Réges-régen a hopik – a törzs neve annyit tesz, hogy a béke népe – kezükbe kapták életpályájuk diagramját, amely keresztülvezeti őket a történelem e korszakán.
Tervrajzuk nemes egyszerűséggel két párhuzamos ösvényt mutat, melyek az emberi nem életében hozott döntések párhuzamos lehetőségeit jelképezik.
Eleinte a két ösvény nagyon hasonlónak tűnik. Később azonban a felső ösvény fokozatosan a semmibe vesző, szaggatott hullámvonalba torkollik.
Akik ezt az utat választják, azokat a testük felett lebegő, levágott fejjel ábrázolják. Ők úgy élik majd meg a nagy változást, mint a pusztulásba vezető káosz és zűrzavar korszakát. Az alsó ösvény egyenes vonalként nyúlik a jövőbe, határozottan és egyenletesen.
Akik ezt az utat választják, azok késő öregségükig élnek, terményeik pedig erősek és egészségesek lesznek.
Az ösvények mintegy kétharmadánál egy függőleges vonal köti össze a kettőt. A hopik szerint egészen eddig a metszéspontig szabadon mozoghatunk előre és hátra az időben, hogy feltérképezzük az ösvényeket. Ettől az időponttól, a döntés meghozatalától kezdve azonban minden elrendeltetett, többé nincs visszaút.
A kvantumfizika kifejezéseivel élve: a jövendölésnek ez a része egy választási pontot ír le, vagyis a lehetőséget az emberiség számára, hogy kifürkészhesse mindkét világ ösvényét, és maga válassza ki az alkalmasabbat.
A jövendölés szavaival: „Ha szilárdan kitartunk a megszentelt út mellett, az ő [a Teremtő] terveihez híven, sohasem veszítjük el azt, amit nyertünk. Ám mégis nekünk kell választanunk a két út között. Természet Anyánk megmondja nekünk, melyik a helyes út.”
„Midőn földindulások, áradások, jégverés, aszály és éhínség kíséri életünk minden napját, akkor érkezik majd el az idő, hogy visszatérjünk az igaz ösvényre.”
A napjainkban észlelt, minden eddigi rekordot túlszárnyaló természeti szélsőségek a hopik szerint azt jelzik, hogy beköszöntött a megtisztulás ideje. Megtisztulásunk attól függően lesz súlyosabb vagy enyhébb lefolyású, hogy az élet kihívásaira adott egyéni válaszaink eredményeképpen milyen kollektív kimenetel adódik.
Egy, a hopi nemzet vénjei által írott szöveg tanúsága szerint a szerzők úgy tekintenek világunk meghatározott eseményeire, mint egy jelzőműszerre, amely megmutatja, hogy mennyire jutottunk előre egy átfogó eseménysorozat kibontakozásában.
A jelek a következők:
– nagy tömegeket érintő éhínség és alultápláltság;
– a bűnözés és az erőszak terjedése;
– a tiszta víz bőséges forrásainak elvesztése;
– az ózonpajzs példa nélkül álló átszakadása és az ózonlyuk kiterjedése az Antarktisz fölött;
– a technikai fejlődés káros következményei (az esőerdők pusztulása, az élővilág elszegényedése és a nukleáris fegyverek elterjedése).
A mi korunkban, a bennünket körülvevő világ rendkívüli eseményei által fémjelzett korszakban jön el az idő, amikor mind az egyének, mind a nagyobb közösségek hitrendszerének komoly próbatételt kell kiállnia.
A hopi nemzetségek vénei a Föld három „nagy megrázkódásaként” írták le ezt az eseménysorozatot. A törzs vénei úgy értelmezték, hogy ezek közül az első kettőt a két világháború jelentette; a harmadik megrázkódás mibenlétét azonban titok övezi.
Ezt a harmadik eseményt már csak azért sem állapíthatták meg, mert természetét maga az emberiség határozza meg.
„A jövendölés úgy szól, hogy a Föld három ízben rázkódik majd meg: először akkor, amikor jön a Nagy Háború; másodszor akkor, amikor a horogkereszt Európa csatamezői fölé emelkedik, és a Fölkelő Nap vértengerbe merül.”
„A harmadik megrázkódás „azon múlik majd, hogy az emberiség mely ösvényen jár: a kapzsiság, a fényűzés és az anyagi haszon ösvényén, vagy a szeretetén, az erőén és az egyensúlyén”.
Nyilvánvaló, hogy a hopikéhoz hasonló hagyományok felismerik, hogy közvetlen kapcsolat van hétköznapi életünk kihívásaira adott válaszaink és aközött, hogy a jövőben milyen jellegű világ lesz az osztályrészünk.
A változás káosza nyújt lehetőséget arra, hogy finomítsunk világképünkön: hogy értékük szerint becsüljük azokat az elemeit, melyek hasznunkra válnak, és könnyű szívvel szélnek eresszük azokat, amelyek nem szolgálják többé érdekeinket.
A jelenben finomra csiszolt, új világképünk könnyedén átsegít majd bennünket a jövendő megpróbáltatások korszakán.
Az esszénusok vagy akár Edgar Cayce jövendöléseihez hasonlóan a hopik is a remény üzenetét hozzák el nekünk.
Látomásuk a jövőnkről azzal az intelemmel zárul, hogy felelősséggel használjuk testünk és gépeink erejét; ők is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy mindennapi életünk döntései szabják meg, milyen súlyosak és mennyire hosszúak lesznek majd megpróbáltatásaink napjai.
A hopi jövendölések ékesszóló egyszerűséggel hívják fel rá figyelmünket, hogy egyedül életmódunk határozza meg, melyik ösvényt követjük. A választás rajtunk áll.
forrás: Gregg Braden: Tudatos ébredés
