A Templomos Lovagok rendjét 1118-ban még csak kilenc lovag alkotta, de a következő két évszázad során olyan hatalmas mértékű gazdagságra és politikai befolyásra tett szert, hogy a katolikus egyházon kívül nem ismertek el más feljebbvaló hatalmat.
Sőt, minden valószínűség szerint olyan vallási és tudományos bizonyítékok voltak a kezükben, amelyekkel a pápaság hatalma fölé emelkedhettek.
Ezen okok miatt zúzta szét a Templomos Lovagok rendjét 1307-ben a pápa és a francia király. Fénykorukban ők voltak a mai bankárok ősei, ők találták ki a hitelezés intézményét is.
A Templomos Lovagok megalakulása
A történet 1118-ban Jeruzsálemben kezdődött, amikor kilenc francia lovag engedélyt kapott Jeruzsálem királyától, II. Baldwin Le Bourgtól önálló katonai szervezet alapítására.
Baldwin átengedte nekik a palotája keleti szárnyát is, amely Salamon király egykori templomának közelében állt. Ekkoriban „Krisztus és a Salamon-templom Szegény Lovagjainak Rendje” volt a nevük.
Vezetőjük egy francia nemes, Hugh de Payens volt. Közeli kapcsolatot tartottak fenn a cisztercita szerzetesekkel, akiknek csillagzata együtt emelkedett az övékkel. Állítólagos feladatuk a Szentföldre érkező zarándokok védelme volt. Valójában egészen más küldetést teljesítettek.
Ásatásokat kezdtek azon a területen, ahol valaha Salamon király temploma állt. A legenda szerint ebben a háromezer évvel azelőtt épült templomban őrizték a frigyládát, a zsidó hit legszentebb ereklyéjét, amelyről azt tartották, hogy segítségével közvetlenül kapcsolatba lehet kerülni Istennel.
A Templomos Lovagok titkos tudása
Azt is rebesgették, hogy a templomban olyan titkos tudás forrását is elrejtettek, amely az evangéliumoknál is ősibb és erősebb. Annyi bizonyos, hogy a Templomosok rejtett alagutak egész hálózatát ásták a helyszínen — ezeket brit kutatók tárták fel a tizenkilencedik század végén. Amit viszont nem tudhatunk bizonyosan, az az, hogy mit is találtak a lovagok a föld alatt.
Graham Hancock szerint nem valószínű, hogy meglelték volna a frigyládát, hiszen azt minden bizonnyal diadalmasan hazavitték volna Franciaországba (szerinte a frigyláda talán a mai Etiópia területén lehet elrejtve).
Sokkal valószínűbb, hogy súlyos titkokat, például Jézusról szóló tekercseket tártak fel, amelyek megcáfolták az evangéliumok állításait, és szemben álltak a megfeszíttetésről és a feltámadásról szóló hittel.
A Templomos Lovagok rendje hierarchikusan épült fel. A mintát, melyet később a szabadkőművesek is követendőnek találtak, a ciszterci rendtől vették át. A rendben lovagok, altisztek, lelkészek és szolgálók munkálkodtak.
Eredetileg megkövetelték a cölibátust és a nincstelenséget. Aki belépett a rendbe, annak minden vagyonáról le kellett mondania, és fel kellett ajánlania a közösség javára.
A Templomos Lovagok vagyona, ereje és tekintélye gyorsan gyarapodott. Hatalmuk csúcsán húszezer lovag szolgálta a rendet, katonai erejüket mindenki rettegte.
Vörös kereszttel ékített fehér köpenyüket messziről fel lehetett ismerni. 1128-ban a Troyes-i Zsinat önálló katonai és vallási rendként ismerte el őket. Egy éven belül hatalmas birtokokat szereztek Európa-szerte, 1131-ben Aragónia uralkodója országa egyharmadát engedte át nekik.
A Templomos Lovagok kiváltságai
1139-ben II. Ince pápa feljogosította őket arra, hogy csak a pápaságnak tartozzanak hódolattal, más földi hatalomnak nem, felszabadították őket az adófizetés terhe alól, bár ők maguk szedtek adókat az egyház és az uralkodók számára is.
A Templomos Lovagok saját templomokat építhettek. Így ők lettek a nagy középkori templomok létrehozói, nekik köszönhető például a chartres-i katedrális is. Vagyonuk és befolyásuk terjedésével ők lettek Európa első bankárai is, hiteleikre esetenként akár hatvan százalék kamatot is felszámoltak.
De megteremtették annak lehetőségét is, hogy ha egy zarándok utazása kezdetén elhelyez valahol egy összeget, az érte kapott elismervény ellenében a Szentföldön készpénzhez juthasson.
Ez a korai utazási csekk lehetővé tette, hogy az utazó megóvja pénzét a vámszedőktől, a tolvajoktól, a rablóktól. Graham Hancock meggyőződése szerint „a rend a Templom-hegyen végzett ásatásai során valamiféle, az építészet tudományával kapcsolatos rejtett tudásanyagra bukkant”.
Ez egybecseng az 1947-ben a Holt-tenger mellett talált leletekkel. A „rézvörös tekercs”, amelyet a többi holt-tengeri tekercs közt találtak, nemcsak nagy mennyiségű kincsről —aranyról és írásokról — tesz említést, de megnevezi a helyét is: Salamon temploma.
A Templomos Lovagok és a „szent geometria”
A „szent geometria” eszméjéről sokan úgy tartják, hogy a titkos misztikus iskolák tudásának (és erejének) sarokköve volt azokban az időkben, amikor a tudomány, a hit és a mágia még nem különült el egymástól. Az akkori tudományok őrzői és felfedezői nem különböztek a mai tudósoktól: ők is ugyanúgy kutatták az összefüggéseket, a matematizálható kapcsolatokat, amelyek az univerzumot vezérlik.
Minden jel arra mutat, hogy ennek a „szent geometriának” a segítségével voltak képesek például a chartres-i katedrális megépítésére. A templom olyan hatalmas és olyan építészeti megoldásokat tartalmaz, amilyenre addig nem volt példa — a csúcsos boltívekkel támasztott mennyezet magassága első pillantásra szembeötlik.
A korai gótikus építészet még csak ezután következett. Az általuk készített színezett üvegeket a vegyészek mindmáig nem tudták pontosan reprodukálni.
A Templomos Lovagok eredményei nyilvánvalóak, de a rögeszmés titkolódzás, amellyel körülvették magukat, elvetette a magvát a gyanúnak, hogy a rend valami sötét titkot rejteget.
A Templomos Lovagok bukása
Bukásuk 1305-ben vette kezdetét, amikor a francia király, IV. Fülöp meggyőzte V. Kelemen pápát, hogy a rend veszélyt jelent a pápaságra. Azt is rebesgették, hogy a Templomos Lovagok vissza akarják segíteni a Meroving családot a francia trónra.
A Meroving vérvonalat egyenesen Jézustól eredeztették, aminek elfogadása önmagában bizonyíték lett volna arra, hogy Krisztus nem halt meg a kereszten.
1307. október 13-ától Franciaországban hajtóvadászat vette kezdetét a Templomos Lovagok tagjai ellen. Elfogták, bebörtönözték, megkínozták és megégették őket, istenkáromlás és eretnekség vádja alatt.
Ez az inkvizíció az utolsó templomos nagymester, Jacques de Molay 1314-ben történt máglyára vettetésével ért véget. Így végződött ennek a büszke és titkolódzó rendnek a látható korszaka.
De néhány kérdés mindmáig válaszra vár. A Templomos Lovagok hatalmas vagyonának sorsáról nincs sok tudomásunk, csakúgy, mint a rend flottájáról, amely a kor legnagyobb, legfélelmetesebb hajóhada volt.
Egyes kutatók szerint Frallois Bérenger Sauniére a Templomosok kincsét találta meg a Rennes-le-Cháteau-i dombtetőn álló Mária Magdolna-templom alatt.
A vérengzést számos templomos túlélte valójában csak keveseket végeztek ki. Sokan elmenekültek, a feltételezés szerint sokaknak meg is kegyelmezett a pápa.
A Templomos Lovagok rendje illegalitásba vonult, meghagyva a kételyt, hogy talán mindmáig itt élnek közöttünk.