exöszájzbúk

Az Élet Virága – A teremtésmátrix

Mintegy 144 kilométerre Luxor városától, az egyiptomi Nílus nyugati partján található egy templom, amely nem hasonlít a Föld semmilyen más templomára.

A templom – mely korban számos évezreddel megelőzi az azt beborító ősi maradványokat – építészeti stílusa egyedülálló, nem hasonlítható egyetlen, a világ más részén található helyhez sem.

Ehhez csak a Kairó környéki gízai piramisok stílusa hasonlítható, amelyek korát ma a földtani jégkorszak előttire teszik. Ezt az épületett – Ozirisz templomát – az Ozirisz útján való feltámadásnak ajánlották.

Minthogy Ozirisz temploma, az abüdoszi I. Széthi nevéhez fűződő templom-együttes alatt és mellett helyezkedik el (mely jelenleg a legidősebb épületek közé sorolható Egyiptomban, keletkezését i.e. 6000-re teszik), közelsége már önmagában véve is feltételezi, hogy korábban építették.

Bizonyos részei ugyanis már I. Széthi temploma alatt fekszenek. Ozirisz templomát súlyos gránitlapokból építették fel, amelyeket “horony és csap” szerkezet tartott össze, a falak olyan pontosan kapcsolódtak, hogy nem volt szükség habarcsra.

Minthogy a monolitok a messze délre található asszuáni kőfejtőből származnak, rejtély marad, hogyan szállították őket jelenlegi abüdoszi helyükre.

A jelek arra utalnak, hogy Ozirisz temploma valójában jóval idősebb, mint azt jelenleg sejtjük, és egy nagyon ősi, különlegesen fejlett és mindenre kiterjedő, közvetlenül a jelenre utaló tudás biztonságos őrzésének, és átadásának helyszínéül szolgált.

Mai kifejezéssel misztériumiskolaként utalhatnánk a helyre, a feljegyzések csarnokára, amely az utolsó alkorszak végét megelőzően jött létre, úgy 10500 és 13000 évvel ezelőtt.

Ozirisz templomának falain megjelenített „Teremtéskódok” kulcsok testünknek — a születés, élet, halál, feltámadás folytonosságának — és a „Korszakváltás” jelentőségének megértéséhez. E kódok a mai napig működnek.

Ozirisz templomának felfedezése óta éles viták tárgya. Besorolható-e a „tudomány” vagy „vallás” kategóriáiba? Önmagában véve egyik sem, mind a kettő keveredik benne.

A templom falain fennmaradt információk fontos kulcsokat kínálnak a legmélyebb, egyetemesen alkalmazható — az emberiség által a történelem során bármikor elérhető — tudás tanulmányozásához. Az Ozirisz templomában egyesített „kódok” éppoly érvényesek ma, mint 8000 évvel ezelőtt, és talán még időszerűbbek.

A súlyos gránitlapokból álló mennyezetet tartó teherhordó oszlopok belső oldalán, a falakon különféle elrendezésben érintkező körök mintasorozatai találhatók, melyekre „virágokként” utalunk.

Az egyes körvonalak a szomszédos kört pontosan azok felezőpontján szelik ketté, úgy hogy metszik a szomszédos kör középpontját. A hálót az eredményezi, hogy a körök mindegyike összekapcsolódik, ugyanakkora átmérővel rendelkezik, úgy, hogy minden oldalával osztozik a vele szomszédos kör egyik felének területén.

Minden teljes virág 19 körből áll, úgy Hogy az egész mintát két egymásba illesztett koncentrikus gyűrű zárja körbe.

A legkülső köröket érintő gyű­rűket a szakrális geometria tudományában zona pelucidának nevezik — ami az emberi pete belső és külső felületére használt latin kifejezés. A virág rezonáns szimbólumában a zona pelucida valóságot tükröző metafora; az emberi test egyes sejtjeiben holografikusán létező összes szunnyadó lehetőség kódjait tükrözi.

Az élet, ha a döntés és a szabad akarat eszközeit felhasználva éljük, aktiválja ezeket a lehetséges valóságokat, melyek a „test rezoná­torán” keresztül összpontosulva a teremtés tehetetlenségi erejére reagálnak.

Úgy tűnik, ez az élettapasztalat határozza meg, melyik program mintái lépnek működésbe. A szakrális geometria legszakrálisabb jellege a létezés tudománya, azon kódok tudatos áthangolásának tudománya, amelyek az „akarat” életmintáit biztosítják. Ezek választott tapasztalataink.

Önmagában véve rejtély, hogy a szakrális mintákat miként vitték fel a kőfelületre. Ezeket a gyönyörű geometrikus kódokat nem maratták, festették vagy vésték a kemény rózsa-gránit falakba — hanem szó szerint „beleégették” a kőbe egy olyan módszerrel, amelyet még ma sem értünk. Thoth Smaragdtáblái ezt az ősi kódot mindenhol az Élet Virágának nevezik.

Mélyen a Föld szívében található a virág, annak a Szellemnek a forrása, amely mindent formájába köt. Hogy tudd, a Föld testben él, amint te is saját formádban élsz. Az Élet Virága olyan, mint saját Szellemed saját helye, és a Földön keresztül áramlik elő, amint a tiéd is formád révén árad ki.”(Thot smaragdtáblái – 13.tábla)

Jelenleg az Élet Virágában található kódokat már tanulmányozza a nyugati világ, „feltámadnak” és „megoldják őket”. Van egy rendkí­vül tehetséges tanítónk, Drunvalo Melchizedek.

Elsősorban az ő tudásá­nak, emlékezésének, és erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az Élet Virá­gának származtatása, üzenete és jelentése ismét részévé vált az ősi misztériumtanításnak.

Drunvalo Melchizedek munkájának alapja a tudatosság, és az emberi testet körülvevő energia-információ „kristályos” mezőinek felhasználása. Ezekre a mezőkre az ősi szövegek a Fény-lélek-testként, vagy Mer-Ka-Ba-ként utalnak.

Drunvalo Melchizedek

Az Élet Virágának különféle elnevezései váltak ismertté a világon mindenütt, például az Élet Fája és az Élet Forrása. Ezekben a mintákban találhatóak azok a matematikai sorozatok — szó szerint a „teremtés kódjai” — amelyek a fény geometriai mintáit genetikai anyagok egymásra hatásaként írják le az emberi test minden egyes sejtjében.

A szerző jelenlegi kutatásai arra utalnak, hogy pontosan az Élet Virága felelős a genetikai kód elrendeződéséért a DNS molekulán belül. Az alapvető aminosavakban a teljes hossz, az elágazó minták, a „törzs” elágazásainak arányai, de még maguk az elágazások szögei is a Virág egymást keresztező mintái által kimutatott határokon belül vannak.

Az Élet Virága tartalmazza az egyes platóni testek morfogenetikus mintáinak koordinátáit: az élet fejlődési irányát és növekedési gyorsaságát „hangszerelő” biológiai-matematikai programot.

Ez a program leírja a férfiaknak a nőkhöz való arányát természetes populáci­óban, a fák, növények, gyökérrendszerek, légköri elektromos kisülé­sek fa alakú elágazó mintáit, az emberi test arányait, és az emberi testben lévő és azon túli energia geometrikus mezősugárzásának arányait (ez különösen jelentős fizikai világunk megismeréséhez), amivel létrehozza a háromdimenziós tapasztalatunkat támogató „energiafészkeket”.

Ebben a mintában megtalálhatóak szinte az összes vallásos hiedelem, szakrális rend, metafizikai törvény és idáig megalkotott — mind ősi, mind modern (tudományos) — alhalmaz kódolt alapjai. (Az a tény, hogy a modern tudományt itt alkalmaznak minősítem, tudásunk — „tudományunk” — érvényességi fokára, teljességének hiá­nyára utal).

A nyugati technológia bölcsessége csak részleges meg­értésen nyugszik, sokszor torz, mert nem teljes. A fizika „törvényeit” tekinthetjük helyi „igazságoknak”; ezek valójában a tapasztalat korlátozott paraméterein belül megfigyelt energiaminták leírásai. A világon mindenütt érvényesülő egyetemes törvény a megnyilvánuló energia törvénye:

Ha megváltoztatjuk az energia frekvenciáját, azokat a mintákat változtatjuk meg, amelyekben az energia megnyilvánul.

A szakrális nyelv kifejezéstára, és a számunkra igazságként szolgáló minták megfigyelése révén, e törvénnyel megtalálhatjuk a kulcsot a teremtés kódjainak megfejtéséhez.

A zsidó-keresztény hagyományok, a hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, a Vörös Kéz rendje, az Arany Hajnal, a Smaragd Kereszt, az Ametiszt Kereszt, a Szabadkőművesek és a zsidó kabbala tanai, mind-mind a Teremtő (k), az emberiség, és az emberiség világa kö­zötti kapcsolat ismeretében gyökereznek. A tanításnak ez az útja nagyon régi tudáson alapszik, a szakrális tudomány — vagy pontosabban — a szakrális geometria ismeretén.

A szakrális geometria „geometrikus” jellege nem szükségszerűen jelenti a teremtés kódjainak bal-agyféltekés, férfias és technológiára irányuló megértését — bár ilyen is lehet azok számára, akik úgy döntenek, hogy a kifejezésnek ezen adott szűrőin keresztül közelítenek tanulmányozásához.

Az ősi misztériumiskolák tanításai a logikus bal-, és az intuitív jobb-agyféltekés tudást kiegyensúlyozva kínálják. A tudás mindkét formája gyakorlati és szükséges. Mindkettő pontos ismeretekkel rendelkezik egy pontos tudományról; önmagában véve teljes és egész.

Felhasznált irodalom:Gregg Braden:Kollektív beavatás