exöszájzbúk

A gyógyító önbizalom megteremtése

Önbizalomnak nevezzük azt a lelki képességünket, melyet nem lehet elvenni tőlünk. Ha egy önbizalomnak, magabiztosságnak képzelt pszichés állapot elveszíthető, megszüntethető az bizony csupán tünékeny hangulat, időleges harmóniaállapot lehet.

Az önbizalom lényege, magva, lelke éppen az, hogy szükséghelyzetben, nehézségeink közepette biztos, sziklaszilárd partnerként álljon mellettünk. Az önbizalom megtanulható képesség.

Képzeljük most el, hogy kellemes nyaralóhelyen pihenünk a mediterrán térségben. Ragyogó napsütésben, ernyedten, gondtalanul, fél mosollyal az arcunkon elégedetten nyulunk el a forró homokon. Nos ebben a szituációban szükségünk lehet valaha is az önbizalomra, mint lelki képességre? Ennek a valószínűsége igen csekély.

Embert próbáló nehéz időkben mikor az egészség vagy a megélhetés forog kockán sok-sok ember nyilatkozik így: “sajnos elvesztettem a hitemet önmagamban. Az események nem a számításom szerint alakultak, ezért nem vagyok képes összeszedni a talpra álláshoz szükséges erőt.”

Bosszantó tény, hogy a lélek ereje gyakran éppen akkor távozik nyomtalanul, mikor csatasorba kellene állnia, tökéletes támaszt nyújtva. a céltudatos cselekvéshez. Ez a példa jól illusztrálja, hogy a hite elvesztéséről panaszkodó ember tulajdonképpen nem mond igazat. Legfőképpen saját magának hazudik. Elvesztette a hitét önmagában? Ugyan! Sohasem volt hite önmagában.

Életünk egyik legnagyobb tévedése az, hogy önbizalomnak nevezzük azt a hangulatot, amit akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok. Időzzünk el kissé ezeknél a gondolatoknál, fogjuk csokorba az előbbiekben vázolt mondatokat! Szívjuk erőteljesen magunkba a tartalmat, a lényeget, az esszenciát! Ha így teszünk világossá válik számunkra az önbizalom törvénye.

Nyári délelőttön egy fiatalember halad ruganyos léptekkel, emelt fővel a park árnyas sétányán. Derűsen szemléli a körülötte nyüzsgő világot és erőt határozottságot sugároz. Vajon mennyire magabiztos ez az úr? Ha éppen súlyos beteg, vagy csődbe jutott, esetleg elvesztette szerelmi partnerét és ennek ellenére két lábbal áll a földön, akkor egészen biztosan számíthat lelki tartására. Egyszóval az önbizalmával minden a legnagyobb rendben. Tegyük fel, hogy éppen tökéletesen problémamentes az élete. Akkor a kérdésre már nem tudunk egyértelmű válasszal szolgálni.

Alaptörvény: a magabiztosság vizsgája mindig a probléma vagy feladat. Ki hogyan értelmezi. Aki problémát lát, annak önbizalma nagyobb eséllyel bukik meg – tehát valójában nem igazi lelki tartás – mint azé az emberé, aki feladatot kihívást lát a szituációban.

A váratlan, meglepetésszerű élethelyzetek, melyek kellemetlen lelki tónussal járnak, így minden olyan szituáció, melyet egy öntudatlan autoszuggesztióban élő ember lakonikusan csak bajnak vagy tragédiának hív, nemcsak az önbizalom vizsgájának kitűnő terepe, de fejlesztésének nagyszerű lehetősége is.

Biztassuk magunkat ilyenkor telve türelemmel, kedvességgel! Lépésről-lépésre, apró sikerről apró sikerre növeljük, építsük lelki erőnket: “a tartásom most is szinte tökéletes. A szívem és az eszem a helyén van. A lehető legtöbb értéket találom meg ebben az új életfeladatban is. Ezt a nehézséget nagyobb dinamizmussal, gördülékenyebben lépem túl, mint a legutóbbi hasonló eseményt. Fejlődök, erősödöm. Számíthatok magamra. Igen, számíthatok magamra, megtaláltam a kulcsot az öröm és az elégedettség megteremtéséhez. A sorsom nem rángatja többé lelki állapotomat. Ura vagyok a sorsnak és ura vagyok érzésvilágom lehetséges végleteinek.”

Természetesen érezhetjük néha úgy, egy feladat kapcsán, hogy erőnk a végéhez közeledik. A legkitűnőbb lelki állóképességű emberek is átélik alkalmanként azt az érzést, hogy nincs tovább, ennyit bírtam.

Mit tehetünk? Végezzünk el egy rendkívül egyszerű gyakorlatot! Szomatopszichikus tréningről van szó, amely csodálatos lelki erőt kölcsönöz. A gyakorlathoz szóbeli szuggesztiót adunk. A “nincs tovább” érzés közepette szorítsuk erőteljesen állunkat mellkasunk felső részéhez. Kizárólag orron keresztül lélegezzünk, a kilégzést se szánkon keresztül folytassuk. Ebben a testhelyzetben lehetőleg állva kezdjük el mondani az alábbi szöveget: önbizalmam töretlen, erős és most fejlődik, önbizalmam töretlen, erős és most fejlődik tovább. Ismételjük a mondatot legalább húszszor, harmincszor.

Tegyük ezt nagyon lassan, monoton hangon, hangosan. A hangos beszéd nagyon fontos. Így nemcsak elképzeljük azt, amit szeretnénk megvalósítani, hanem halljuk is. A hallás a gondolathoz képest egy más úton erősíti elménkben a szuggesztió pozitív tartalmát és a képzelet illetve a szó hallásának hatása együttesen érvényesül. Mindeközben állunkat hihetetlenül lassan távolítsuk el mellkasunk felső részétől, és fejünket emeljük lehellet finoman felfelé. Ne gyorsan! Pontosan olyan tempóban, ahogy a nap hajnalban felkel.

Tehát fejünk egyre emelkedik, miközben lassan, hangosan önmagunkhoz beszélünk. A fej emelkedjék mindaddig, míg elér egy olyan pozíciót, melyben a természetesnél egy hajszálnyival magasabban lesz. Ha elértük a kívánt szintet a szuggesztiót ismételjük még néhányszor. A hatás nem várat magára. Éljük át és élvezzük! Uralkodunk a helyzetünkön.

Ez a kitűnő gyakorlat olyankor lehet a segítségünkre mint említettük – ha azt gondoljuk, hogy lelki állóképességünk végére értünk. Példák: elhagyatottság érzés, kudarcok, kommunikációs zavarok, sértés, elmarasztalás, betegség vagy a vártnál lassúbb gyógyulás esetén. Ön a gyakorlat végén garantáltan jobban lesz. Tettrekészsége, szilárd tartása megelevenedik. Ha korábban úgy tapasztalta, hogy nem volt sem tettrekész, sem pedig erős, akkor most új élményként fedezheti fel ezeket az érzéseket. Nagyon fontos azonban, hogy a szuggesztió szövegétől semmi esetre se térjük el, és a gyakorlati megvalósítás is szigorúan a leírtak szerint történjék.

Kérdések és válaszok az önbizalommal kapcsolatban

Mit jelent az a fogalom, hogy szomatopszichikus és e tény milyen fontossággal bír az eredményesség tekintetében?

Amikor verbálszuggessziót (szóbeli ráhatás) adunk, pszichoszomatikus kölcsönhatást teremtünk. Tehát a lelki tónussal irányítjuk a testfunkciókat, hárítjuk el a működési zavarokat, gyógyítjuk a betegségeket. A szomatopszichikus kölcsönhatás lényege pedig az, hogy a test gyakorol hatást a lélekre.

Gyógyító, önbizalomfejlesztő fogalmi keretben tárgyalva ez így hangzik: ha a lélek bajba jut, olyan erőtlenség vagy félelem lesz úrrá rajta, ami a magabiztosság ellenében hat, akkor amikor éppen arra lenne szükség, a test speciális, kidolgozott mozgástechnikák életre keltésével segíthet.

A legegyszerűbb, de egyben leghatásosabb szomatopszichikus gyakorlatunk a mosoly. Ha szívből, lélekből nem megy, teremtsünk csupán testi mosolyt. Ezáltal lelkünk is automatikusan áthangolódik.

Önbizalomfejlesztő gyakorlatunk kapcsán a szomatopszichikus befolyásolást a mellkas felső részéhez szorított, majd az onnan igen finoman emelkedő fej testesíti meg.

Miért használjuk azt az összefüggést, hogy gyógyító önbizalom?

A magabiztos hozzáállás inkább védő, óvó szerepet tölt be. Azért van rá szükségünk, hogy ne kerülhessünk szorult helyzetbe. Vegyünk szemügyre egy gyakori példát, mely sok beteget érint. A vártnál, megálmodottnál lassúbb gyógyulás sokakat kétségbe ejt. Egyszerűen megrémít, esetleg eltántorít az állhatatos szuggesztiós gyakorlástól. A pozitív gondolatok átalakítják testi valóságunkat. Gyógyítanak. Emellett lelki könnyebbséget, felszabadult érzést is vonzanak. Szuggeráljuk magunkat, és jobban leszünk. Már akkor javulást érzünk, mikor testünk még csupán a gyógyulási fázis egyharmadánál tart. A lélek gyakran már ekkor szárnyal. Úgy tűnik mintha a zavar 90 százalékban már meg is gyógyult volna.

A beteg sokszor azt várja, hogy a maradék őáltala elképzelt 10 százalék ennek megfelelően frappánsan és varázsszerű gyorsasággal tűnik el. A hiba persze a képzelt arányokban van. A tudás, a módszer ismerete – mely szerint testünknek mint létező anyagi valóságnak időre van szüksége ahhoz, hogy lelkünkkel mozgásba hozzuk – és a nevezetes önbizalom segít, hogy ilyenkor kapkodástól, meggondolatlanságból, csalódásérzéstől vezérelve ne kövessünk el hibát.

A magabiztos fellépés és hozzáállás higgadtságot, sziklaszilárd hitet, nyugalmat és az eddigi eredményekkel való megelégedést hozza meg. Bármilyen csekély haladást is értünk el, csak úgy juthatunk még tovább a gyógyulás útján, ha kis sikerünket megbecsüljük, de nem becsüljük túl. E kényes egyensúly fenntartása a gyógyító folyamat katalízise, az önbizalom feladata. Nem túlbecsülni, de megbecsülni az eredményt. Ez legyen jelszavunk!

Felhasznált irodalom: Emil Coué – A gyógyítás legnagyobb titka