Mivel nem voltak tudatában annak, hogy a pszichiátria és veszélyes kezelései nem az orvostudományon alapulnak, sok nagyszerű művész, akiknek tehetsége gazdagította az emberiséget, áldozatul esett az elektrosokk-terápiának (ECT) és a pszichiátriai agysebészetnek.
Frances Farmer filmekben is és színházakban is játszó színésznő volt, aki Hollywood és a Broadway egyik csillagának számított a 30-as és 40-es években.
A világ megdöbbent, amikor megmutatta, hogy mit tett vele a pszichiátria. Jessica Lange később eljátszotta történetét a Frances címû filmben.
Miután egy sor zsákutcába jutott kapcsolata volt, a színésznő bevonult egy intézetbe 1943-ban. Ott 90 inzulinsokkot és elektrosokkot kapott.
Azt mondta el a bent töltött időről, hogy „az ápolók megerőszakolták, patkányokkal volt összezárva, ételmérgezést kapott, magánzárkában volt leláncolva, kényszerzubbonyozták és jéghideg fürdőben kis híján megfojtották.”
Az utolsó „kezelés”, amit kapott, egy lobotómia volt, amit a hírhedt Dr. Walter Freeman végzett el. Freeman arrogáns módon úgy határozta meg a lobotómiát, mint „a psziché kegyes megölését,” hozzátéve, hogy a „pácienseknek… fel kell áldozniuk valamit a motivációikból, kreatív szellemükből és lelkükből.”
Az operációt követően Farmer többé nem nyerte vissza képességeit, és 57 évesen, nyomorúságos körülmények között meghalt.
Vivien Leigh, olyan klasszikus filmek sztárja, mint az Elfújta a szél és A vágy villamosa, szintén több ECT kezelést kapott Angliában – az egyik kezelés után égési sérülések keletkeztek a halántékán.
Férje, Sir Lawrence Oliver megdöbbent attól, hogy a felesége személyisége milyen iszonyúan megváltozott:
„Csak azt tudom mondani, hogy ô többé már nem az az ember volt a kezelések után, akit annak idején megszerettem… olyan idegenszerűvé vált, olyanná, amilyet soha el sem tudtam volna képzelni. Valami történt vele, amit nagyon nehéz leírni, de ami nyilvánvaló.”
Judy Garlandnak, Amerika valaha volt egyik legnagyszerűbb előadóművészének pályája és élete derékba tört, mivel áldozatává vált a receptre felírt pszichiátriai szereknek és az elektrosokknak.
Bud Powell csodagyerekként indult. Zongoristaként és zeneszerzőként annak a zenei irányzatnak a megteremtője volt, amit bebop-ként ismerünk.
Miután elektrosokkokat kapott és agykárosító pszichiátriai szereket írtak fel neki, 42 évesen meg is halt.
Az 1960-as években Stevie Wright, Ausztrália legnépszerűbb rockzenekara, az Easybeats tizenéves énekese óriási sikereket ért el, olyan dalokkal, mint a „She’s So Fine” (Annyira jó) és a „Friday On My Mind” (A péntek jár a fejemben).
Azonban 21 éves korában a hírnévnek vége szakadt. A banda szétszéledt, és Wright heroinfüggő lett.
Bevonult a Chelmsford pszichiátriai magánkórházba Sydney-ben, ahol életveszélyes drog- és ECT-terápiát kapott, amit mélyalvás-kezelésnek hívtak.
Az agyát súlyosan károsította a 14 elektrosokk, ezért a következő tíz évben nem tudott már zenét írni.
Elviselhetetlennek érezte a kreativitás elveszítését. Végül állami rokkant nyugdíjból élt.
