A vakációra induló Florence Warwick sohasem hallott a kísérteties kezekről, melyek állítólag halálra rémítik áldozataikat a devoni Dartmoor-fennsíkon. Ám minderről saját szemével győződhetett meg, 1962 egyik nyári estéjén, amikor lerobbant az autója azon a vidéken.
A 28 esztendős Florence, egy városnézés után, a Postbridge-ből Twoo Bridgesbe vezető elhagyatott úton haladt kocsijával, amikor a jármű motorja akadozni kezdett. A lány az út szélére húzódott, és tanulmányozni kezdte a javítási kézikönyvet.
Így emlékezett vissza a történtekre: „A gyenge fénynél olvastam a könyvet, s hirtelen végigfutott rajtam a hideg, úgy éreztem, valaki néz. Felnéztem, s egy hatalmas, szőrös kezet láttam a szélvédőre tapadva, Sikítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Egészen megdermedtem a félelemtől.”
Florence tágra nyílt szemmel bámulta a szélvédőn lassan mozgó, testétől elvált kezeket, melyekről azt tartják, hogy már 60 éve kísértik az elhagyatott vidéket.
„Szörnyű volt, mindössze néhány centiméter választott el tőlük” – mondta a fiatal nő. „Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg meghallottam a saját hangomat, s a kezek ezután eltűntek.”
Florence-t annyira megrázták az események, hogy észre sem vette: az autója az első kísérletre elindult. Már 20 mérföldet megtett visszafelé, Torbay irányában – ahol barátainál szállt meg -, és már azon tűnődött, talán az egészet csak képzelte.
Barátai azonban később elmesélték neki a kezek legendáját. Az útra szórt „átok” az 1920-as évek elején kezdte éreztetni a hatását. A vad pónilovak befogására szolgáló csapdákat feldöntötték, egy kerékpáros kezéből kicsavarodott a kormány, és teljes sebességgel egy kőfalnak rohant, a lovak megriadtak és megbokrosodtak. Egy motorral közlekedő orvos, az oldalkocsiban két gyerekkel, majdnem meghalt, amikor a motor egyszerűen levált a járműről. Egy katonatiszt arról tett jelentést, hogy egy hatalmas, hosszú, sötét szőrrel borított kézpár fogta meg a sajátját, és átvette a kormányzást.
Az események 1921 -ben már az újságok címoldalára kerültek, amikor az egyik lap nyomozókat küldött a helyszínre. A helyi hatósagok megváltoztatták az út vonalvezetését, de a kezek tevékenységét ezzel sem tehetett megszüntetni. Az útjavitás után nem sokkal egy fiatal pár lakókocsival érkezett a területre. Mint ahogy az a Dartmoor-fennsíkon gyakran előfordul, hirtelen vastag köd ereszkedett le, amikor Plymouth felé tartottak.
A köd miatt – attól tartva, hogy eltévedhetnek – a házaspár leállt egy pihenőhelyen a postbridge-i út mentén. Harapnivalót készítettek maguknak, majd nyugovóra tértek. Alig aludt el az asszony, amikor hirtelen egy furcsa, kaparászó hangra ébredt, ami a lakókocsin kívülről jött. Azt gondolta, hogy a fennsíkon kóborló kutya lehet, kiszállt az ágyból, hogy megnézze. Hirtelen különös borzongás futott végig rajta, megfordult, és a férje ágya fölötti ablakra nézett.
Pontosan az alvó férje fölött az üvegen egy lassan mozgó, hatalmas pár szőrös kezet vett észre. Annyira megrémült, hogy még kiáltani sem mert. Dermedten ült a hátborzongató jelenést bámulva, s miután – Is-tenfélő ember lévén – keresztet vetett, a kezek eltűntek.
Az esetről az egész megyében beszéltek már, és nyomában elkerülhetetlenül megszülettek a viccek és ugratások. A helyi rendőrség lassan kezdte figyelmen kívül hagyni a bejelentéseket, és az észleléseket a mértéktelen almabor fogyasztással magyarázta.
Ám egy 1960-ban, az egyik elhagyatott útszakaszon történt végzetes baleset ismét a kezekre irányította a figyelmet. Egy Plymouthból Chagfordba tartó sofőrt holtan találtak felborult autójának roncsa alatt. A balesetet nem egy másik jármű okozta. A szerencsétlenségre semmilyen magyarázatot nem találtak. Sejtették ugyan, hogy a balesetet szenvedett autóban lehetett valamilyen zavar, aminek következtében lerohant az útról, ám amikor a rendőrség szakértői megvizsgálták a roncsot, semmilyen műszaki hibát nem találtak. Ezt a rejtélyt sohasem tudták megoldani. De nem csak az autósok észlelték ezt a szokatlan jelenést. Az ezen az útszakaszon sétáló gyalogosok is beszámoltak furcsa jelenségekről és érzetekről, még olyanok is, akik sohasem hallottak a kezek legendájáról.
Egy kiránduló a táj domborulatainak látványában gyönyörködött, s nem vette észre, hogy közben besötétedett. Hirtelen a pánik megmagyarázhatatlan érzése tört rá. Földbe gyökerezett a lába, de semmit sem látott, ami indokolta volna a félelmét. Néhány perc elteltével az érzés elmúlt, és ő, különös élményén elmélkedve folytatta útját. Csak később hallott a fennsíkot kísértő kezek legendájáról.
A szőrös kezek eredete
Több elmélet is van arról, hogy mi lehet a kezek eredete. Ezek közül talán a legnépszerűbb az 1800-as évekből származik. Ebben az időben számos pormalom működött a környéken, melyekben lőport állítottak elő, amit a helyi kőbányákban használtak fel. A munkások a szokásos acélszegecses cipők helyett kötélpapucsot használtak, mert féltek a szikrától, amely meggyújthatta a lőport. A dolgozók között volt egy kovács is. A köztiszteletben álló férfit nagydarab, szőrös kezű emberként írták le.
Egyik este néhány ital után betért a malomba, de elfelejtette, hogy acélszegecses cipőt visel. Meg is történt a baj. A robbanást mérföldekre hallották, és az egyetlen dolog, amit a kovácsból találtak, a testetlen kezei voltak, melyek állítólag még mindig a környéken kóborolnak, teste többi részét keresve.
De hogy egy sokak által kedvelt, kedves fickó miért akarná riogatni és megölni a területen áthaladókat, az kérdéses, továbbá elég nehezen illeszkedik a történetbe.
Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a kezek „tulajdonosai” valamiféle manók vagy démonok, olyan lények, akiket a második világháború idején gyakran hibáztattak azért, hogy megzavarták a repülőgépeket.
A testétől elvált szőrös kezek megjelenését néhányan összefüggésbe hozták azzal is, hogy a baljóslatú dartmoori út mentén, valamikor a bronzkorban egy sűrűn lakott falu állt.
De hiába a sok hipotézis, soha senki nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni a kis forgalmú útvonal furcsa történéseire.
Felhasznált irodalom: Michael Dacre – Devonshire Folk Tales című könyve
