Gregg Braden amerikai szerző és kutató sok szokatlan mágneses térerősséget és frekvenciát mutató ősi templomot vizsgált meg.

Az 1800-as évektől kezdve egészen napjainkig több leírás is arról tanúskodik, hogy az odalátogató csengést és bugást hall, különös izzó ragyogást lát, és szikrákat érzékel a megalit állókövek, vagy a gízai nagy piramis közelében.

Új-mexikói lakosként Braden tekintélyes időt töltött az Egyesült Államok délnyugati részén található „templomokban”. (Braden rámutat, hogy amit más országokban templomoknak hívnak, azt itt többnyire „indián romok”-nak nevezik.) Ez már eleve meghatározza, hogyan gondolkodunk róluk, és miként bánunk ezzel az örökséggel.

Az anaszázi kultúra által ezer évvel ezelőtt épített kör alakú föld alatti kivákban* Braden különféle, megváltozott tudatállapotok létrehozására alkalmas, azok rezonanciáira pontosan ráhangolt tereket figyelt meg.

(*Kiva: Színes falfestményekkel díszített föld alatti kamra, amelyet a pueblo indiánok közösségi ünnepeiken, szertartásaik alkalmával használnak — a szerk.)

Az ilyen „rezonáns tér” nem más, mint egy üreges tér, amelynek méretei természetes frekvenciával rendelkeznek.

Ez rezgést vagy harmonikus visszacsatolási hurkot indít el, ami képes egy másik frekvenciára ráhangolódni.

„Bizonyos kivák esetében -mondja Braden – ez a másik frekvencia az emberi lélek”.

Látogatás egy kivában

Braden mesélt egy kirándulásról, amikor meglátogattak egy jól karban tartott kivát, és ott azt mondták a csoportnak, ma nem játszhatnak indián cédrusfuvolán, mint régebben.

Gregg Braden

„Alig vártam hogy megtapasztaljam a kiva szokatlan akusztikáját és azt a meditatív elmélyedést, amelyet gyakran eredményezett a fuvolaszó. Azonban találkoztunk egy parkőrrel, aki azt mondta, a hangszerek használatát nemrég betiltották, mert néhány nappal azelőtt egy látogató, épp ennek a kivának a közepén, egy kagylókürt fújásakor halálos agyvérzést kapott. A nemzeti park nem volt hajlandó további baleseteket kockáztatni.” – emlékezett vissza Braden.

Braden jóbarátjának Lara Lee-nek és férjének Paulnak egy jóval vidámabb élményben volt része pont ugyanebben a kivában.

Braden vezetésével Lara és Paul napokat töltöttek poros ösvényeken túrázva, amelyek más és más méretű és frekvenciájú kivákat, elhagyott épületcsoportokat kötöttek össze, továbbá sziklákat, amelyek közül néhányat vésett ábrák (ún.petroglifek) díszítettek.

Éppen ezen a bizonyos kiván mentek át, amikor Paul megtorpant, és egy ideig mozdulatlanul állt, mintha belső érzékeivel figyelne valamire.

Leült középen, lehunyta szemét, és „ráhangolódott az adásra”. Az „adás”, valamiféle mély érzelmi energiával telítve, olyan erőteljes volt, hogy Paul kiment a kiva szélére, leült a párkányra, folytatta a meditációt, és olyan felismerésben volt része, ami egészen megváltoztatta életét.

Belső mechanizmusok

Vajon véletlen-e, hogy sok templom és szentként ismert helyszín a tapasztalást megváltoztató mechanizmusokkal és frekvenciákkal bír?

Néhány tanulmány feltárta, hogy a Kheopsz piramis ismert felsőbb kamrái jelentősen alacsonyabb mágneses mutatókkal rendelkeznek, mint az alsó kamrák, miközben a megszokottnál jóval magasabb frekvenciákat mértek bennük.

Braden szerint a Kheopsz piramis csak példa egy technológiára, amelyet az előző kultúrák azért fejlesztettek ki, hogy felfrissítsék ezeket a korszakok közti állapotokat, az elsősorban megváltozott tudatállapotokba való beavatásra tervezett kamrákban.

De pontosan milyen hatást gyakorol ránk a gyengébb mágneses erőtér és a magasabb frekvencia?

„Azt a nagyszerű lehetőséget nyújtja, hogy még könnyedebben változtassuk meg azokat a mintákat, amelyek meghatározzák, hogyan és miért szeretünk, félünk, ítélkezünk, érzünk, vágyódunk és okozunk fájdalmat. Generációról generációra örökölt érzelmi és szellemi mintáinkat nagy fajsúlyú mágnesesség veszi körül a morfogenetikus mezőben. Gyengébb mágneses erőtérrel körülvéve ezek a minták kevésbé kényszerítők — ez könnyebb hozzáférést enged a magasabb tudatállapotokhoz, ahogyan testünk sejtjei „átkapcsolnak”, és hangvillákhoz hasonlatosan megpróbálnak ráhangolódni a Föld frekvenciájára, ezáltal a mi egész frekvenciánkat is megváltoztatva.” – mondja Braden.

Felhasznált irodalom: Gregg Braden, Awakening to Zero Point: The Collective Initiation (Kollektív beavatás) című könyve

Kövess minket a Facebookon!

error:
Send this to a friend