A fénytelefon – Egy érdekes kapcsolatteremtési kísérlet a földönkívüliekkel

A XIX. század emberét is izgatta a következő kérdés: vajon a Földön kívül létezik-e más, az élet hordozására alkalmas bolygó, rajtuk értelmes élőlényekkel? A kérdés igazán komolyan 1868-ban vetődött fel.

Egy Victor Meunier nevű francia író ekkor nem kevesebbet állított, mint hogy a Hold lakott.

Még nevet is kitalált a holdlakók számára: szelenitáknak hívta őket. (Szeléné görög holdistennő után.)

Makacsul ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy égi kísérőnk értelmes lények hazája.

Ebből eredően mélységesen hitte, hogy a Holdnak van légköre. Camille Flammarion francia csillagász, a párizsi csillagvizsgáló igazgatója megszállottan hirdette a szeleniták létezését.

Az Astronomie Populare hasábjain Flammarion arról írt, hogy a Holdon zöldes árnyalatokat figyelt meg.

„Minthogy ezek a zöldes árnyalatok periodikusan ismétlődnek, szinte bizonyosra veszem, hogy a Holdon jelentékeny növényzet található.”

Bár a holdlakók létezésében jó néhányan kételkedtek, Franciaország-szerte elterjedt, népszerű eszme volt hinni abban, hogy a Mars nem lakatlan.

fenytelefon02
Camille Flammarion

Természetesen az is izgatta a kortársak fantáziáját, hogy milyen eszközökkel lehetne felvenni a kapcsolatot a Vörös Bolygó lakóival.

Itt aztán egészen vad ötletek is születtek! Egy Littrow nevű angol úriember a következő javaslatot tette: a Szaharában ássanak egy hatalmas árkot, azt töltsék meg vízzel, öntsenek a felszínére petróleumot és gyújtsák meg.

Így a Mars lakóinak fényüzenetet lehetne küldeni. A kissé bohókás ötlettől ihletet kapott Charles Cross, angol csillagász. Szerinte néhány elektromos lámpa fényét kellene egy parabolatükör segítségével összegyűjteni, és periodikus fényimpulzusokkal kéne üzenetet küldeni a földönkívülieknek.

Az ötletet azonnal felkarolta és előadó körútjain lelkesen népszerűsítette a már említett Flammarion. A fentebb említett üzenetküldési módszert ő nevezte el fénytelefonnak.

Flammarion véleménye szerint a módszer egyáltalán nem abszurd és a legkevésbé sem nehezebb megvalósítani, mint a hagyományos telefont. Egy dúsgazdag francia hölgynek, Madame Clara Gougetnek annyira megtetszett a fénytelefon ötlete, hogy 1891-ben 100 000 frankos jutalmat tűzött ki annak a kutatónak, aki tíz éven belül e módszer segítségével felveszi a kapcsolatot a földönkívüliekkel, és ezt hitelt érdemlően bizonyítani is tudja.

A csábító jutalom hatására igen sokan kezdtek foglalkozni a fénytelefonnal. Angliában Francis Galton egy hatalmas, napfénnyel működő tükörrendszer kiépítését javasolta. El is készítette a terveket, ám a túl hatalmasnak bizonyuló költségek végül is visszarettentették azokat a vállalkozókat, akik biztosították volna a pénzt.

Pedig Galton biztos volt benne, hogy ha meg tudná szerezni a támogatást terveihez, kapcsolatba tudna lépni a Mars lakóival. Galton elég különösnek képzelte a Vörös Bolygó lakóit. Óriási hangyaszerű lényeknek tartotta őket, akiknek hat lábuk és két csápjuk van. Ebből eredően szerinte a nyolcas számrendszert használják, és nem ismerik a tízeset, amit az emberek legtöbbször alkalmaznak. Ez lehet az eddigi kapcsoltatfelvétel sikertelenségének magyarázata.

fenytelefon03

Richard Holt Huttonnak három ellenérve is volt Galton elméletére. Először: ha a marslakók valóban hangyaszerű lények, erősen kétséges, hogy van annyi intelligenciájuk, hogy felfogják a nekik küldött fényüzeneteinket.

Másodszor: matematikai kifejezéseken kívül nem nagyon lehetne mást küldeni, aminek nem sok értelme van. Harmadszor: az sem biztos, hogy egyáltalán léteznek marslakók.

A francia A. Mercier egy hegy tetejére építette volna a fénytelefont. A megszállott francia két konferenciát is szervezett a találmány megvalósítása érdekében, de még úgy sem tudtak a résztvevők konszenzusra jutni, hogy az eszme mellett az Európa-szerte elismert orosz tudós, Konsztantyin Ciolkovszkij, a „rakétakutatás atyja” is teljes mellszélességgel állt ki.

A Kalugyai Hírnök című lapban a jeles szakember szintén a tükrös megoldás mellett tette le a garast.

„A fénytelefont meg lehet valósítani, de nem egészen úgy, ahogy eddig gondolták. Mindössze egy 10 kilométer széles területet kellene mozgatható tükrökkel borítani, mert ha a Földről lehetséges észlelni a parányi Mars-holdakat, akkor egy ugyanakkora tükörről visszaverődő fényt tudnak észlelni a Vörös Bolygón is, már amennyiben tényleg van ott intelligens élet.”

Ciolkovszkij támogatása ellenére a lelkesedés lassacskán alábbhagyott. Az utolsó tudós, aki a fénytelefonnal intenzíven foglalkozott, a horvát származású amerikai feltaláló, Nikola Tesla volt.

fenytelefon04-nikola-tesla
Nikola Tesla

Colorado Springs-i laboratóriumában megszállottan dolgozott, és egyszer csak bejelentette, hogy kapcsolatba lépett a földönkívüliekkel.

Ha azt gondoljuk, hogy a sajtó képviselői a hír hallatán a nyakába borultak, akkor csalatkoznunk kell. A Colorado Gazette két munkatársa gyilkos humorral írt arról, hogy a marslakóknak a leghelyesebb lenne Coloradót választaniuk, „mint a kommunikáció számára az egyetlen nyitott helyet.”

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Tesla örökös gyanakvásával és titkolózásával nemigen szolgált rá a bizalomra. A támadó és mocskolódó cikkek miatt végül azokat az újságírókat sem engedte be a laboratóriumába, akik hajlandóak lettek volna hinni neki.

Tesla ennek ellenére szilárdan hitt az idegenekben. Barátai előtt így beszélt erről:

„Nem hinni a földönkívüliekben olyan, mintha az ember azt állítaná, hogy egy hatalmas erdőben csak egy fa hozhat termést.”

Legújabb cikkek

Ezek is érdekelhetnek

Az időkiesés

Az időkiesés

Az eltérítés forgatókönyvének egyik fő vonása az elveszett idő vagy időkiesés. Létezik vajon olyasvalami a földi technológiában, ami…

error:
Share via
Copy link