A Morgan család

Ha létezett John D. Rockefellerhez fogható alakja a rablóbárók fénykorának, akkor az John Pierpont Morgan volt, aki még Rockefellernél is látványosabb kapcsolatban állt az „anglofil hálózat”-tal.

A Morgan-féle bankbirodalomnak még ma is óriási befolyása van az üzleti és politikai döntések felett, és sok alkalmazottjuk és ügynökük tartozik a titkos társaságok tagságának köreibe.

Morgan anyja Juliet Pierpont Morgan volt, akinek az apja, John Pierpont tiszteletes gyakran hangoztatta brit-pártiságát, s a Yale Egyetem egyik alapítójának fia volt.

J. P. Morgan apja, Junius Spencer Morgan amerikai bankár volt, aki az 1850-es években Angliába utazott, ahol barátságot kötött egy másik külföldön élő amerikaival, George Peabody-val. Peabody akkoriban már üzleti kapcsolatban állt az angol Rothschildokkal.

Összeálltak, és létrehozták a Peabody, Morgan & Company nevű vállalatot. Junius vagyona jelentősen megnövekedett az amerikai polgárháború alatt az északiaknak nyújtott kölcsönök révén.

Fia, John Pierpont Morgan 1837-ben született. Junius és fia 1864-ben, Peabody visszavonulása után átvették a cég irányítását, és rögtön átkeresztelték Morgan and Company-ra.

A Morganek is szoros kapcsolatba kerültek az angol Rothschildokkal, néha még vendégeskedtek is náluk. Több író szerint a Morganek végül a Rothschildok titkos ügynökei lettek.

Gabriel Kolko megjegyzi: „az, hogy Morgan 1895-96 között amerikai aranykötvényeket adott el Európában, a Rothschild-házzal való szövetségének tudható be”.

Eustace Mullins író, aki 1952-ben elsőként fedte fel a Federal Reserve System (Szövetségi Jegybankok Rendszere, az Egyesült Államok nemzeti bankrendszere) kialakítását megelőző ügyeskedéseket, szintén azt állítja, hogy a Morganek a brit Nathan Mayer Rothschild báró érdekeltségeinek amerikai fedőembereiként szolgáltak.

Így írt a Rothschildokról: „Habár volt bejegyzett ügynökük az USA-ban […], nyilván igen előnyös volt számukra, ha van egy amerikai képviselőjük, akiről nem tudja senki, hogy Rothschild-ügynök”.

Mullins szerint a Rothschildok „jobban szerettek névtelenül ügyködni az Egyesült Államokban, a J. P. Morgan and Company mögé bújva”.

George Wheeler, a „Pierpont Morgan és barátai, avagy egy mítosz keletkezése” (Pierpont Morgan and Friends: Anatomy of a Myth) című könyv szerzője így ír: „kor kegyetlen valóságához hozzátartozott az is, hogy a zsidógyűlölet kezdett újjáéledni.

Valaki kellett, aki vállalja a fedőember szerepét. Ki lett volna jobb erre a szerepre, mint J. Pierpont Morgan, a kapitalizmus megbízható
protestáns megtestesítője, aki egészen az amerikai forradalom előtti időkre vezethette vissza családfáját?”

Ezzel Griffin is egyetértett, és így írt: „Minden valószínűség szerint a Morgan-cég vagyonának és hatalmának nagy része mindig is csupán a Rothschildok vagyona és hatalma volt, akik a céget felfuttatták és mindvégig fenntartották”.

Bár J. P. Morgan Amerikában született és Bostonban tanult, 1856-ban Németországba utazott, ahol a Göttingeni Egyetemen folytatott tanulmányokat.

Az intézetet 1737-ben alapította az angol II. György király, aki akkor Hannover választófejedelme volt. Az egyetem hírhedt volt arról, hogy hamar kicsapta a másként gondolkodó tanárokat – a „göttingeni heteket”, akik között ott voltak a Grimm-testvérek, de Hegel más hívei is, mint például Karl Marx -, mindazonáltal továbbra is a rendszerellenes eszmék és a titkos társasági tevékenykedés melegágya maradt.

Az Egyesült Államokba visszatérve Morgan a londoni Duncan, Sherman and Company bankárcég New York-i székhelyű amerikai képviselőjének alkalmazottja lett. „Ezután Morgan, úgy tűnik, Rothschild pénzügyi ügynökeként szolgált, és mindent megtett azért, hogy amerikaiságát bizonyítsa” – írta Griffin.

J P Morgan

Az amerikai polgárháború kitörését követően a fiatal Morgan megmutatta, hogy üzleti tevékenységében nem sok helye van a törvényességnek és a becsületnek. 1861 májusában a huszonnégy éves Morgan ötezer katonai lőfegyvert kínált megvételre a St. Louis-ban állomásozó föderalista hadsereg parancsnokának, darabját huszonkét dollárért.

A parancsnok, mivel igencsak szüksége volt a fegyverekre, rábólintott az ajánlatra. Amikor azonban az átvételre került sor, nem akart fizetni, mivel állítása szerint a fegyverek elavultak és használhatatlanok voltak.

Hirdetés

Morgan beperelte a hadsereget, és megnyerte a pert, így kifizették neki a 109 912 dollárt. 1862-ben egy kongresszusi vizsgálóbizottság megállapította, hogy Morgan megkárosította a kormányt.

Megállapításuk szerint a „teljesen használhatatlan, elavult és veszélyes” fegyvereket Morgan megbízásából egy Simon Stevens nevű ember darabonként 3,50 dollárért vásárolta egy New York-i fegyverraktárból.

Amikor a St. Louis-i parancsnok látatlanban megvette a fegyvereket, Morgan ezt a megegyezést kölcsönbiztosítékként használta, hogy kölcsönt vegyen fel, amiből kifizesse a fegyverraktárnak a puskákat.

Így tehát az amerikai hadsereg a saját használhatatlan puskáit vásárolta meg Morgantől, aki mindezzel semmit nem kockáztatott, és körülbelül 500 százalékos haszna volt minden egyes fegyveren.

1871-ben betársult apja egyik cégébe, a Drexel, Morgan and Company-ba, amely később egyszerűen J. P. Morgan and Company-ra cserélte nevét.

A cég hamarosan az Egyesült Államok kormányának legfontosabb pénzforrása lett. „Peabody cégével való összeköttetései miatt Morgannek a londoni pénzvilággal közeli és igen hasznos kapcsolatai voltak, így az 1870-es években a brit bankárokon keresztül el tudta látni tőkével a gyorsan növekvő amerikai iparvállalatokat, melyre azoknak égető szükségük volt” – jegyzi meg az új Encyclopaedia Britannica.

Az európai Rothschild család mellett a Morgan Company lett a világ egyik leghatalmasabb bankháza. Csakhogy John P. Morgan nem érte be ennyivel. Ő örökölte ugyanis a család érdekeltségeit 1890-ben, mikor apja a francia Riviérán egy kocsibalesetben meghalt.

1885-ben kezdte meg Amerika legnagyobb vasúttársaságainak átszervezését, és 1902-re ő volt a világ első számú vasútmágnása: hozzávetőlegesen ötezer mérföldnyi (nyolcezer kilométernyi) pálya tartozott az irányítása alá.

Morgan még az Egyesült Államok kormányát is kisegítette a bajból az 1893-as bankpánik idején. Létrehozott egy szindikátust, azaz egy tőkecsoportot, amely a kormány kimerített tartalékait 62 millió dollárnyi Rothschild-arannyal segített újrafeltölteni.

Az 1890-es években az Edison General Electric és a Thomson-Houston Electric Company társasági fúzióját felügyelte – ebből lett a General Electric cég, mely hamar irányítása alá vonta az elektronikai cikkek gyártását.

Ezt követően Morgan több acélvállalatból létrehozta a United States Steel Corporationt, 1902-ben pedig több, mezőgazdasági berendezéseket gyártó, egymással versengő cégből az International Harvester Companyt.

A változatos Morgan-birodalomnak soha nem akadt párja, és még ma is uralja Amerika pénziparát. „Az általa átszervezett vagy befolyásolt vállalatok igazgatótanácsainak tagságában lévő átfedések hálózatán keresztül Morgan és bankháza kizárólagos hatalmat élvez a nemzet jó néhány vezető nagyvállalata és pénzügyi intézménye felett” – írta az új Encyclopaedia Britannica.

Birodalmát kiszélesítette, így ma már beletartoznak adómentes alapítványok, trösztök, nyugdíjalapok, de még kormányzati pozíciók is.

Ez a fajta manipuláció a magyarázata annak, hogy hogyan szerezték meg és őrizték meg az Egyesült Államok kereskedelmi és gazdasági élete fölötti irányítást azok, akiknek megvolt hozzá a kellő tudásuk, akaratuk és vagyonuk.

Bár J. P. Morgan és John D. Rockefeller sok területen versengtek egymással, „végül közösen hozták létre azt az országos bank-kartellt, melyet Federal Reserve Systemnek, vagyis az Egyesült Államok nemzeti bankrendszerének hívnak” – írta Griffin.

A központi jegybankok rendszerének kezdeti terveit egy 1910-es titkos találkozón beszélték meg, melyet Morgannek a Georgia állam partjainál található Jekyll-szigeten lévő magánbirtokán tartottak.

Morgan 1913-ban halt meg, ugyanabban az évben, amikor a Federal Reserve System (a továbbiakban angol rövidítésével: a Fed) megalakult. Befektetőtársán, Nelson Aldrichen keresztül kapcsolatban állt a Rockefellerekkel, és haláláig Amerika vezető kapitalistája volt.

Fia, az ifj. John Pierpont, akit Jackként szoktak emlegetni, tovább folytatta a család vagyonának gyarapítását. Pályája során felkészítették rá, hogy a Morgan-birodalom élére kerüljön: a cég londoni irodájában nyolc évet dolgozott, és szoros kapcsolatokat alakított ki Anglia banki elitjével.

Az I. világháború alatt Morgan több mint kétezer bankot szervezett be, hogy összesen több mint egymilliárd dollár értékben jegyezzenek
kölcsönt a Szövetségesek kötvényeire. 0 volt az egyetlen bankár, aki mind a brit, mind a francia kormány számára vásárolt katonai és más jellegű ellátmányokat a harcok idején.

Eszerint igencsak komoly hatalma és befolyása volt a két állam vezetésében, mely ismét a Rothschildok közreműködésére utal.