A science fiction nem képes megjósolni a jövőt, sokkal inkább inspirálja azt, és lehetséges megoldásokat nyújt arra, hogyan oldjunk fel egy jövőbeni társadalmi krízist.
Etienne Augé, a rotterdami Erasmus Egyetem adjunktusa és a CHIFT igazgatója a Brain Bar Budapest keretein belül a sci-fik létjogosultságáról beszélt a társadalomtudományokban.
„Sokan úgy gondolják, hogy a sci-fi irodalom és film nem olyan komoly téma, hogy egyetemeken tanítsák”
– mondta Augé a Brain Bar Budapesten tartott előadásában.
„Pedig ez egyáltalán nem igaz. Gondoljunk csak Jules Vernére és H. G. Wellsre, mennyi mindent előrevetítettek, ami ma már valóság.”
Verne és Wells nyomdokain
A CHIFT (Community for Histories of the Future, a Jövő Történelmeinek Közössége) igazgatója arról beszélt, hogy míg Verne elsősorban a technológiai fejlődésben látta az emberiség jövőjét, addig Wells inkább a filozófiai megközelítésben bízott, ha arról volt szó, mi fogja majd megmenteni az emberi fajt.
A lényeg viszont mindkettőjüknél az, hogy a tudomány és a technológia lehetővé teszi majd egy jobb jövő létrejöttét– pontosan ez az, amire ma is törekszünk.
Már negyven éve tudtuk, hogy gond lesz az olajjal
Valójában a sci-fi művészet nem megjósolja, hanem inspirálja a jövőt, és kicsit leveszi a terhet a pontosan ezen jövő miatt aggódókról, mert lehetséges megoldást is kínál a krízisekre.
Az, hogy ezeket elfogadjuk-e, vagy valami teljesen másba kezdünk, nyilván rajtunk múlik, de a probléma feloldása és a remény adott. Augé szerint sokkal fontosabb az, hogy előre tanuljunk a sci-fikben felvázolt világokból és kríziseikből, és inkább megakadályozzuk a sötét világképet, mint megvárjuk, amíg eljön, és utána igyekezzünk megoldást találni rá.
Példának felhozta a Mad Max franchise történetét: már negyven évvel ezelőtt is foglalkoztatta a filmeseket a kőolaj véges mennyisége és az, hogyan omlana össze a nagyrészt erre épülő társadalmunk.
„Már negyven évvel ezelőtt figyelmeztettek minket látványosan a problémára, de mégsem tettünk semmit”
– mondta Augé.
Sci-fi jövők és utópiák
Nem csak a Mad Max az egyetlen, ami már korábban felvázolta elénk a ma már valósággá vált jövőt: az 1984 jövőképéből elég csak annyit leszűrnünk, hogy ma a Periscope, a Snapchat, a Facebook, a Twitter és az Instagram segítségével gyakorlatilag akárki életét végigkövethetjük, akár napról napra.
A Fahrenheit 451 utópiájában az emberek nem olvasnak, nem gondolkodnak, csak rövid videókat bámulnak a televíziójukon – ma ehhez nem kell az, hogy szándékosan könyveket égessenek, a tendencia magától látszik kialakulni.
A Soylent Green a túlnépesedést és az élelemhiányt, a Gattaca a génszerkesztéssel járó problémákat, a Blade Runner pedig a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kételyeinket vázolta fel előre. Mind a képzelet szüleménye, egy tudományos-fantasztikus alkotás, és mégis valós problémákra ad lehetséges válaszokat.
„A sci-fi nem tudja megjósolni a kríziseket. A jövőt mi írjuk. A sci-fi csak megpróbálja tompítani a félelmet, és lehetséges megoldásokat kínál fel nekünk”
– tette hozzá Augé.
Aztán azt is kiemelte, hogy a sci-fit még mindig fehér, viszonylag jómódú, hetero férfiak írják, de itt az ideje, hogy ez megváltozzon – több jövőképet kellene látnunk a különböző nemzetiségű, kisebbségekben élő és női íróktól is.
