idő és hatalmas szél volt, de ez őt egy cseppet sem zavarta a mozgásban. Úgy éreztem, hogy követ engem, s bár furán hangzik, de mintha még a munkám is érdekelte volna.”
Ahogy látjuk tehát, nem Julian volt az egyetlen, aki beszámolt a croftoni árnyékember-jelenségről, más szemtanúk is hasonlókat tapasztaltak, ám a kérdés továbbra is adott: ki, vagy mi ez a sötét árnyalak, amit a helybeliek rendszeresen megfigyeltek? Vajon a tudomány képes lesz valaha magyarázatot adni a nyugtalanító anomáliára?
