szerző: James Van Praagh amerikai író, spirituális médium és tisztánlátó, aki az öt évadot megélt nagysikerű sorozat, a „Szellemekkel suttogó” társproducere volt.


Emlékszem, hogy egyszer, amikor a The Joy Behar Show vendége voltam, nehezen tudtam feldolgozni, hogy a halált követően Hitler és Teréz anya lelke ugyanarra a helyre kerül.

Az igaz, hogy minden lélek a Szellemvilágba tér vissza, azonban a vallás azt programozta belénk, hogy ezt a helyet „menny”-re és „pokol”-ra osszuk; ezért nehéz elképzelnünk, hogy az a két lélek valahol együtt köt ki.

Az egyszerű válasz az, hogy igen, ugyanoda kerülnek – a Szellemvilágba. Az összetett változat pedig, hogy nem, a Szellemvilágon belül nem egy helyre. Ha vizet csöppentünk a Földközi-tengerbe és a San Francisco-öbölbe, az a két vízcsepp ugyanarra a helyre kerül… és mégsem.

Ahogy itt ülök, és megpróbálom leírni nektek a Szellemvilág elhelyezkedését és felépítését, úgy tűnik, olyan hatalmas fába vágtam a fejszémet, hogy egész könyvet szentelhetnék csak a „kozmológiá”-nak. Ezért úgy döntöttem, hogy a leírásokat rövidre fogom, és a világokon belüli világoknak csak a fő jellemzőit közlöm, leszögezve azonban, hogy végtelen számú változat, szint és sík alkotja ezt a nyüzsgő, ugyanakkor valós helyet.

A szerintem legfontosabb területekre fogok koncentrálni, hogy általánosságban megértsétek, miként is működik az egész.

Világokon belüli világok

Az évek során sok teológus, pszichológus és költő írt a Szellemvilágáról, és hogy emberi testünk halálakor hová kerülünk. Én is sokat olvastam ezek közül, ezért most ezekre a művekre, valamint médiumi munkámra alapozva felvázolom ennek a dimenziónak az alapvető jellemzőit. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Szellemvilágot a maga teljességében az emberi agy korlátozottsága miatt nem ismerhetjük meg igazán.

Csak elméletek léteznek. Mint más esetekben is: ha állításom egybecseng a ti meglátásotokkal, őrizzétek meg; ha nem – vessétek el! Buddhának tulajdonítják a következő mondást:

„Ne higgy el semmit, akárhol is olvastad, és akárki mondta, még ha én voltam is az, csak akkor, ha belátásod és józan eszed elfogadja azt!”

A végtelen fogalmát nem könnyű megemészteni. Larry King egyszer azt kérdezte tőlem: „Ha mindenkinek van lelke, és most sokkal több ember él a Földön, mint 2000 évvel ezelőtt, honnan származnak ezek az új lelkek?” Kérdése megdöbbentett, mert sose jutott volna eszembe, hogy egyesek így gondolkodnak. Én a Szellemre mindig végtelenként gondoltam, a földi lelkek számára pedig végesként.

Lehet, hogy először csak 10, majd 100, aztán 1000 olyan ember van, aki gyűszűvel vizet mer ki az óceánból, és csak egy, aki vissza is önti, de ettől mindez meg sem látszik az óceánon.

A Szellemvilágot az isteni rend határozza meg: lelkek jönnek és mennek, megállás nélkül. A legtöbb lélek nem áll készen arra, hogy a szellemi dimenziókba lépjen; azt hiszik, valamiféle álomba csöppentek, ezért amikor átkerülnek természetes otthonukba, olyan energia kíséri őket, melyben földi szeretteikre ismernek. A lélek egyik első felismerése az, hogy önmaga is többdimenziós energialény. Van gyorsan rezgő energia, mint amilyen Teréz anyáé, és van olyan is, mint Hitleré, melynek rezgése rendkívül lassú.

A test elhagyásakor minden egyes lélek szeretetenergiája más és más sebességgel rezeg. Az ezüstzsinór elszakadásakor ez a rezgésszám szabja meg, hogy a szellem dimenzióban hová kerülünk. A szintek nem válogathatók szét jó és rossz szintekre (a Szellemben nincs ilyen besorolás), egyszerűen csak különböznek egymástól.

Azok, akik még a Földön tudatos erőfeszítést tettek, hogy szabad akaratuk révén növeljék szeretetenergiájukat, azok ennek megfelelő szintre érkeznek a Szellemben, akik pedig lecsökkentették az energiát, más szintre kerülnek.

Ahogy a Földön is sok ország van, a Szellemvilág is számos szintből áll. Ezek a „világokon belüli világok” energiaszintek, nem pedig bizonyos helyet jelölnek. A Szellemvilág vagy mennyország nem „fent” van: dimenzióközi. Minden ugyanazt a helyet foglalja el, az energia viszont más-más sebességgel rezeg, ezért a benne lévők számára mindegyik szint szilárd, valós világ.

Az asztrális világ

A Szellemvilágba való visszatéréskor a lélek először az asztrális síknak nevezett helyre kerül. Én magam gyakran hívom ezt „fogadóállomás”-nak, ahol minden lélek a múltbéli családjával és a barátaival találkozik, akik részesei voltak addigi fejlődésének. Amikor kimegyek valaki elé a repülőtérre, önkéntelenül is eszem be jut, mennyire hasonlít ez ahhoz, amikor az érkező lelket fogadják szerettei a Szellemvilágban. Bárcsak a Földön maradottak is átérezhetnék azt a rendkívüli izgalmat, melynek az újonnan érkező lélek a részesévé válik! Akkor gyászuk talán nem lenne olyan mély.

Megérkezésekor a lélek elcsodálkozik azon, mennyire hasonlít az asztrális világ a földihez. A fizikai világunkat idéző alakja, szerkezete van, hogy az átlépés ne okozzon nagy törést. Házakat, elegáns épületeket, hihetetlen kerteket, tavakat, városokat és kedvenc állatokat találunk ott, valamint különféle sportok és labdajátékok állnak rendelkezésünkre. Ez a világ több szempontból leképezi földi létünket és amit abból érzékelünk, viszont finomabb kidolgozású annál.

Míg a Föld fizikai világ, az asztrális sík inkább mentális, melyet a gondolat teremt. Ennek ellenére szilárdnak és valósnak tűnik. Sokan számoltak már be arról, hogy gyönyörű házaik vannak itt, ezekhez méretükben tökéletesen illeszkedő kerttel. Mindennek megvan a maga természetesnek ható helye, és minden a tulajdonos jellemét tükrözi. Az egész gyönyörű, világos, és nincs benne semmi mesterkéltség.

Így képzelhetnénk el egy mennyei világot. Olyan környezet ez, hogy ha valaki földi élete során valamilyen művészeti tevékenységbe szeretett volna kezdeni, de nem volt ideje képezni magát, itt megvalósulhat ez a vágya. Ezt a kreatív helyet áthatja a muzsika és a művészet. Úgy tűnik, itt minden álmunk teljesül.

Hasonló hasonlót vonz, ezért az asztrális világ a minél zökkenőmentesebb átlépés érdekében utánozza a túlvilágról alkotott földi elképzeléseinket. Ha például valakiben erős a hit, hogy ő újjászületett keresztény, olyan asztrális szintre kerül, ahol más ilyen hitűekkel lakhat együtt. Ugyanez a helyzet azokkal is, akik vagy nem hisznek a halál utáni életben, vagy szkeptikusak ezzel kapcsolatban. Természetesen ők is tovább élnek, de az asztrális világ olyan szintjén fognak elhelyezkedni, ahol csupa kétkedő kap helyet, akik először maguk sem fogadják el a fizikai világon túli létezést.

Az asztrális világbeli létedet te magad teremted meg abból, amivel földi tartózkodásod idején megtöltöd a szíved. Ha életedet a szűklátókörűség, a türelmetlenség, a gyűlölet és mások bírálata jellemezte, akkor a Szellemvilágába lépve is ezt láthatod önmagadban. Vannak, akik ezt pokolnak hívják, azonban benne van a Bibliában: „(A)mit vet az ember, azt fogja aratni is.” Gondolataid, szavaid és tetteid nem járnak következmények nélkül.

Az éteri világ

Az asztrális világ lelkei reinkarnálódhatnak közvetlenül e helyről, vagy fentebb vonulhatnak finomabb dimenziókba, melyeket éteri világ néven ismerünk. Az asztrális szinteken a lelkek teljes mértékben ki fejezésre juttathatják önmagukat, és tökéletesen elégedettek azokkal az élményekkel, melyeket ez a hatalmas és eklektikus világ kínál számukra. Az asztrális világban a fizikai világgal való kapcsolat sokkal erősebb, s ez rendkívül meg nyugtató.

Az éteri világ nak vannak olyan tulajdonságai, melyek az asztrális szinteken is érezhetők, és különféle módon nyilvánulnak meg. Némelyik tiszta ihletett gondolatok formájában jelentkezik vagy nagyszerű kreatív alkotások révén. Olyan ez, mintha az asztrális világban lévők Isten magasabb szinteken lévő mor zsáiból részesülnének.

Az éteri világ, melyet gondolati síknak is neveznek, gyorsabban rezeg, mint az asztrális világ. Olyan lelki lények alkotják, akik elérték az elme és a gondolat tiszta formáját, és az inspiráción keresztül valós kapcsolatban állnak velünk. Valamennyi nagy zenemű, kiemelkedő műalkotás és tudományos felfedezés az éteri világ ból eredeztethető. Alaktalan birodalom ez, melyet a tiszta tudat alkot. A gondolat és az energia gyorsabban száguld itt, mint a legsebesebb szuperszámítógép adatai.

Ebben az éteri világban egyéniségünk lassan rezgő része lelkünk gyors rezgésű részével találkozik. Ez az a hely, ahol a „felső én” lakozik. Ezt a síkot betölti a fény, a szeretet és az igazság. Kapcsolatba lép mentális énünkkel, segít absztrakt gondolatok megteremtésében, és kapuként szolgál a bölcsesség magasabb szintjeinek, melyek azután leereszkedve összefonódnak lényünk alacsonyabb szintű jellemzőivel.

A mennyei birodalom

A mennyei síkot gyakran nevezik „angyali birodalom”-nak is. Az a lélek, aki ezen a szinten lakik, már túl van egy bizonyos fokú spirituális fejlődésen, ezért felemelkedett lénynek tartható. Ez az a hely, ahol angyalok és arkangyalok, misztikusok és mesterek, valamint próféták – mint Jézus, Mohamed és Buddha – lakoznak. Az itt létező lelkek részt vesznek abban, hogy az isteni szeretet kiemelt aspektusainak tiszta folyamát eljuttassák a lentebbi szférákba.

Sok ittlakó tán még sohasem járt a földi síkon, és könnyen előfordulhat, hogy mennyei és/vagy földönkívüli eredetű. Az itteni életenergia inkább fényenergetikai természetű. Az itt lakó lények aurája annyira teljes és ragyogó, hogy az emberek szárnyként és glóriaként alkottak róluk fogalmat. Drága barátom, Doreen Virtue vezető szakértő abban, hogyan használható az angyalok és a felemelkedett mesterek bölcsessége egészségügyi és spirituális transzformáció céljára.

Ez a hely az akadálytalan élet szférája. Nincsenek terhek, nincs bírálat. Az itteni léttől idegenek az efajta elemek. E szint lényeinek nincsenek humanoid jellemzőik, az élet egészéhez kötődnek, és képesek arra, hogy a magasabb szintű lét feltételeinek legjobb jellemzőit mások számára közvetítsék. Úgy is nevezik: boldogság szint, ahol a lentebbi szférákban elképzelhetetlen érzés kapott helyet.

Tapintható, még is meg halad minden képzeletet; „isteni öröm”-nek is nevezik. Leírására a legközelebbi hasonlat talán két olyan ember érzése lehet, akik szerelmesek egymásba. Az ilyen emberek mintha egy
lénnyé válnának. Egyesültek, egy entitássá lettek, s ettől úgy éreznek, gondolkodnak, cselekszenek és szeretnek, mint egyetlen lény. Nincs köztük választóvonal. Ezen a szinten a lelkek ilyen egységet élnek át, nincs kettősség érzet, nincs fény vagy sötétség. Egyetlen elem van csak, egyetlen tudat.

Erre a szintre jutni a tiszta, önzetlen, mindent átfogó, a jót tevő szeretet fenntartásával lehet. Ez a szeretet pártatlan, és nem keresi a maga hasznát; magáért a szeretetért létezik. A mennyei birodalom lényeinek legjellemzőbb tulajdonsága az adakozó és cserébe semmit sem kérő szeretet spontán áradása.

Az Univerzum szeretetenergiából áll, és ahogy körbefog minket ez a természetes ritmus, a tökéletesség és a felemelkedés irányába vonz minket. A mennyei birodalom lényei előtt egy ponton világossá válik, hogy egyek lettek a Szellemmel, és bár elérték a szeretethez vivő utat, fejlődésük nem áll meg, és mindig készek arra, hogy a hozzájuk fordulóknak segítséget nyújtsanak.

A cikk James Van Praagh: A Lélek kalandjai című könyv alapján készült.

Kövess minket a Facebookon!

error:
Send this to a friend