Hívő ember számára a zsidó-keresztény kultúrkörben nem kétséges Mózes próféta Teremtés könyvében tett kinyilatkoztatása, miszerint: Isten a természetfeletti lény, hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig megpihent.
Az ószövetségi iratokban Mózes utal egy alaktalan és anyagtalan valamire, amelyből Isten megteremtette a világegyetemet. Az újszövetségi iratokban ez az ősanyag már nem szerepel, mert az első vatikáni zsinaton „kicenzúrázták”.
A kereszténység számára az ősanyag létének feltételezése Isten mindenhatóságának tagadását jelenti, mivel minden tőle eredeztetett.
A hinduk hite szerint az eredendő ősanyag az első rezdületből alakult ki. Az így létrejött szubsztanciát a karmája tartja mozgásban, ennek megszűntével az anyag megsemmisül.
Kínai legendákból tudhatjuk, hogy hatezer éve élt szerzetesek a smaragdszövetségben már rendelkeztek intergalaktikus ismeretekkel. Ők az anyag és az energia között tisztán látták az összefüggést.
A huszonegyedik században is az anyag és energia kapcsolatáról másképp gondolkodnak a fizikusok, mint a vallásfilozófusok. A fizikusok szerint két dolog ok-okozati kapcsolata a reakcióelmélet révén értelmezhető. Megjelenik tehát egy harmadik fogalom, az idő.
Az idő lényege a változás, melynek során az ok dinamikusan hat az okozatra, ezért gondolják egyes fizikusok úgy, hogy ennek következtében az univerzum gyorsulva tágul. A tudományfilozófia általánosan elfogadott teremtéselmélete alapján a „nagy bumm” után az ősanyag szétáradásából keletkezett az univerzum. A materialista fizikusok szerint léteznie kellett egy kezdetnek, amiből aztán a több százmilliárdnyi galaxis kialakulhatott az ősrobbanást követően.
De ezt az elméletet nemcsak a vallásfilozófusok, hanem a materialista fizikusok egy csoportja is kétségbe vonja, mivel nem ad magyarázatot a kezdet előtti állapotra. Az ősanyag mint ok és az ősrobbanás mint okozat között látszólag egyértelmű a kapcsolat, csak az nem világos, hogy az, ami robbant, miből volt és hogyan jött létre.
Vallásfilozófiai megközelítésben a teremtés kevésbé ellentmondásos. Az Isten mint teremtő az atya, a teremtmény a fiú és az ősanyag a szentlélek. Számukra a jin és jang jelentette a teremtő erőt, a sötétséget és a világosságot. Ők már ismerték a mennybolton észlelhető fekete lyukak okát is. Tudták, hogy két ellentétes erőterű gigantikus égitest forog egyszerre saját és közös körpályán, minek következtében a közelükbe kerülő égi matériát beszippantják, és forgástengelyük mentén, ősanyagként kifújják az univerzumba.
Az ősanyag nem más, mint az anyagi természetű térstruktúra felbontása révén létrejövő virtuális részecskék végtelen halmaza, amely kitölti a galaxis gravitációs hullámterét. A virtuális részecske vallásfilozófiai megfogalmazásban a szentlélek, egyben az anyagi világunk legkisebb egysége.
Az elemi anyagi természetű térstruktúra belső szerkezete egy dinamikus térfraktálba rendeződött energiahalmaz, amely a tárolt energia arányában torzítja környezete homogén gravitációs hullámterét. Az alternatív és áltudományosnak minősített térelmélet szerint ezt nevezik mikrogravitációnak. A mikrogravitáció tehát akkor jön létre, amikor egy energiahalmaz állóhullám-burokrendszer csapdába esik, és addig áll fenn, míg a burokhullámrendszer össze nem omlik. A matéria elvesztve karmáját, megsemmisül.
A kereszténység vallásfilozófiája szerint a világot Isten a semmiből teremtette, a zsidó rabbik már hallottak valamiféle ősanyagról, a hindu bölcsek említést tettek az első rezdületről, míg a kínai smaragd rend szerzetesei azt is lejegyezték, hogyan lesz a semmiből valami és a valamiből semmi. A szkeptikus tudományfilozófusok mindezeket az állításokat kétségbe vonják, ezek után mindenkinek magának kell hite és tudata alapján megtalálni a helyes utat az intergalaktikus ismeretek kozmikus szféráiban.
Novák Péter
