A Schumann-rezonancia – A földi hullámok meglovaglása

Az utóbbi időben fokozódott az érdeklődés ama kapcsolat iránt, amely az agyhullámok frekvenciája és a földi ionoszféra elektromágneses jelzései, az ún. Schumann-rezonancia (SR) között fennáll.

Az 1950-es évek elején W. O. Schumann német fizikus arra következtetett, hogy az ionoszféra üregrezonancia révén elektromágneses sugarakat bocsát ki. A jelenséget megvizsgálva a legkisebb frekvenciatartományt 7,83 Hz-hez közeli értéknek találta, ami megfelel az alfa agyhullámok rezgésszámának.

Ezen az igen alacsony frekvencián adja le a hadsereg is FJLF (extra low frequency) jelzéseit a tengeralattjárók és a haditengerészet számára. Az előbbieket összefoglalva azt látjuk tehát, hogy a földi ionoszféra és atmoszféra elektromos hálózatként működik.

Ez gondoskodik a Föld elektromágneses hullámainak folyamatos áramlásáról. Nikola Tesla erre alapozva találta fel 1905-ben a drót nélküli távírót.

Az SR-rezonancia fontosságát az adja, hogy tudomásunk szerint valamennyi élő szervezet elektromágneses interakciókat alkalmaz. Valójában ez az elektromágneses erőtér köti az élőlényeket a velük rezonáló energiamintákhoz, az ún. morfikus mezőkhöz.

Schumann rezonancia

A földfelszín és az ionoszféra között létesült üregrendszer olyan rezgéseket produkál, amelyek azonos fázisúak az agyhullámokkal, mivel az emberi agy szintén elektromágneses adó-vevő állomás. EEG-mérések szerint agyhullámok négy frekvenciasávban keletkeznek: delta (4 Hz-ig), théta (4-7 Hz), alfa (8-12 Hz) és béta (12-30 Hz). Megfigyelték, hogy a Föld SR-hullámai a mély meditációban mért agyhullámokkal mutatnak rokonságot.

Eszerint különleges tudatállapotokban egy hullámhosszra kerülhetünk bolygónk rezgéseivel. Felvetődött, hogy ezekben az esetekben kölcsönös információcsere jön létre, ami aligha meglepő, ha arra gondolunk, hogy az emberi szervezet hosszú földtörténeti korokon át (energetikailag is) a Föld evolúciójának részét alkotta.

Mivel a Földet az ionoszféra (elektromos töltésű részecskék rétege) veszi körül, a természetes frekvenciahullámzás befolyással van az emberi szervezet energetikájára. Joggal feltételezzük ezek után, hogy az emberi agyhullámokat a Föld természetes elektromágneses hullámai formálták ki.

Mivel az utóbbiak hullámhosszát tükrözik, megvan a valószínűsége, hogy amennyiben ezek megváltoznak, velük együtt változik az emberi idegtevékenység és viselkedés is.

Nem lehetetlen például, hogy a holdkórosság, amelyet sokan a Hold hatásának tulajdonítanak, valóban a Hold vagy a Föld változásai hatására módosuló légköri elektromágnesség következménye.

Végeztek is egy kísérletet, amely az ionoszféra zavarai és a Heathcote Hospítal betegfelvételi statisztikája közti kapcsolatot vizsgálta a nyugat-ausztráliai Perthben három év távlatában.

Az összefüggés szignifikánsnak mutatkozott, míg a véletlenszerű értékek 1:2000-es nagyságrendűek. Hogy a Föld elektromágneses tere rezonál az emberi szervezetre, és hatással van rá, nem holmi ezoterikus kitaláció.

Testünk fizikailag mindenkor hasonlóképpen működik, mint ahogy a villámhárító leföldeli planétánk energiáját. A biomező többszörösen is bizonyított megléte ezért szorosan az ionoszférához és a Föld elektromágnességéhez köt minket.

Az emberi agy a maga részéről igen alacsony frekvenciájú hullámokat gerjeszt, amelyek az idegrendszeren keresztül kommunikálnak a szervezet egészével. Az energetikai kört az teszi teljessé, hogy a Föld hullámzó energiamezeje bizonyos mértékig szerepet játszik belső, biológiai óránk beállításában.

Schumann rezonancia

Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy a Föld áramkörét (amely az SR-hullámokat is produkálja) a naptevékenység is befolyásolja, azaz a napfoltok, napkitörések és mágneses viharok döntik el, mennyire töltődik fel energiával a földi ionoszféra.

Más szóval a fokozott naptevékenység változásokat idéz elő az emberi agyhullámokban és biomezőben. Ezzel bezárult a kör, vissza-jutottunk korábbi fejtegetéseinkhez arról, hogy a napenergia az emberi szervezetet és pszichét is átformálhatja.

A kérdés az, jótékony lesz-e ez a hatás, vagy sem? Köztudott, hogy a bioritmus ingadozása különböző betegségek forrása lehet, amilyen a rögeszmés-kényszeres viselkedés, az agresszivitás, a pánikrohamok és a narkolepszia.

Persze mindezek a rendellenes kilengésekre vonatkoznak. Bizonyos források azonban azt jelzik, hogy amíg az SR eddig nagyjából 7,8 ciklus/másodperc volt (Hz-ben megadva), addig ez az érték ma változóban van.

Az adatok lassú, fokozatos emelkedésre utalnak. Felvetődött, hogy ez lehet az oka a katonai és civil műholdak, valamint légi irányító rendszerek folyamatos átállítási igényének.

A tudomány egyelőre nem tudja okát adni e jelenségnek, és még az sem biztos, hogy az adatok kellőképpen megalapozottak. Bár a kérdés egyelőre a találgatás birodalmába tartozik, mindez jelezheti éppenséggel egy nagy léptékű evolúciós ciklus lefolyását is, amely a vége felé egyre inkább felgyorsulóban van.

Még ha nem is ez a helyzet, a dolog mindenképpen összhangban áll azzal a gondolattal, miszerint az evolúciós fázisváltások során mind nagyobb energiák válnak hozzáférhetővé planétánkon.

Végső soron valamennyi összetett rendszer alaptulajdonságáról van szó, miszerint bizonyos csúcspillanatokban (az összetartó ciklusok fordulópontján) az összetettség magasabb fokának eléréséhez többletenergiára van szükség.

E nélkül az energetikai támogatás nélkül a kérdéses rendszer összeomlik: alacsonyabb energiájú, kaotikus alkotóelemeire esik szét. A Föld nagyon is valóságos válságos szakaszhoz érkezett történetében, amelyet több tényező együtt hatása súlyosbít, pont akkor, amikor a galaxis ránk eső területe megnöveli aktivitását.

(Rejtélyek szigete)

Hirdetés