A Los Angeles-i csata

Az Egyesült Államok titoktartás alól még régebben feloldott okmányai szerint a földi elhárító védelemnek az UFO-kkal történt fegyveres összecsapása a második világháborúban 1942. február 24-ről 25-re virradó éjjel, Los Angeles fölött történt.

Évtizedek múltán a Pentagon nyilvánosságra hozott dokumentumai, valamint fényképfelvételek, médiahíradások, helyszíni sajtóbeszámolók a Los Angeles-i légi csatát máig megmagyarázhatatlan esetként könyvelték el. Az ismert amerikai UFO kutató szervezet, az ICUFON évekig tartó munkája nyomán ma már meglehetősen pontosan rekonstruálható a 2. világháború legrejtélyesebb légitámadása.

1942. február 24.-én 19.00 órakor a Western Defense Command Los Angeles-i légi csata hivatalos jelentése szerint a Haditengerészet hírszerző szolgálata arról tájékoztatott, hogy az elkövetkezendő tíz órán belül a Csendes-óceán felől támadás várható.

Február 25.-én 2 órakor a Los Angeles-i radarállomások a Csendes-óceán irányából 120 mérföldre nyugatra tizenöt-húsz gépből álló ellenséges légikötelék közeledtét észlelték. A Nyugati Védelmi Erők Főparancsnoksága a légvédelmi tüzérség Green Alarm (Zöld riadó) készültséget rendelt el.

A védelem szempontjából súlyos hadműveleti mulasztásnak tűnik, hogy a felső vezetés az ellenséges repülőkötelék közeledésére a légierő vadászalakulatainál nem rendelt el riadókészültséget, hogy azok még a Csendes-óceán térségében bevetve, az ellenséget a nyugati partvidék elérése előtt feltartóztassák, szétszórják és visszafordulásra kényszerítsék.

2 óra 15 perc. A part menti légtérbiztonsági megfigyelő szolgálat San Diego és Los Angeles légterében laza kötelékben repülő, villogó fénypontok furcsa feltűnéséről és mozgásáról tájékoztatta a felsőbb vezetést.

2 óra 29 perc. Los Angelesben elrendelik a légiveszély-légiriadót és azonnal megkezdték az előírásoknak megfelelő intézkedéseket. Például a rádióállomások beszüntették adásukat.

2 óra 45 perc. Long Beach és Santa Monica között Los Angeles irányában 4000 méterig váltakozó magasságokban nem repülőgépekhez hasonló objektumok tűntek fel. Az objektumok kis csoportokba rendeződve főleg katonai létesítmények – épületek, barakktáborok, kikötő-és rakodóberendezések, olajtárolók, raktárak stb – fölött manővereztek.

3 óra 12 perc. “Los Angeles légtere pillanatok alatt kitörő vulkánhoz hasonlít” – állapította meg az összefoglaló jelentésében Dewitt vezérőrnagy, a 37. Parti Légvédelmi Dandár parancsnoka.

3 óra 12 perctől 4 óra 15 percig George C. Marshall tábornok, a vezérkar főnökéhez, F. D. Roosevelt elnökhöz intézett memoranduma szerint az “unidentified” (azonosítatlan) repülőgépekre 1430 lövést adott le a légvédelem, de egyetlen gépet sem lőttek le! (?) Viszont érthetetlen, hogy az “ellenség” bombát sehol nem dobott le és tüzet sem nyitott. Az anyagi kárt az épületekben, valamint a veszteségeket és sérüléseket a kíváncsiskodó lakosság soraiban a robbanó gránátok repeszdarabjai okozták.

A legsúlyosabb mulasztás: ha a felső vezetés az éjszakára való tekintettel eltekintett a vadászok bevetésétől az ellenség légi kötelékével szemben, úgy a hajnal beálltával dolga végezetten és veszteség nélkül a tengeri támaszpontjára visszatérő ellenséget miért nem üldözte el? A hadszíntérre irányított hajókonvojok biztonsága szempontjából tengeri támaszpontjaik felkutatása és megsemmisítése elvi fontosságú lett volna.

7 óra 30 perc:”A légiveszély elmúlt” – jelentették az újra üzembe helyezett rádióállomások.

Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a titkos katonai hírszerzésnek az “állítólagosan támadó villogó japán fénypontokról” szóló jelentéseit a washingtoni Védelmi Minisztérium hadműveleti osztálya azonnal összehasonlította az OSS európai hadszínteréről érkezett “foo fighters” és “kraut fireballs” felbukkanásairól szóló jelentésekkel is és ez kétségkívül bizonyította a villogó fénypontok ismeretlen eredetét.

A fénypontok közeledtével a megfigyelő állomások,  a sajtó és a fotóriporterek, valamint a lakosság egybehangzóan állították:az alacsony magasságban kb. 200 mérföld óránkénti sebességgel zajtalanul repülő, ködfelhőbe burkolt, motor és szárnyfelület nélküli objektumok semmiféle földünkön ismert légijárműre – helikopter, léghajó stb – sem hasonlítottak! A 351-es légvédelmi fényszórós zászlóalj szerint a csillogó, ovális testek az összpontosított fénycsóvák és a légvédelem tüzében provokatív és méltóságteljes módon parádéztak! A Los Angeles Times hivatalos fényképeinek analízise pontosan mutatja, hogy a két balra és hátra lépcsőzött alakzatban repülő test elektromágneses sugárzása (szolarizációja) a már közismert diszkosz alakú UFO-kat rejti magában. Földi repülőgépnek egy lövés is elegendő a lezuhanáshoz. Ezúttal viszont az 1430 gránátból több is eltalálta a furcsa légikötelék gépeit, de azt mégsem érte veszteség…

A Haditengerészet minisztere, Frank Knox február 25.-i sajtótájékoztatóján politikai szellemességekbe csomagolt köntörfalazással bejelentette:

“A légitámadás nem volt egyéb; mint gyenge idegzetű emberek által beindított szükségszerű légiriadó”

Az Egyesült Államok vezető világlapja, a The New York Times a témát gunyoros megjegyzésekkel így tálalta tovább:

“A bejelentett inváziós légitámadásban láthatatlan ellenségre tüzelt Los Angeles légvédelme.”

Végül a Washington irányította hírmédia tájékoztatását Henry Stimson hadügyminiszter ravasz katonai filozófiával így foglalta össze:

“Mindig jobb egy kicsit megijedni – mint eléggé nem megijedni.”

Mindezek meglehetősen egyszerű magyarázatát adhatnák a fantom kötelék támadásának éa a Los Angeles-i légvédelem hatvanhárom perces akciójának. De vajon mit kezdjünk George C. Mashallnak – Roosevelt elnök vezérkari főnökének – 1942. február 20.-án az elnökhöz, mint a hadsereg legfőbb parancsnokához intézett jelentésével? Ezt a dokumentumot 32 évvel később oldották fel a titoktartás alól.

A memorandum első részében a nem azonosított repülő objektumokat az UFO és a repülő csészealj elnevezés hiánya miatt, még Unidentified Airplanes-ként említi és leszögezi, hogy azok három órán át méltóságteljes lassúsággal repültek át Los Angeles felett, ráadásul mindezt a légvédelem zárótüzének közepette veszteség nélkül megúszták.

A memorandum második része gyerekesen együgyű magyarázattal kíván rámutatni a probléma másik oldalára, egy esetleges pánik beláthatatlan következményeinek megelőzésére. Tanulságos konklúziója a következő: A vizsgálat tovább folyik. Amennyiben az Unidentified Airplanes-k valóban azonosíthatatlanok, úgy az a feltevés látszik elfogadhatónak, hogy azok ellenséges ügynökök vezette kereskedelmi gépek lehettek azzal a megbízással, hogy zavart keltsenek, a légvédelem ütegeinek állásait felderítsék, és az elsötétítéssel a hadipar teljesítőképességét lelassítsák. Ezt a megállapítást erősíti meg operatív műveleteik különfélesége és gyorsasága, valamint az a tény, hogy még bombát sem dobtak. – G. C. Marshall vezérkari főnök.

A háború végén a washingtoni hadügyminisztérium további vizsgálata (?), a titkosszolgálatok, a katonai hírszerzés (OSS,CIC) és a japán hadvezetés titkos okmányára csak a Pearl Harbour-i rajtaütést (1941.dec. 7.) és a haditengerészet egy tengeralattjárójának (1942.február 23.-án 6.16-kor) a kaliforniai Ellwood Bankline Oil Co. telepére tizenöt percen át leadott huszonöt ágyúlövést igazolta vissza, amelyek egy fúrótoronyban okoztak jelentéktelen károkat.

A Los Angeles-i Unidentified Airplanes-ek mibenlétére az eltelt évek alatt sem sikerült kielégítő magyarázatot találni, mint ahogy a 2. világháború rejtélyes foo-fighter-eire vagy épp napjaink UFO-ira sem.

Felhasznált irodalom:A világ leghíresebb UFO-dossziéi