A vietnámi háborúban titkos időjárási programokat is kipróbáltak az ellenséggel szemben az amerikaiak

A háború 1955-1975-ig tartott, de Amerika csak 1965-ben avatkozott be. A harc a kettéosztott Vietnám egyesítésért folyt, melyben részt vett még az akkori kommunista Szovjetunió és Kína is. A háborún belül az időjárás befolyásolásával 1967 és 1972 között próbálkoztak, ez volt a Popeye hadművelet.

A célja az volt, hogy a célpont területek fölött meghosszabbítsák a monszunt – azaz az esős évszakot, ami alapvetően is többnyire egy vagy két hónapig tart. Az egyik ilyen terület volt a Ho Si Minh ösvény, ami egy logisztikai bázisrendszer volt, mert ezen keresztül kereskedtek egymással a katonák az üzemanyag és lőszer ügyekben.

A hadifoglyokat is itt tuszkolták át és itt kaptak a katonák egészségügyi ellátást is. Röviden tehát nagyon fontos „központ” volt a háborúban. Az amerikai kormány itt próbálta kiterjeszteni a monszun időszakot azzal, hogy a környező felhőket teleszórja ezüst- és ólom-jodiddal, ezzel is 30-45 nappal elhúzva a ciklust.

És hogy ez miért jó? A folyamatos esőzések miatt lelassult az ellenség utánpótlása és kamionforgalma. Így a hadművelet sikert könyvelhetett el, méghozzá annyira, hogy kisebb árvíz is keletkezett.

Robert S. McNamara, amerikai védelmi miniszter aggódott a bevetés miatt, hogy majd sokan ellenezni fogják — főként a tudományos közösség . Azonban sokan fontosnak tartották az akciókat nemzetbiztonsági szempontból. Az időjárás-módosító programot bevetették Laoszban, Kambodzsában és Thaiföldön is, azonban Melvin Laird védelmi miniszter a kongresszusi gyűlésen tagadta, hogy ilyen taktikai fegyvert használtak volna.

Azonban tény, hogy igen, így ne is csodálkozzunk azon, hogy napjainkban is összeesküvés-elméletek látnak napvilágot hasonló témákkal kapcsolatban, amikor nyilvánvaló, hogy Laird hazudott. Ha már akkoriban is tagadták egyesek az ilyen fegyverek használatát, akkor miért is vallanák be azt napjainkban?

Mindenesetre például Laosz kormányát egyáltalán nem tájékoztatták a project céljáról és módszeréről, így titkos maradt. Az eredmény magától értetődő volt: a behintett felhők 80%-a termelt esőt és négy órán belül tíz centi is lehullott, ezzel is megbénítva a közlekedést a vietnámi határ térségében.

A célkitűzések között szerepelt, hogy az utak mentén földcsuszamlások legyenek, ezzel is akadályozva az ellenséges csapatok utánpótlásvonalait. Sikerrel jártak. Az évek alatt több mint 2600 kísérletet hajtottak végre. Ezeknek a kísérletsorozatoknak az éves költségvetése 3,6 millió dollár volt. De nem sajnálták a pénzt, naponta kétszer szálltak fel a thaiföldi Udom Royal Thai Légibázisról a repülőgépek — általában C-130 Herculesek és F-4C Phantomok -,hogy behintsék a felhőket.

Az esőkeltő művelet kódneve „Motorpool” néven futott. A project végül 1972. július 5-én állt le és szűnt meg végleg. Közben már egy évvel korábban Jack Anderson oknyomozó újságíró tett közzé egy cikket az eseményekről a New York Timesban, így már a nyilvánosság is tudott róla.

Sokan negatívan fogadták ezt a hadviselési módszert, éppen ezért a későbbiekben betiltották, azonban előtte még, a Popeye hadművelettel párhuzamosan futott a GROMET II. projekt a Fülöp-szigeteken. 1968-ban és 1969-ben súlyos aszály sújtotta a szigeteket, aminek hatására a kormány úgy döntött, hogy beveti a felhők magvasítását, hogy megnöveljék a csapadékot. A projekt adatait és aktáit azóta nyilvánosságra hozták és bárki számára hozzáférhető lett.

Segítségül az Amerikai Egyesült Államokat hívták, mert az efféle munkaprogramban ők voltak a kompetensek. A trópusi gomolyfelhőket a szokásos ezüst-jodiddal szórták meg repülőgépeikkel, a személyzet pedig 46 szakértőből állt. A gépek oldalát kis dobozokkal szerelték fel, amiből 18 ezer és 20 ezer láb magasságában a kémiai anyagok kihullottak a célpont felhőkre.

Óriási szükség volt a sikerre, mert a mezőgazdaság adatai romlani kezdtek, a növények elszáradtak, így nem volt termés sem. A talaj kiszáradt és megkeményedett, a mezők pedig szinte kihaltak. A kísérletezés megkezdődött, amelynek során a szigetek polgári légi forgalmát a minimálisra csökkentették, hogy a szórási akciók nyugodt körülmények között folyjanak le.

Miután a radarképeket, a fényképeket, a műholdképeket összevetették, kiderült, hogy a végeredmény teljesen jó volt. A program előre haladásával megkezdődtek az esőzések —igaz, minimálisan — de jelentősen jobbra fordult a helyzet. Bár azt az eredményt nem érték el, amit vártak és nem tudták teljes mértékben kontrollálni az eső mennyiségét, a felhők behintése azért ért valamit. Ezen fellendülve a GROMET II projekt befejezése után is szerettek volna még tovább kísérletezni ezzel, ám ezt a későbbi törvénymódosítás miatt betiltották.

időjárás-módosítás

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error: