Hasonlóan az Atlanti- és az Indiai-óceánhoz, a Csendes-óceánt is sokan gyanúsították azzal, hogy vízbe fojtott egy egész kontinenst.
Ezt a Csendes-óceánba merült szárazföldet napjainkban a legtöbben Mu néven emlegetik, elsősorban az angol-amerikai Churchward ezredes ténykedésének köszönhetően.
James Churchward (1851-1936) az angliai Devonshire-ben született, Oxfordban és a Sandhurst katonai akadémián végezte felsőfokú tanulmányait, majd harminc éven keresztül szolgált Indiában, először a Royal Engineersnél, később pedig a bengáli lándzsásoknál, ezredesi rangban.
Hetvenéves korában az Egyesült Államokban telepedett le, és itt adta ki négy könyvét, amelyekben részletesen leírja az elsüllyedt kontinensekkel kapcsolatos kutatásait, és azok eredményeit.
Könyveinek, amelyek 1930-ban, 1931-ben, 1933-ban és 1934-ben jelentek meg, a következő címeket adta: The Lost Continent of Mu (Mu elveszett kontinense), The Children of Mu (Mu gyermekei), The Sacred Symbols of Mu (Mu szent szimbólumai) és Cosmic Forces as They Were Taught in Mu (Kozmikus erők, amint azokat Muban tanították).
A Csendes-óceánba merült kontinensre utaló dokumentumokkal első ízben egy indiai buddhista kolostorban találkozott, ahol egy nagy tudású öreg szerzetes segítségével sikerült megfejtenie néhány igen régi, sajátos domborművekkel díszített kőtáblát.
A hagyomány szerint e titokzatos táblákat két nága vagy naacal (szent testvér) alkotta, akik a mitikus ősidőkben érkeztek Muról a nagy keleti földről, hogy bölcsességüket átadják az arra érdemeseknek. A szövegek az emberiség legősibb képírásával íródtak, amelynek univerzális jeleivel a Föld minden nagy archaikus kultúrájának jel- és szimbólumrendszerében, ikonográfiájában és profán díszítőművészetében találkozhatunk.
A táblák a teremtésről és az emberiség őstörténetéről szóltak, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy csak töredékei egy jóval terjedelmesebb szakrális szöveggyűjteménynek.
Churchward ekkor ősi nyelveket kezdett tanulmányozni, majd búcsút mondott a hadseregnek, és útnak indult, hogy további mozaikdarabkákat gyűjtsön össze az elpusztult keleti kontinensről, amely szerinte az emberiség bölcsője volt, és otthont adott az első nagy birodalomnak.
Járt Ausztráliában és Új-Zélandon, meglátogatott több csendes-óceáni szigetet, amelyeken ősi romok találhatók, volt Szibériában, Közép-Ázsiában, Tibetben és Egyiptomban. Útja során sikerült újabb utalások, emlékek és dokumentumok nyomára bukkannia, sőt Lhászában állítólag még olyan táblácskákat is látott, amelyeken az indiai kolostorban őrzött szöveg folytatása volt olvasható.
Végül Mexikóban állt össze a mozaik, ahol is barátja, a skót William Niven bányamérnök, geológus és amatőr régész több ezer apró szobrot, domborművet és feliratos követ talált, amelyeken egyértelműen felismerhető volt az általa rekonstruált Mu-beli képírás számos jele.
